Világtörténelem

„A történelemdidaktikának már nem az a célja, hogy a tanulóknak minél több felejtésálló ismeretet tanítson meg egy rögzített kánonból. Inkább azt kérdezi és gondolja végig, hogy a tanulók hogyan tanulhatják meg a számukra fontos kérdéseket, gondolkodási módszereket, munkamódszereket és tartalmakat a történelemről az iskolában, hogy növeljék emlékezőképességüket és összekapcsolják őket a történelmileg felvilágosult társadalmi képzelettel“. (Bergmann et al. 2003, 3.)

Ez az idézet jól szemlélteti azt a kísérletet, hogy a történelmi ismeretek újragondolásával a tanulók jobban megértsék a kortárs folyamatokat és problémákat egy olyan világban, ahol „a globális egyre inkább áthatja a lokálisat“ (Forster/ Popp 2003, 5). Itt jön a képbe a világtörténelem a maga makroperspektívájával. Conrad szerint a világtörténelem vagy globális történelem megpróbálja legyőzni a nemzeti történelmeket és azok zárt tereit, hogy jobban bemutassa és megértse „a transznacionális folyamatokat, a cserekapcsolatokat, de a globális összefüggések keretein belüli összehasonlításokat is“ (Conrad 2013, 9).

Mi a világtörténelem?

A világtörténelem és a globális történelem fogalma számos szerző számára olyannyira közeledett egymáshoz, hogy szinonimákról beszélhetünk (vö. Sieder/Langthaler 2010, 9), amit a továbbiakban ebben a szövegben is feltételezünk. Általánosabban a globális történelem a történeti elemzés olyan formájára utal, amelyben a jelenségek, események vagy folyamatok globális összefüggésekbe helyezhetők (vö. Conrad 2013, 9). A globalizált világ összekapcsolódásai jelentik a globális történelem kiindulópontját, amelynek középpontjában a „dolgok, emberek, eszmék és intézmények“ közötti csere áll (Conrad 2013, 9). A kortárs világtörténelem megkérdőjelezi a történelemtanterv irányultságát és a nemzeti-történelmi orientációt, és mindenekelőtt a globalizációs folyamatok elemzése jellemzi, valamint az, hogy a diákok számára lehetővé teszi a globális problémák makroperspektívájának kialakítását (vö. Forster/ Popp, 5).

A világtörténelem tanulmányozásának azonban egyáltalán nem kell globálisnak lennie. Conrad leírja, hogy „[…] lehet globális, de a témától vagy a kérdéstől függően […] nem kell, hogy az egész világot felölelje“ (Conrad 2013, 10). (Conrad 2013, 10). A legfontosabb felismerések vagy kérdések a helyi és a globális szintek kapcsolódási pontjaiból és „azok helyi megnyilvánulásából“ (Conrad 2013, 10) adódnának. A baden-württembergi állami oktatási szerveren a globális történelmet a történettudományok fiatal területeként értelmezik, amely más tudományágakban is egyre nagyobb figyelmet kap. E fiatal megközelítés kvintesszenciája lenne a perspektívaváltás az eurocentrikus és nyugati fókusztól a nem európai kultúrák tudatosítása felé (vö. Marks 2006, 178-180). A globális történelem pontos meghatározása azonban aligha lehetséges, mivel a megközelítések különböző időpontokban indulnak ki. Ezt mutatja a nagy történelem projekt is, amely az ősrobbanással kezdődik (vö. Conrad/Eckert 2007, 25).

Itt válik világossá, hogy bár a globális és a világtörténeti megközelítések makroperspektívájukban hasonlóak, e perspektíva térbeli és időbeli kiterjedése megközelítésről megközelítésre nagymértékben eltérhet, így e terület egységes és pontos meghatározása lehetetlennek tűnik (vö. Conrad/Eckert 2007, 25). Simon a következőket írja arról a kérdésről, hogy mi a nagy történelem:

„A big history egy fiatal, transzdiszciplináris terület, amelyben a különböző tudományágak tudósai igyekeznek értelmet adni az emberi tudás egésze által elmesélt történetnek“. (Simon 2015, 2)

E meghatározás puszta terjedelme és interdiszciplinaritása jelentősen eltér azoktól a megközelítésektől, amelyek „csupán“ a globalizációs folyamatok vagy globális összefüggések ábrázolására és érthetőbbé tételére törekszenek. A nagy történeti megközelítésben a tudományos eredményeket az emberi történelem és civilizáció kontextusába helyezik, és „történetbe“ ágyazzák: „És ez összekapcsolódik a történetmesélés művészetével, amely a humán tudományok tartománya“ (Simon 2015, 2).

Conrad és Eckert szerint ezzel szemben a világtörténelem területén belül négy átfogó perspektíva különböztethető meg, amelyek az utóbbi években alakultak ki: Világgazdaság és világrendszer, civilizációs elemzések, globalizációtörténet és posztkoloniális tanulmányok (vö. Conrad/ Eckert 2007, 15 ff.). Sieder és Langthaler szerint viszont a globális vagy világtörténelem „a neveléstudományi […], a politikatudományi, a társadalmi és kulturális antropológiai kutatásokban [és] a kultúrakutatásban is magában foglalja a társadalmi és kulturális összehasonlításokat“ (Sieder/ Langthaler 2010, 10).

Világossá válik, hogy a globális történelem definíciójának tudományos vitája körül még nem született egyetértés, mert a különböző megközelítések túlságosan is eltérnek egymástól, hiszen „a lehetséges globális-történelmi témáknak [alig] vannak határai“ (Conrad 2013, 198). Általánosságban az idő dimenziójára vonatkozóan megállapítható, hogy a globális történeti megközelítések többsége a „modern korszak“ összefüggéseire koncentrál, és így eltávolodik az ősrobbanással kezdődő nagy történelem projektjétől (vö. Conrad/ Eckert 2007, 25). A világtörténeti vagy globális történeti megközelítések térbeli dimenziójának szemlélete nem mindig az egész világra irányul, sokkal inkább a „globális összefüggések tudatosítása“ (Conrad/ Eckert 2007, 27) játszik fontos szerepet az elemzés során.

Összefoglaló

Megállapítható, hogy a világtörténelem a mikro- és makroperspektívából a makroperspektívába próbálja áthelyezni a nézőpontot azáltal, hogy a globális összefüggésekre összpontosít, illetve azokat próbálja feltárni. Következésképpen Conrad szerint a világtörténelem két fő lehetősége figyelhető meg. Egyrészt a világtörténelem a nemzetközi cserékre összpontosítva egy globális történelmi tudatosság felé nyithatja meg az utat (vö. Conrad 2013, 26). Másrészt a globális történelem megnyitja annak lehetőségét, hogy a történelmet madártávlatból szemléljük, és ezáltal kritikusabb szemléletet mutassunk bizonyos fejleményekkel szemben (vö. Conrad 2013, 27). A történelemtudománynak ez a területe valószínűleg a kultúrák közötti kommunikáció szempontjából is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

Irodalom

Bergmann, Klaus/ Mayer, Ulrich/ Pandel, Hans-Jürgen/ Schneider, Gerhard (2003): A Forum Történelmi Tanulás sorozatról. In: Popp, Susanne/ Forster, Johanna (szerk.): Curriculum Weltgeschichte – Globale Zugänge für den Geschichtsunterricht. Schwalbach, 3.

Christian, David (2011): David Christian – Gesamtgeschichte, április 11. https://www.youtube.com/watch?v=yqc9zX04DXs [2019.07.03.].

Conrad, Sebastian (2013): Globalgeschichte – Eine Einführung, München: Beck.

Conrad, Sebastian/ Eckert, Andreas (2007): Globalgeschichte, Globalisierung, multiple Modernen: Zur Geschichtsschreibung der modernen Welt. In: Conrad, Sebastian/ Eckert, Andreas/ Freitag, Ulrike, (szerk.): Globalgeschichte – Theorien, Ansätze, Themen. Frankfurt am Main: Campus, 7-49.

Forster, Johanna/ Popp, Susanne (szerk.) (2003): Curriculum Weltgeschichte – Globale Zugänge für den Geschichtsunterricht, Schwalbach: Wochenschau Verlag.

The Origins of the Modern World: A Global World History, Stuttgart: Konrad Theiss.

Sieder, Reinhard/ Langthaler, Ernst (szerk.) (2010): Globalgeschichte 1800-2010. Bécs/ Köln/ Weimar: Böhlau.

Simon, Richard B. (2015): Mi a nagy történelem. In: Simon, Richard B./ Behmand, Mojgan/ Burke, Thomas (szerk.): Teaching Big History. Oakland: University of California Press, 1-20.