Többnyelvűség

A többnyelvűség – vagy többnyelvűség – arra a képességre utal, hogy valaki több (különböző) nyelvet beszél vagy ért (Duden 2018). „Ezek a sokféle nyelvek nemcsak a hivatalos nyelveket foglalják magukban, hanem a regionális, kisebbségi és jelnyelveket is, sőt, olyan nyelvváltozatokat is, mint a dialektusok“ (Riehl 2014, 9).

A szélsőségesen homályos fogalom

A többnyelvűség (gyűjtő)fogalma egyszerre társítja a nyelvtanulás sokféle formáját az egyén ontogenezisében, valamint a mindennapi életben, a munka világában és az intézményekben való használatot (vö. ibid., 9). Így a német nyelvterületen a többnyelvűség és a kétnyelvűség, valamint a poliglott kifejezéseket gyakran szinonimaként használják. Ez a fogalom képlékenységére és nem egyértelműen meghatározott definíciójára utal (vö. Petersen 2014, 19). A többnyelvűség fogalmát inkább a definíciós homályosság jellemzi, mivel „a kommunikatív kompetencia végtelen számú szintjét“ (Hernig 2005, 163) foglalja magában.

Összességében a többnyelvűséget négy definíciós kritériummal azonosítják:

Az elsajátítás típusa

Itt az egyidejű és a szukcesszív elsajátításra történik utalás, és ennek megfelelően megkülönböztetjük őket. Az életszakaszok (pl. gyermekkor vagy felnőttkor) meghatározó szerepet játszanak (vö. Lüdi/Py 2017, 7; Riehl 2014, 11 f.).

Társadalmi feltételek

Ez a meghatározási kritérium különbséget tesz az egyéni, a társadalmi és az intézményi többnyelvűség között (vö. Riehl 2014, 12).

Kompetencia

A többnyelvűség Oksaar-féle meghatározását (Oksaar 1980, 43) gyakran használják, és a kompetencia szintjeként írják le: „A többnyelvűséget funkcionálisan határozom meg. Ez azt feltételezi, hogy a legtöbb helyzetben a többnyelvű ember szükség esetén könnyedén át tud váltani egyik nyelvről a másikra. A nyelvek közötti viszony egészen eltérő lehet – az egyikben a kommunikatív aktus szerkezetétől, többek között a helyzetektől és témáktól függően egy kevésbé beszédes kódot, a másikban egy beszédesebb kódot lehet használni“ (Lüdi/Py 2017, 8).

Nyelvi konstellációk

Ez az érintett nyelvek státuszára utal. A többnyelvűséget vagy két (vagy több) nemzetközi presztízsű, kifejlett kulturális nyelv jellemzi, pl. német-orosz, vagy egy regionális, kommunikációs sugarú nyelv, mint a dialektus (vö. Lüdi/ Py 2017, 6; Riehl 2014, 16 f.).

Az egynyelvűség mítoszától

A többnyelvűséget gyakran valami egyedinek deklarálják, míg az egynyelvű habitus intézményesen lehorgonyzottnak tűnik. A globalizálódó társadalom idején azonban az egynyelvűség inkább „ritkaságnak“ tekinthető (vö. Boschung/ Dietrich 2011, III; Riehl 2014, 9 f.). Natarajan még az egynyelvűség feltalálásáról is beszél: „Ennek következtében a mai napig nyilvánvaló, hogy a sokszínűség kontextusában a többnyelvűséget és a többnyelvűséget hangsúlyozzák, de az uralkodó gondolkodás keretein belül mégis minden embernek csak egy nyelvet ismerünk el, azt. Így az egyént nem tekintik több nyelvben különbözőképpen kompetensnek. A többnyelvű személy így híján van az azonosítás, a megnevezés és a leírás lehetőségeinek.“ (Ziese/ Gritschke 2016, 261).

A többnyelvűség okai többnyire politikai (pl. migráció), gazdasági vagy történelmi okok. Különbséget tesznek továbbá a természetes és a didaktikusan közvetített többnyelvűség között.

Irodalom

Boschung, Dietrich/ Riehl, Claudia M. (szerk.) (2011): Historische Mehrsprachigkeit: Az ókori mediterrán kultúrák központjának (ZaKMiRa) és a Kölni Egyetem nyelvi sokszínűség és többnyelvűség központjának (ZSM) műhelye, 2008. július. Aachen: Shaker.

Duden (2018): https://www.duden.de/rechtschreibung/Mehrsprachigkeit [2018.06.22.].

Hernig, Marcus (2005): A német mint idegen nyelv. Bevezetés. Wiesbaden: VS.

Lüdi, Georges/ Py, Bernard (2017): Kétnyelvűség a migráció révén: bevezetés a többnyelvűség vizsgálatába két bevándorlócsoport példáján Neuchâtelben (Svájc). Tübingen: Niemeyer.

Oksaar, Eis (1980): Többnyelvűség, nyelvi érintkezés és nyelvi konfliktus. In: Nelde, Peter Hans (szerk.): Sprachkontakt und Sprachkonflikt. Wiesbaden: Franz Steiner.

Petersen, Inger (2014): Íráskészség és többnyelvűség. Berlin: De Gruyter.

Riehl, Claudia M. (2014): Bevezetés a többnyelvűségbe. Darmstadt: WBG.

Ziese, Maren/ Gritschke, Caroline (2016): Geflüchtete und kulturelle Bildung. Formátumok és fogalmak egy új gyakorlati területhez. Bielefeld: Transcript.