Transzkulturalitás

A transzkulturalitás a kultúratudományok egyik társadalmi fogalma, amely – eredetileg a latin és angol-amerikai országokban használatos – egyre inkább bekerül az európai diskurzusba (vö. Lüsebrink 2012, 19). A latin trans „túl, túl“ és cultus „művelt, megmunkált“ szavakból származó transzkulturalitás a kulturális határátlépés jelenségeit és folyamatait írja le, amelyek a kulturális határok felpuhulásához vagy feloldódásához vezethetnek (vö. Richter 2011, 27).

A transzkulturalitás Welsch szerint

„A transzkulturalitás fogalma a kultúráknak ezt a megváltozott állapotát jelöli, és megpróbálja levonni belőle a szükséges fogalmi és normatív következményeket“ (Welsch 1995, 42). A transzkulturalitás fogalmát Wolfgang Welsch filozófus definiálta és alkotta meg először a német nyelvterület számára az 1990-es években: „Kultúráink de facto már régen nem a homogenitás és az elkülönültség formáját öltik, hanem a keveredés és az egymásrautaltság jellemzi őket egészen a magjukig. A kultúráknak ezt az új formáját transzkulturálisnak nevezem, mert túlmutat a kultúra hagyományos fogalmán, és magától értetődően átlépi a hagyományos kulturális határokat. A transzkulturalitás fogalma ezt a megváltozott kulturális konstitúciót igyekszik napvilágra hozni“ (Welsch 1997, 4). Ezzel először hozott létre egy hálózati jellegű kultúrafogalmat, szemben a korábbi, monolitikus megközelítésekkel.

Belső pluralizáció és külső határátlépés

A multikulturalizmussal és az interkulturalizmussal ellentétben a transzkulturalitás kifejezés nem az „egymás mellett élést“ és nem az „együttélést“ írja le. A transzkulturális folyamatok inkább a kultúra új minőségeit hozzák létre a kölcsönös befolyásolás révén, amelyek az egyénben plurális kulturális identitások formájában nyilvánulnak meg (vö. Otiz 1947, 97 f.). A transzkulturális folyamatok gyakran, de nem feltétlenül, interkulturális és integratív dinamikát fejlesztenek ki (vö. Lüsebrink 2012, 20).

A transzkulturalitás a kultúrákat inkább diffúz, egymást kölcsönösen befolyásoló és változó szabályrendszerekként, mintsem statikus, geopolitikailag behatárolt rendekként értelmezi.

Irodalom

Otiz, Fernando (1947): A „transzkulturalitás“ társadalmi jelensége és annak jelentősége. In: ders. (szerk.): Kubai ellenpontozás. Dohány és cukor. Durham/ London: Duke University Press, 97-103.

Lüsebrink, Hans-Jürgen (2012): Interkulturális kommunikáció. Interakció, idegen észlelés, kulturális transzfer. Stuttgart: J. B. Metzler.

Richter, Nina (2011): Harmadik kultúrájú gyerekek. Transzkulturális gyermek- és ifjúsági tapasztalatok. Marburg: Tetum.

Welsch, Wolfgang (1995): Transculturality. A kortárs kultúrák változó konstitúciójáról. In: Institute for Foreign Cultural Relations (szerk.): Migration and Cultural Change. Fókuszban a kulturális csere folyóirat. Vol. 1/45, Stuttgart, 39-44. http:// www.forum-interkultur.net/fileadmin/user_upload/pdf (2006).

Welsch, Wolfgang (1997): Die veränderte Verfassung heutiger Kulturen.