A populizmus (latin populus „nép“) Duden szerint „olyan népszerű, gyakran demagóg, opportunizmussal jellemezhető politika, amely a politikai helyzet dramatizálásával igyekszik elnyerni a tömegek kegyét (a választások érdekében)“ (Duden 2015, 1367). A néphez intézett felhívás, amely magában a szóban is tükröződik (vö. Decker, 37). A populizmus kifejezés a -mus utótagot tartalmazza, amivel önmagában túlzásnak szánták, és a demokratikus jogállam összetevői ellen irányul (vö. Wielenga/ Hartleb 2011, 11).
A populizmus jellemzői
A populizmus a nép akaratából ered, és így legitimálja a hatalmát. Olyan igazságot követel magának, amely nem demokratikus, valamint tudománytalan és tényekkel nem alátámasztható. Amíg ezt az igazságot az egyén elfogadja, addig abszolútnak tekintik (vö. Stegemann 2017, 64).
A populizmus jellemzőit az alábbiakban soroljuk fel:
Irodalom
Decker, Frank (2011): Demokratikus populizmus és avagy populista demokrácia? Megjegyzések egy nehéz kapcsolatról. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlításában. Münster: Waxmann, 39-54.
Duden szerkesztőség (2015): Duden – Német egyetemes szótár. Das umfassende Bedeutungswörterbuch der deutschen Gegenwartssprache. 8. szerk. Berlin: Bibliographisches Institut.
Lucardie, Paul (2011): Populizmus: fogalomtörténeti és elméleti megjegyzések. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlítása. Münster/ New York: Waxmann, 17-38.
Stegemann, Bernd (2017): A populizmus kísértete. Egy esszé a politikai dramaturgiáról. Berlin: Theater der Zeit.
Wielenga, Friso/ Hartleb, Florian (2011): Bevezetés. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlításában. Münster/ New York: Waxmann, 7-16.