Szellemiség

A mentalitás kifejezés a latinból származik (mens „az elmét illetően“). A mindennapi nyelvben a Duden szótár szerint az egyének, társadalmi csoportok vagy akár egész népek „elméjének és szellemének típusára“ vagy „gondolkodásának és érzéseinek sajátos módjára“ utal. A sajátos, a saját „normáktól“ és elképzelésektől eltérő dolgot nevezzük mentalitásnak.

A szakirodalom kiterjesztette ezeket a jelentésdimenziókat: „A mentalitás a mentalitástörténet értelmében a mentalitás […] a gondolkodás és az érzés, valamint a társadalmi csoportokban a akarás vagy a kellés szokásainak vagy diszpozícióinak összessége“ (Hermanns 1995, 77).

Történelmi mentalitás

Peter Dinzelbacher történész az elemek kölcsönösségét, valamint az időbeli dimenziókat hangsúlyozza. „A történelmi mentalitás a gondolkodás és érzés módjainak és tartalmainak azon együttese, amely egy adott kollektíva számára egy adott időben meghatározó. A mentalitás a cselekvésekben nyilvánul meg“ – magyarázza Dinzelbacher (Dinzelbacher 1993, 21). A gondolkodás kollektív tartalmai azonban nem komplex elméletek vagy gondolati rendszerek, hanem „egy kultúrában általánosan érvényes alapmeggyőződések“ (ibid., 23).

A nyelvészet perspektívái

A nyelvészeti perspektívák a fogalomalkotás nyelvi aspektusait hangsúlyozzák: „A mentalitások az emberi társadalmi, kulturális és mediális, tehát nyelvi cselekvés összességét foglalják magukban, és mintegy alapját képezik ennek a cselekvésnek, amely a nyelv által válik láthatóvá és rekonstruálhatóvá“ (Kreuz/ Mroczynski 2016, 2 f.). Mindazonáltal „mindenekelőtt egy kereső kifejezés […], amelynek mint olyannak az a funkciója, hogy olyan mentalitások feltárására és leírására szólít fel bennünket, amelyek történetileg vagy szociológiailag egyelőre még teljesen ismeretlenek“ (Hermanns 2012, 9). Ezenkívül „a személyközi és csoportközi sajátosságok tudományos leírásához és magyarázatához szükséges fogalomként“ (Werlen 1998, 76) működik.

Mentalitások és társadalmi osztályok

Theodor Geiger szociológus a mentalitást „szubjektív ideológiaként“ írja le. Attól függően, hogy az emberek milyen osztályba tartoznak, és milyen életkörülményekkel járnak, jellemzően sajátos mentalitás alakul ki. „A mindennapi élet ezernyi részlete alakítja ki az együttesben az élet-ductus típusát, és ez a mentalitás kifejeződése“ – írja le Geiger (Geiger 1987, 80).

A német mentalitást nehéz néhány szóval leírni, mivel Németországon belül sok különböző régió és kulturális különbség van. Van azonban néhány általános jellemző, amelyet gyakran társítanak a német mentalitáshoz:

1. Pontosság és megbízhatóság: A németek köztudottan pontosak és megbízhatóak. A megbeszélt időpontokat és dátumokat általában pontosan betartják.

2. rend és hatékonyság: A németek gyakran a rendet és a struktúrát részesítik előnyben, és igyekeznek a feladataikat hatékonyan elvégezni.

3. alaposság és gondosság: A németek gyakran nagy jelentőséget tulajdonítanak az alaposságnak és a gondosságnak a munkájukban és a mindennapi feladatokban.

4. közvetlenség és őszinteség: A németeket néha közvetleneknek, sőt durvának is érezhetik, mivel gyakran nyíltan és őszintén kimondják a véleményüket.

5. A szabályok és törvények tiszteletben tartása: A németek gyakran nagyon tisztelik a szabályokat és a törvényeket, és általában be is tartják azokat.

6. takarékosság és gazdaságosság: A németeknek gyakran erős a takarékosság és a gazdaságosság érzete.

Természetesen ezek csak általános jellemzők, és bizonyára sok egyéni különbség van a német lakosságon belül.

Irodalom

Dinzelbacher, Peter (1993): A mentalitástörténet elméletéről és gyakorlatáról. In: ders. (szerk.): Europäische Mentalitätsgeschichte. Főbb témák az egyes előadásokban. Stuttgart: Stuttgart.

Hermanns, Fritz (1995): Sprachgeschichte als Mentalitätsgeschichte. Gondolatok jelentésről és formáról, valamint a történeti szemantika tárgyáról. In: Gardt, Andreas/ Mattheier, Klaus/ Reichmann, Oskar (szerk.): Sprachgeschichte des Neuhochdeutschen. Tárgyak, módszerek, elméletek. Tübingen, 69-101.

Hermanns, Fritz (2012): Sprachgeschichte und Mentalitätsgeschichte. Elmélkedések a jelentésről és a formáról, valamint a történeti szemantika tárgyáról. In: Kämper, Heitren/ Linke, Angelika/ Wengeler, Martin (szerk.): Der Sitz der Sprache im Leben: Hozzászólások egy kulturális elemző nyelvészethez. Berlin/ Boston: de Gruyter, 5-36.

Geiger, Theodor (1987): A német nép társadalmi rétegződése: szociográfiai kísérlet statisztikai alapon. Stuttgart: Enke.

Kreuz, Christian/ Mroczynski, Robert (2016): Sprache, Kultur, Mentalität: Sprach- und kulturwissenschaftliche Beiträge zur Analyse von Mentalitäten. Berlin/ Münster: LIT.

Werlen, Erika (1998): Sprache, Kommunikationskultur und Mentalität. A szocio- és kontaktnyelvészeti elméletalkotásról és módszertanról. Tübingen: Niemeyer.