Szellemi kulturális örökség

A kulturális és természeti jellegzetességek kiemelése érdekében az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 190 tagállama 1972-ben ratifikálta a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezményt (Világörökségi Egyezmény). Ennek célja egyrészt a kultúra kölcsönös megértésének elősegítése, másrészt a különböző kulturális és természeti értékek védelme és megőrzése. Ugyanakkor garantálja, hogy „a korábbi generációk öröksége […] továbbadható legyen a jövő generációinak“ (Hauser-Schäublin/ Bendix 2015, 52) (vö. Hauser-Schäublin/ Bendix 2015, 51 f.).

Kiterjesztés

Az 1972-es tárgyi világörökség koncepciót 2003-ban a szellemi kulturális örökség védelméről szóló egyezmény egészítette ki, így ettől kezdve a következő területeket tekintették védelemre érdemesnek:

– A szóban közvetített hagyományok és kifejezési formák, beleértve a nyelvet is.

– Előadóművészet

– társadalmi szokások, rituálék és fesztiválok

– a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos tudás és szokások

– Hagyományos kézműves technikák (vö. Eggert/ Mißling 2015, 63 f.).

Következésképpen a 2003-as egyezménynek köszönhetően védelemben részesülnek azok a kulturális kifejezések, „amelyekkel […] az etnikai csoportok gyakran azonosítják magukat, […] [amelyek] nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és amelyeknek] identitásképző hatása és jelentősége van“ (Eggert/ Mißling 2015, 64).

Az egyezmény céljai

A veszélyeztetett kulturális kifejezések védelmét célzó intézkedések célja egyrészt az életképességük megőrzése és előmozdítása, másrészt a jelentőségük tudatosítása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. Így egyúttal „az évszázados hagyományok és szokások, mint az emberiség kulturális örökségének immateriális elemei megőrződnek“ (Dippon/ Siegmund 2010, 32).

Példák

Németország 2013 óta tagja a világörökségi hálózatnak a „Tudás. Tudni. Németország 2013 óta érdekelt az élő kulturális örökség sokszínűségének nemzeti szintű megőrzésében, fenntartásában és népszerűsítésében (vö. UNESCO1). Négy kategória fejezi ki ezt a sokszínűséget:

1. szokások és ünnepek az év folyamán

– pl. a karácsonyi éneklés vagy a Harz-hegységben a pinty manőverezés

2. emberek és a természet

– pl. a bábaság vagy a német kenyérkultúra.

3. zene és (test)nyelv

– pl. kóruséneklés vagy a poetry slam

4. közösségi élet

– pl. a kelet-fríz teakultúra (vö. UNESCO2).

További példák a szellemi kulturális örökség országos nyilvántartásában találhatók: www.unesco.de/kultur-und-natur/immaterielles-kulturerbe/immaterielles-kulturerbe-deutschland/bundesweit.

Míg a szellemi kulturális örökség országos jegyzéke német szinten a sokszínűséget képviseli, addig nemzetközi szinten három lista áll rendelkezésre a sokszínűség megőrzésére:

1. Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív jegyzéke.

– Cél: A világ kulturális sokszínűségének nagyobb láthatóságának és egyúttal tudatosságának növelése.

– pl. a kínai sziluett

A sürgős megőrzésre szoruló szellemi kulturális örökség 2. jegyzéke

– Cél: Gyors intézkedések végrehajtása a globális/lokális fejlődés által veszélyeztetett kulturális formák érdekében.

– pl. a lettországi Suiti katolikus kisebbség kulturális területe.

3. Az UNESCO jó gyakorlatok nyilvántartása

– Cél: Kiemelni a mintaprojekteket

– pl. a fandango élő múzeuma Brazíliában (vö. UNESCO3; Eggert/ Mißling 2015, 68).

A szellemi kulturális örökségi státusz hátrányai

Bár a 2003-as egyezmény célja, hogy segítse az élő kulturális örökség népszerűsítését és felértékelését világszerte, valamint ellensúlyozza a kulturális szabványosítást, a szellemi kulturális örökség státuszával kapcsolatban problémák és kihívások is felmerülnek. Az alábbi felsorolás ezeket szemlélteti:

– Az egyezmény instrumentalizálása az élő kulturális örökség megcsontosodásához, kodifikálásához és muzealizálásához vezet.

– Bizonyos értékekkel terhelt reprezentációk jönnek létre, és azokat hitelesnek vagy megőrzésre érdemesnek tekintik.

– Az államok a szellemi kulturális örökség státuszával egy bizonyos képet akarnak kialakítani.

– Bár a közösségek és csoportok mint kulturális hordozók kerülnek a figyelem középpontjába, nincs egységes definíció arra vonatkozóan, hogy ki tekinthető kulturális hordozónak.

– A szellemi kulturális örökség kezelése elsősorban az állam feladata, így az együttdöntési jogok a politikai vagy hierarchikus struktúrától függnek, és bizonyos esetekben előbb létre kell hozni őket.

– A meghatározás, a jelölés és a megőrzési intézkedések végrehajtása állami feladat, így a fent említett listák mindig kiválasztási folyamatokon alapulnak, amelyek így potenciálisan hatalmi egyensúlytalanságot reprodukálnak, hiszen a jelölési folyamat során a világörökségi alkalmasságot színpadra állítják, és azokat veszik fel, akik kulturális formájukat vonzó módon mutatják be.

– Eredmény: Az erős államok hegemóniája

– A kulturális formák feletti ellenőrzés gyakorlása

– Kereskedelmi/ipari marketing

– Politikai, gazdasági és idealista felértékelés (vö. Eggert/ Mißling 2015, 65-77).

 

Irodalom

Dippon, P./ Siegmund, A. (2010): Az UNESCO világörökségi helyszínek oktatási igénye – aktuális helyzetfelmérés a világörökségi egyezmény és a helyi gyakorlat közötti feszültségek terén. In: Ströter-Bender, J. (szerk.): Világörökségi oktatás. Álláspontok és diskurzusok az UNESCO világörökségi helyszínek oktatásáról. Marburg, 31-43.

Eggert, A./ Mißling, S. (2015): A szellemi kulturális örökség védelméről szóló 2003. évi UNESCO-egyezmény. In: Groth, S./ Bendix, R./ Spiller, A. (szerk.): A kultúra mint tulajdon: eszközök, keresztmetszetek és esettanulmányok. Göttingen, 61-77.

Hauser-Schäublin, B./ Bendix, R. (2015): World Heritage. In: Groth, S./ Bendix, R./ Spiller, A. (szerk.): A kultúra mint tulajdon: eszközök, keresztmetszetek és esettanulmányok. Göttingen, 51-58.

UNESCO1 (é.n.): https://www.unesco.de/kultur-und-natur/immaterielles-kulturerbe/immaterielles-kulturerbe-deutschland [2019.02.01.].

UNESCO2 (é.n.): https://www.unesco.de/kultur-und-natur/immaterielles-kulturerbe/immaterielles-kulturerbe-deutschland/bundesweit [2019.02.01.].

UNESCO3 (é.n.): https://www.unesco.de/kultur-und-natur/immaterielles-kulturerbe/immaterielles-kulturerbe-weltweit [2019.02.01.].