Tudunk-e gondolkodni nyelv nélkül? Vagy csak a nyelv teszi lehetővé, hogy gondolatokat alkoss
unk? És mi a kapcsolat a nyelv és a gondolkodás között? A nyelvfilozófia ilyen kérdésekre próbál választ adni. A 19. század közepe óta a nyelvészet egyik részterülete, de a nyelv és a gondolkod
ás problémájával már az ókorban is foglalkoztak. A nyelvfilozófiát filozófusok és nyelvészek egyaránt tanulmányozzák, de ez a cikk kizárólag nyelvészeti szempontból vizsgálja a témát.
Piaget: A gondolkodás határozza meg a nyelv kialakításának és használatának lehetőségeit.
Bár Piaget nem nyelvész, hanem biológus és fejlődéspszichológus volt, a gyermekek nyelvelsajátításával kapcsolatos vizsgálatai alapján következtetéseket lehet levonni a nyelv és a megismerés közötti kapcsolatról. Feltételezi, hogy „a kognitív fejlődés (azaz a gondolkodási stratégiák fokozatos elsajátítása) döntően meghatározza nyelvi fejlődésünket és nyelvünket“ (Beyer/ Gerlach 2018, 206).
Bizonyítékként a gyermekek mennyiségi érzékelésével kapcsolatos kísérletekre hivatkozik. Az egyik ilyen kísérletben ugyanazt a vízmennyiséget egy tartályból egy más alakú tartályba öntik, amelynek alakja magasabb állóvízszintet eredményez. A gyerekek úgy vélik, hogy most már több víznek kell lennie. Csak 5 és 8 éves kor között jönnek rá a gyerekek arra, hogy „a mennyiség megjelenésében bekövetkező változások nem befolyásolják magát a mennyiséget“ (Szagun 2016, 207). Piaget szerint ezt a felismerést nem befolyásolja a nyelv, mivel ez „a gondolkodás alapvető változása“ (Szagun 2016, 207).
Sapir-Whorf hipotézis: a nyelv határozza meg a gondolkodásunkat
Az ellenkező álláspont két legismertebb képviselője Benjamin Lee Whorf és Edward Sapir. Az úgynevezett Sapir-Whorf-hipotézis szerint „anyanyelvünk meghatározza, hogyan gondolkodunk és érzékeljük a világot“ (Deutscher 2010, 149).
A hipotézist gyakran egyenlővé teszik a nyelvi determinizmus vagy a nyelvi relativitás elvével, mivel ezeken az elveken alapul.
A nyelvi determinizmus elve azt állítja, hogy az adott személy által beszélt nyelv meghatározza, azaz determinálja a gondolkodást. A nyelvi relativitás elve azt feltételezi, hogy a különböző nyelvek beszélői különbözőképpen érzékelik a valóságot (vö. Werlen 2002, 201).
A Sapir-Whorf-hipotézist az idők során erős kritika érte. Az egyik fő kritika az, hogy a hipotézis szerint „anyanyelvünk határokat szab intellektuális horizontunknak, és korlátozza képességünket arra, hogy megértsük a más nyelveken használt gondolatokat vagy megkülönböztetéseket“ (Deutscher 2010, 267).
Boas és Jakobson: A kultúra és a nyelv kapcsolata
Franz Boas antropológus kutatásaiban nem a nyelv és a gondolkodás, hanem a kultúra és a nyelv kapcsolatával foglalkozik. Szerinte minden kultúra mindent ki tud fejezni nyelvileg, de a kultúra mindenkori igényei azt diktálják, hogy tagjai bizonyos információkat nyelvileg fejezzenek ki, míg más információkat nem írnak elő kifejezetten (vö. Werner 2002, 183 f.).
A nyelvész Roman Jakobson Boas antropológiai megfontolásait veszi át és ülteti át a nyelvészetbe. Jakobson is azt a megközelítést alkalmazza, hogy minden kultúra vagy minden nyelv elméletileg képes mindent kifejezni, és azt a maximát állította fel, hogy a nyelvek „abban az információban különböznek, [amit] minden nyelv arra kényszeríti beszélőit, hogy reprodukáljanak“ (Deutscher 2010, 173).
Deutscher: A Boas-Jakobson-elv
Boas és Jakobson nyomán Deutscher a Sapir-Whorf-hipotézisre adott válaszként a Boas-Jakobson-elvvel áll elő. Boas és Jakobson magyarázatát figyelembe véve írja le a nyelvnek a gondolkodásra gyakorolt hatását. Ha egy nyelv arra készteti beszélőit, hogy bizonyos információkat nyelvileg fejezzenek ki, akkor ezeket az információkat mentálisan is figyelembe kell venni (vö. Deutscher 2010, 175).
Ebben az értelemben az anyanyelvünk arra kényszerít bennünket, hogy figyeljünk bizonyos részletekre, megkülönböztessünk bizonyos kifejezéseket és bizonyos asszociációkat (vö. Deutscher 2010, 267). Így „a nyelvi szokások végül mentális szokásokká szilárdulhatnak“ (Deutscher 2010, 175). Deutscher kísérleteket és tanulmányokat idéz, amelyek azt bizonyítják, hogy anyanyelvünk kognitív hatással van az emlékezetre, az észlelésre és az asszociációkra, valamint hatással van gyakorlati képességeinkre, például a tájékozódási képességünkre (vö. Deutscher 2010, 267 f.).