Riemann-Thomann modell

A Riemann-Thomann-modellt eredetileg Fritz Riemann dolgozta ki 1975-ben, és Christoph Thomann pszichológus 1988-ban vette át. Schulz von Thun végül az interperszonális kommunikációra alkalmazta. A modell a személyiség és a viselkedés könnyebb magyarázatára tesz kísérletet, és azt állítja, hogy léteznek a közelség (interperszonális kapcsolat, harmónia, biztonság) és a távolság (függetlenség, nyugalom, egyéniség), valamint az állandóság (rend, rendszeresség, ellenőrzés) és a változás (változatosság, spontaneitás, kreativitás) ellentétes pólusai.

Ebbe a koordinátarendszerbe minden személyiség behúzható. Az orientációtól függően más-más személyes attitűd alakul ki a beszélgetőpartnerrel szemben. Ideális esetben ezek az alaptendenciák egyensúlyban lennének, de a személyközi kommunikációban általában egyszerre csak az egyik ellentétes irányultság aktiválódik. Az, hogy egy személy hogyan reagál, kommunikál vagy érez, ezért részben ebből a modellből vezethető le, és néha jobban megérthető. Ha például egy erős távolságtartási igénnyel rendelkező személy találkozik egy közelségre vágyó emberrel, feszültségek és interperszonális konfliktusok alakulhatnak ki.

Irodalom

Schulz von Thun, Friedemann (o.J.): Das Werte- und Entwicklungsquadrat. https://www.schulz-von-thun.de/die-modelle/das-werte-und-entwicklungsquadrat [13.01.2021].

Lubienetzki, Ulf / Schüler-Lubienetzki, Heidrun (2020): Beszéljünk egymással. A sikeres társalgás pszichológiája. Hamburg: Springer Verlag.