A posztkolonializmus egyrészt a gyarmati idegen uralom megszűnése óta eltelt időszakra és az ebből eredő kulturális, társadalmi és politikai szintű konstellációkra utal (vö. Hegerfeldt 2007, 602). Másrészt a posztmodern értelmiségi áramlataként értelmezik, amely a (európai) gyarmatosítás történetével foglalkozik, és a szociológia, a nyelvészet, valamint az irodalmi, kulturális, történelmi és politikai tanulmányok különböző impulzusait használja fel (vö. ibid.). A gyarmatosítási kontextusok által formált nemzetek vagy népcsoportok kultúrájának és identitásának tanulmányozása az imperialista struktúrák állandóságának megkérdőjelezését hivatott előidézni az élet különböző területein (vö. Young 2001, 57).
A posztkoloniális diskurzus így kritikai reflexiót idéz elő „a múlt gyarmati viszonyairól, amelyek a jelenben is fennmaradtak“ (Pourmokhtari 2013, 1786), és dekonstruálja a nem nyugati társadalmakról (Afrika, India, Közel- és Közép-Kelet) alkotott nyugati vagy eurocentrikus feltételezéseket. A posztkolonializmus átfogó célja a gyarmati igazságtalanságok feltárása, a globális hierarchiák lebontása a posztkoloniális csoportok társadalmi emancipációja révén, valamint kulturális tudásbázisuk rekonstrukciója (vö. Hegerfeldt 2007, 602).
A posztkolonializmus úttörői
Fanon antikolonialista írásai mellett a posztkolonialista elméletformálás szempontjából úttörőnek bizonyult Edward Said palesztin irodalomtudós híres tanulmánya, az Orientalizmus (1978), amelyet a posztkolonialista megközelítések alapszövegének tartanak (vö. ibid.). Az alaptézis feltételezi az arab-iszlám világgal és annak kultúrájával szembeni finom, tartósan fennálló eurocentrikus előítéletek létezését (vö. Boatcă 2015, 114).
Bhabha és G. Spivak posztstrukturalista írásai is különösen fontosak. Utóbbi „a posztkoloniális identitás központi aspektusaként dolgozza ki a hibriditás fogalmát, amely szerint a gyarmatosító urak tekintélyét aláássa a gyarmatosított csoportok kultúrájuk elidegenítő kisajátítása. A kultúrák összecsapásában egy köztes tér nyílik meg, amely lehetővé teszi az ellenállást és a beavatkozást“. (Hegerfeldt 2007, 602.)
A posztkolonializmus körüli viták
A posztkolonializmus kifejezés alá besorolt gyarmatosításkritikus megközelítésekkel szemben kritikák fogalmazódnak meg. A kritikák közé tartozik „a nyugati elméleti diskurzusok alkalmazása a posztkoloniális problémákra, valamint a nyugati formák és nyelvek használata a posztkoloniális szerzők által“. (ibid.)
Továbbá a posztkolonializmust azzal vádolják, hogy az imperializmust állandósítja azáltal, hogy túlságosan a gyarmatosítás fogalmára összpontosít, és elhomályosítja a különbségeket a történelmileg megtapasztalt gyarmatosítás, valamint a jelenlegi posztkoloniális viszonyok között (vö. ibid.).
A „posztkoloniális fordulattól“ a „dekolonialista opcióig“.
A dekolonialitás megközelítése, amely Latin-Amerika gyarmati tapasztalatai nyomán alakult ki, abban különbözik a korábbi posztkolonialista elméletalkotástól, hogy inkább a politikai gazdaságtan tematikus területeire összpontosít (vö. Boatcă 2015, 124). A posztkoloniális tanulmányok homogenizáló tendenciáival szembeni ellenreakcióként értelmezendő, miközben az ezzel ellentétes álláspontokat elhanyagolják (vö. ibid., 121).
A gyarmatosság fogalma megkülönböztetendő a kolonializmustól, és az utóbbival ellentétben egy olyan tartós, folyamatosan létező hatalmi struktúrát ír le, amelyet Amerika Európa általi gyarmatosítása hozott létre, és amely egyszerre jelenti a nyugati modernitás árnyoldalát és szükségszerű előfeltételét (vö. ibid., 119).
Ezzel összefüggésben Mignolo hozzáteszi: „“dekolonialista“ egyre inkább politikai és episztemikus projektek megjelölésére használják, nem pedig egy diszciplináris filozófiai figyelemre. […] A dekolonialitás tehát egyszerre jelenti a gyarmatosítás logikájának leleplezésére irányuló analitikus feladatot és azt a perspektivikus feladatot, hogy hozzájáruljon egy olyan világ felépítéséhez, amelyben sok világ fog együtt létezni.“. (Mignolo 2012, 54)
Irodalom
Boatcă, Manuela (2015): Posztkolonializmus és dekolonialitás. In: Fischer, Karin/ Hauck, Gerhard/ Boatcă, Manuela (szerk.): Handbuch Entwicklungsforschung. Wiesbaden: Springer VS, 113-123.
Hegerfeldt, Anne (2007): Postkolonializmus. In: Burdorf, Dieter/ Fasbender, Christoph/ Moennighoff, Burkhard (szerk.): Metzler Lexikon Literatur. Fogalmak és meghatározások. 3. kiadás. Stuttgart/ Weimar: Metzler, 602.
Mignolo, Walter (2012): A nyugati modernitás sötétebb oldala. Durham: Duke University Press.
Pourmokhtari, Navid (2013): Az állami szuverenitás posztkoloniális kritikája az ir: egy „nyugat-centrikus“ diszciplína ellentmondásos öröksége. In: Third World Quarterly 34.
Young, Robert J. C. C. (2001): A posztkolonializmus. An Historical Introduction. Oxford: Blackwell Publishing.