Szekularizáció

A szekularizáció fogalma nincs egyértelműen definiálva, de vitatott. A latin saeculum szóból származik, és „korszakot“, „századot“, de „világot“ vagy „világi (gondolkodású)“ is jelent (DWDS 2019). Az egyik lehetséges leírás szerint a szekularizáció olyan világnézet, amelyben az Isten mint irányító hatalom eszméjét „felváltotta egy olyan eszme, amelyben az ember maga a tudás és a cselekvés forrása, alapja és mércéje“ (Raes 1986, 31). A szekularizáció tehát azt jelenti, hogy „az egyházak többé nem kínálnak olyan szellemi tekintélyt, amely a társadalmi struktúrák egészét szabályozza“ (Valadier 1986, 35), hanem „az ember […] válik minden dolog mértékévé“ (Schrey 1981, 4). Ez a helyzet ma Németországban, valamint a világ legtöbb iparosodott országában. „Kultúránk a modern természettudományokon alapul, és azokban fejeződik ki“ (Raes 1986, 13).

A szekularizáció kezdetei

Nem szabad elfelejteni, hogy „mai társadalmunk korántsem csak most van a szekularizálódás folyamatában“ (Raes 1986, 13). „A reneszánsz óta már nem magától értetődő, hogy a szekuláris hatalom a vallásban találja meg az igazolását“ (Valadier 1986, 37). Már a tudományok kialakulása óta, amelyek a puszta hitet valami mással állítják szembe, a szekularizáció is kialakulóban van. „A világ természettudományokon alapuló magyarázó modelljei […] három és fél évszázada léteznek […]“ (Raes 1986, 14). Ezeket továbbfejlesztették és elmélyítették, és a „19. század óta végül […] az érzékileg érzékelhető valóság egésze, beleértve magát az embert is, a tudományos elemzés tárgyává vált“ (Raes 1986, 14).

Végül a tudomány olyan magas rangot ér el, hogy „[a]zt, ami tudományosan nem bizonyítható […], szisztematikusan elvetik és kiiktatják“ (Raes 1986, 17 f.). A szekularizáció például úgy tekinthető, mint „az embernek az emberhez és a természethez való viszonyának eredménye“ (Valadier 1986, 36). Ehhez nincs szükség vallásra, de „[a]z antropológia átveszi a teológia helyét“ (Schrey 1981, 4).

Az idők folyamán azonban a szekularizáció mindig ellenállásba ütközött, és számos történelmi esemény alakította (vö. Schrey 1981, 2). Egyesek például fenyegetve érezték magukat a „hitigazság“ állítólagos abszolút bizonyosságának elvesztése miatt (vö. Schrey 1981, 1 f.). Emellett maga a szekularizáció is megváltozott, pl. Schrey leírja: „A szekularizáció mint a keresztény fogalmak szekularizációja szekularizációvá válik, mint a keresztény eredettől való elfordulás“. (Schrey 1981, 5)

Mai értékek és normák

Egy társadalom szekularizációja nem jelenti azt, hogy mentes lenne az értékektől és normáktól. Még egy nem vallásos kontextusban is „az válik a társadalmi cselekvés döntéshozatali és orientációs normájává az, ami elismert, ajánlott, tiszteletben tartott és […]“ (Raes 1986, 27). Tehát még ott is vannak társadalmi szabályok, ahol a szekularizáció érvényesült. A szekularizáció azt eredményezte, hogy „ezek a társadalmi értékek egyértelműen elsőbbséget élveznek“ (Raes 1986, 28) a vallási értékekkel szemben. Ezeket a társadalmi értékeket nem egy felsőbb hatalom adja, hanem bizonyos értelemben „a polgárok megegyezése“ (Valadier 1986, 36). Ennek eredményeként az emberi társadalom immár „állandó konfliktusban áll a cselekvés közös alapjairól“ (Valadier 1986, 40). Ez látható a mai társadalomban is, amely „egyértelműen már a szekularizáció eredménye“ (Raes 1986, 33).

Azonban nem minden vallás tűnt el egyszerűen. A vallások még mindig jelen vannak, de „az egyén vagy a család magánszférájába szorultak és szorulnak vissza“ (Raes 1986, 11). Így – a szekularizáció által előidézve – már nincs közvetlen befolyásuk az államra és a politikára.

Irodalom

DWDS – Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache (szerk.): Berlin-Brandenburgische Akademie der Wissenschaften. https://www.dwds.de/wb/s%25C3%25A4kularisieren [2019.02.02.02.].

Raes, Jean (1986): Szekularizáció. In: Kerber, Walter (szerk.): Secularisierung und Wertewandel. Elemzések és reflexiók az európai társadalmi helyzetről. München: Peter Kindt, 11-34. (= Fragen einer neuen Weltkultur. A Rottendorf Alapítvány kutatási és tanulmányi projektjének kiadványai a Filozófiai Iskolában, 2. kötet).

Schrey, Heinz-Horst (1981): Bevezetés. In: ders. (szerk.): Szekularizáció. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1-48. (= Wege der Forschung, CDXXIV. kötet).

Valadier, Paul (1986): A szekularizáció kritikai kérdései. In: Kerber, Walter (szerk.): Secularisierung und Wertewandel. Elemzések és reflexiók az európai társadalmi helyzetről. München: Peter Kindt, 35-52. (= Fragen einer neuen Weltkultur. A Rottendorf Alapítvány kutatási és tanulmányi projektjének kiadványai a Filozófiai Iskolában, 2. kötet).