Sokszínűség

A sokszínűség kifejezés nem egy rögzített, egyértelműen meghatározott fogalomra utal, hanem egy olyan diskurzust jelent, amely „a társadalmi sokszínűség megfelelő politikai, jogi, gazdasági és pedagógiai kezelésének kérdésével foglalkozik“ (Sievers 2013, 16 f.). Ennek megfelelően a sokszínűségnek kétféle értelmezése létezik. Egyrészt a sokféleséget a különbségekre fókuszáló sokszínűségként értelmezik, másrészt pedig a hasonlóságok és különbségek szinopszisának megértését (vö. Sievers 2013, 17).

Sokféleség és különbözőség

Schönhuth ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a fogalom jelentheti a sokféleséget a választék és a változatosság értelmében, de jelentheti a különbséget is a különbözőség és a partikularitás értelmében. Megjegyzendő, hogy a sokféleséget pozitív értelemben, a különbséget pedig negatív értelemben használják (vö. Schönhuth 2011, 52). Sievers szintén a sokféleség megközelítésének két szintjét emeli ki, de megkülönbözteti az analitikus és a normatív megközelítést. Az előbbi csak a sokféleséget önmagában különbözteti meg, míg a normatív megközelítés pozitívan értékeli az előző leírásokat, és minden ember megbecsülését hangsúlyozza (Sievers 2013, 17).

Allemann-Ghionda szerint a sokféleség egyéni és csoportokhoz kapcsolódó jellemzőkből áll. Arra is rámutat, hogy ezek részben veleszületettek, részben egyénileg szerzettek, részben pedig a jogszabályok és az intézményi gyakorlat, illetve a keretfeltételek által létrehozott jellemzők. Példaként Allemann-Ghionda a társadalmi-gazdasági státuszt, az etnikai hovatartozást, a nemzetiséget, a nemet vagy nemi hovatartozást, a vallást és még sok mást említ (vö. Allemann-Ghionda/ Bukow 2011, 25). Schröter szerint továbbá a sokszínűség fogalma magában foglalja a tolerancia, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség megvalósításának igényét (Schröter 2009, 79). Schönhuth szerint tehát a sokszínűség fogalma a kulturális sokszínűség és az állami vagy nemzetek feletti fellépés, valamint a munkahelyi környezet közötti összefüggésekben válik fontossá (vö. Schönhuth 2011, 54).

Sokszínűségoktatás és sokszínűségmenedzsment

A sokféleség fogalmának relevanciája további fogalmakban, például a sokféleségoktatás és a sokféleségmenedzsment fogalmában is megjelenik. Barmeyer szerint ez utóbbi egy amerikai koncepció, „amely a szervezet tagjainak heterogenitását lehetőségként és értékként ismeri fel, és célja, hogy az egyes munkavállalókban rejlő kapcsolódó potenciált hatékonyan kihasználja […]“ (Barmeyer 2012, 40).

Ebben az összefüggésben a sokszínűségnek négy dimenziója lenne – személyes, belső, külső és szervezeti. A sokszínűségre nevelés koncepciója szintén a sokféleségre mint potenciálra és kihívásra, valamint mint a lehetőségek gazdagságára összpontosít. Ebben a tekintetben azonban rengeteg feladatot kellene teljesíteni. A koncepciót az oktatásban a központi kulturális technikák, a saját témaválasztás és a saját érdeklődés alapján történő tanulás, a heterogén tanulási csoportokat tartalmazó inkluzív oktatási intézményeken keresztül, a belső differenciálás, a hátránykompenzáció, valamint az akadálymentesítés stb. területén kellene alkalmazni (vö. Hauenschild/ Robak/ Sievers 2013, 12-13).

A sokszínűség koncepciójának értékelése

A kutatások egyik kritikai pontja, hogy a sokszínűség koncepció csupán a társadalmi megkülönböztetések reprodukciója, amelyben a „színesség“ nem cél, hanem probléma. Ugyanis nem olyan megkülönböztetésekről van szó, mint a nappal és az éjszaka, hanem a társadalmi egyenlőtlenségekről a férfiak és nők, migránsok és nem migránsok, fogyatékkal élők és nem fogyatékkal élők stb. megkülönböztetésével kapcsolatban (vö. Walgenbach 2017, 121).

Hormel erre utalva fogalmazza meg, hogy a sokszínűséggel kapcsolatos diskurzusok két megközelítést próbálnak ötvözni, nevezetesen a megkülönböztetésellenes programozás és a társadalmi és kulturális sokszínűség megbecsülésének megközelítését, hogy növeljék a sokféle eredményt (vö. Hormel 2008, 21). Sievers megállapítja, hogy a sokszínűség kifejezés definíciós élesítésre szorul, hogy meg lehessen különböztetni az olyan fogalmaktól, mint a sokféleség, a heterogenitás vagy a különbözőség, és hogy további tartalmat közvetítsen (vö. Sievers 2013, 18).

Irodalom

Allemann-Ghionda, Cristina/ Bukow, Wolf-Dietrich (szerk.) (2011): A sokszínűség helyei. Formátumok, elrendezések és színpadra állítások. Wiesbaden: VS.

Barmeyer, Christoph (2012): Diversity Management. In: ers.: Taschenlexikon Interkulturalität. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 40-42.

Hauenschild, Katrin/ Robak, Steffi/ Sievers, Isabel (szerk.) (2013): Diversity Education. Zugänge – Perspektiven – Beispiele. Frankfurt a. M.: Brandes & Apsel.

Hormel, Ulrike (2008): Diversity and Discrimination. In: Sozial Extra 11/12, Praxis aktuell: Soziale Arbeit und Diversity, 20-23.

Schönhuth, Michael (2011): Diversity. In: Kreff, Fernand/ Knoll, Eva-Maria/ Gingrich, Andre (szerk.): Lexikon der Globalisierung. Bielefeld: Transcript.

Schröter, Susanne (2009): Gender and Diversity. Kultúratudományi és történeti megközelítések. In: Andresen, Sünne/ Koreuber, Mechthild/ Lüdke, Dorothea (szerk.): Gender and Diversity: Nightmare or Dream Couple? Interdiszciplináris párbeszéd a nemek közötti egyenlőség és az egyenlőségpolitika „modernizációjáról“. Wiesbaden: VS.

Walgenbach, Katharina (2017): Heterogenitás – interszekcionalitás – sokszínűség a neveléstudományban. Opladen/ Torontó: Barbara Budrich Verlag.