Tolerancia

A tolerancia kifejezés az utóbbi években jelentős jelentésváltozáson ment keresztül. A múltban inkább negatív jelentéstartalommal bírt.

Luther

Luther Márton (1483-1546) a tolerantia latin kifejezést a maga idejében a következőképpen határozta meg: „A tolerancia általában olyan hitek, cselekedetek vagy gyakorlatok eltűrését vagy tiszteletben tartását jelenti, amelyeket egyrészt helytelennek és a normától eltérőnek tartanak, másrészt azonban nem utasítanak el teljesen, és nem korlátozzák őket“.

Technológia

A mérnöki tudományban a tolerancia meghatározása a következő: „A tolerancia egy rendszer azon állapotát jelöli, amelyben a normális állapottól való eltérés, amelyet egy zavaró hatás okoz, (még) nem teszi szükségessé vagy nem eredményez ellenszabályozást vagy ellenintézkedést. Szűkebb értelemben a tolerancia egy mennyiségnek a normál állapottól vagy szabványos mértéktől való eltérése, amely éppen még nem veszélyezteti a rendszer működését.“ (physics.cosmos-indirekt.de 2020)

Jelentésbeli eltolódás

Ezekhez a meghatározásokhoz képest ma a fogalmat egyre inkább az elfogadással azonosítják. Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) írta: „A tolerancia valóban csak átmeneti magatartás lehet: elfogadáshoz kell vezetnie. Tolerálni annyit jelent, mint megbotránkoztatni“. A társadalmi-politikai életben különösen érezhető, az elfogadás irányába történő jelentésváltás azonban veszélyeket is rejt magában. Ez elsősorban a tolerancia saját érdekek érdekében történő igénybevételére vonatkozik (vö. Hastedt 2012, 8). Ezzel összefüggésben Németországban is rendszeresen vannak viták, például a köztereken megjelenő vallási szimbólumok (kereszt, fejkendő stb.) kapcsán. Hol kezdődik, hol ér véget a tolerancia? Mit jelent pontosan a tolerancia, amikor ellentétes álláspontok vannak – az emberek magánéletében vagy a tágabb politikai kontextusban?

Paradoxon

A toleranciáról folytatott vita magában hordoz egy paradoxont. Például az etnikai sokszínűségről szóló vita elmélyíti a nemzetiségek és etnikai csoportok közötti különbségeket, noha a diskurzus valójában kiegyenlíteni akarja azokat. Nassehi szerint azonban valójában a kulturális egyediség kerül jobban előtérbe (vö. Nassehi 2002, 175 f.).

A tolerancia ambivalens, és mindig kritikusan kell szemlélni, mert a tolerancia során nem szabad figyelmen kívül hagyni a bűncselekményeket vagy az emberi jogok megsértését. Lehet-e tolerálni a kényszerházasságokat, a gyermekházasságokat, a boszorkányok és özvegyek elégetését, a nemi szervek megcsonkítását bizonyos kulturális sajátosságok nevében? Beszélhetünk itt egyáltalán kulturális sajátosságokról?

Irodalom

https://physik.cosmos-indirekt.de/Physik-Schule/Toleranz_(Technológia) [2020.02.18.]

Hastedt, Heiner (2012): Tolerancia. Grundwissen Philosophie. Stuttgart: Reclam.

Nassehi, Armin (2002): A tolerancia paradoxona. In: Alfred Herrnhausen Társaság a Nemzetközi Párbeszédért (szerk.): Tolerancia. A sokféleség identitás elismerése. Frankfurt am Main.