Szállás

Az akkomodáció „egy rendszer azon tulajdonságának általános megnevezése, hogy az alkalmazkodás és a teljesítmény javulását újbóli beállítások révén éri el“ (Fröhlich 2010, 47). A latin accomodatio „alkalmazkodni“ főnévből származik (vö. Scholze-Stubenrecht 1997, 42). A biológiában az akkomodáció „a szem alkalmazkodását jelenti a különböző távolságtartományokhoz“ (Fröhlich 2010, 47). Ez a kifejezés a nyelvészetben, a vallástudományban és a tanulási pszichológiában is megtalálható.

Kognitív folyamatok a tanuláspszichológiában

Jean Piaget fejlődéspszichológus vezette be a fogalmat a gyermekek kognitív fejlődéséről szóló elméletében. Az akkomodáció a gyermekek tanulási fejlődésének két alapvető folyamatának egyike. Azt a képességet jelenti, hogy az ember képes megváltoztatni (tanulási) viselkedését, azaz az új benyomások feldolgozásának módját. Ennek ellentéte az asszimiláció, amely az újfajta külső benyomásoknak a már meglévő kategóriákba vagy rendszerekbe való integrálását írja le anélkül, hogy azokat megváltoztatná (vö. Piaget 1983, 106 ff.).

Az akkomodációra példa az a gyermek, akinek az az elképzelése, hogy minden dolog vagy szilárd, vagy folyékony. Ha ezt a gondolkodási modellt megkérdőjelezi a gázról mint anyagról szerzett tapasztalat, akkor át kell alakítania az halmazállapotokról alkotott képét. Az ilyen irritációk tehát a tanulási folyamatok döntő pontjai.

Az alkalmazkodás a migrációval összefüggésben

Következésképpen a kulturális tanulási folyamatokon belül is lehetőség van gondolkodásmódunk és cselekvésünk újraszabályozására. A migrációkutatásban az akkomodációt Christine Langenfeld „a kulturális változásból eredő funkcionális tanulási és alkalmazkodási folyamatként“ értelmezi. (Langenfeld 2001, 283.) Feltételezi, hogy az alkalmazkodás „az érintett személyekben az alapvető meggyőződések, értékek vagy gondolkodásmódok megváltozása nélkül is végbemehet“ (Langenfeld 2001, 283).

Werner Fröhlich pszichológus szerint a „környezeti követelmények[, amelyeknek] nem lehet megfelelni a jelenleg rendelkezésre álló cselekvési repertoárral[e]“ (Fröhlich 2010, 48) az egyik oka a „belső egyensúly zavarainak“ (ibid.), és így az akkomodációt váltják ki.

Akkomodáció – tanulás az „egyensúlyi zavarokból“

Fröhlich definíciója szerint az úgynevezett kulturálisan „idegen“, vagyis az, amit a német integrációs viták keretében gyakran zavarnak tekintenek, lehetőségként is felfogható. Az „egyensúlyi zavar“ ugyanis Piaget értelmében lehetőséget teremt az emberek számára, hogy gondolkodásmódjukat és cselekvésüket újrarendezzék.

Friedrich Heckmann szociológus aszimmetrikus kölcsönösséget ír le: „A tanulási folyamatokban bevándorlók és őslakosok egyaránt részt vesznek. Bár kölcsönös folyamatról van szó, nem egyenlő súlyozású, amelyben a bevándorlók többet változnak, mint az őslakosok, akik a társadalom erőforrásait a már bejáratott emberekként ellenőrzik“ (Heckmann 2015, 80).

Irodalom

Fröhlich, Werner D. (2010): Wörterbuch Psychologie. 27. Aufl. München: dtv.

Heckmann, Friedrich (2015): Integration von Migranten. Einwanderung und neue Nationenbildung. Wiesbaden: Springer.

Langenfeld, Christine (2001): Integration und kulturelle Identität zugewanderter Minderheiten. Eine Untersuchung am Beispiel des allgemeinbildenden Schulwesens in der Bundesrepublik Deutschland. Tübingen: Mohr Siebeck.

Piaget, Jean (1983): Piaget’s Theory. In: Mussen, Paul H. (Hrsg.): History, theory and methods. Handbook of child psychology, v. 1. 4. Aufl. New York: John Wiley & Sons.

Scholze-Stubenrecht, Werner (Hrsg.) (1997): Duden. Das Fremdwörterbuch. 6. Aufl. Mannheim u. a.: Dudenverlag.