Populizmus

A populizmus (latin populus „nép“) Duden szerint „olyan népszerű, gyakran demagóg, opportunizmussal jellemezhető politika, amely a politikai helyzet dramatizálásával igyekszik elnyerni a tömegek kegyét (a választások érdekében)“ (Duden 2015, 1367). A néphez intézett felhívás, amely magában a szóban is tükröződik (vö. Decker, 37). A populizmus kifejezés a -mus utótagot tartalmazza, amivel önmagában túlzásnak szánták, és a demokratikus jogállam összetevői ellen irányul (vö. Wielenga/ Hartleb 2011, 11).

A populizmus jellemzői

A populizmus a nép akaratából ered, és így legitimálja a hatalmát. Olyan igazságot követel magának, amely nem demokratikus, valamint tudománytalan és tényekkel nem alátámasztható. Amíg ezt az igazságot az egyén elfogadja, addig abszolútnak tekintik (vö. Stegemann 2017, 64).

A populizmus jellemzőit az alábbiakban soroljuk fel:

A populizmus „ideológiai elemek, metaforák, stíluselemek, valamint politikai gyakorlat“ (Lucardie 2011, 20) kombinációja. Továbbá a populistáknak „nyers, közvetlen, ha nem is vulgáris stílusuk és szóhasználatuk van“ (uo.).
A populisták szerint a nép egy homogén, erkölcsileg erényes közösség, érdekkülönbségek nélkül (vö. ibid.). A józan ész, azaz a nép józan esze jobb mérce a politikai döntésekhez, mint az elit szakértelme (vö. ibid.). A populisták szerint az elit mindig korrupt, rosszindulatú, megtévesztő és konspiratív (vö. ibid.).
A populistáknak szükségük van külső csoportokra (többnyire bevándorlókra), akik bűnbakként szolgálnak, és akik ellen mozgósítani tudják az embereket anélkül, hogy közvetlenül az elitet támadnák. Ugyanakkor azzal vádolják az elitet, hogy előnyben részesíti ezeket a kisebbségeket a saját népével szemben (vö. ibid., 21.). 4. A populista kisebbségeket a saját népükkel szemben.
Számos tudós szerint a populisták a közvetett, parlamentáris demokráciát közvetlen vagy népszavazási demokráciával akarják helyettesíteni vagy kiegészíteni. A populista mozgalmakat ráadásul karizmatikus vezéralakok vezetik, akik azt állítják, hogy ők testesítik meg a nép akaratát (vö. Decker 2011, 37; vö. ibid., 21).

Irodalom

Decker, Frank (2011): Demokratikus populizmus és avagy populista demokrácia? Megjegyzések egy nehéz kapcsolatról. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlításában. Münster: Waxmann, 39-54.

Duden szerkesztőség (2015): Duden – Német egyetemes szótár. Das umfassende Bedeutungswörterbuch der deutschen Gegenwartssprache. 8. szerk. Berlin: Bibliographisches Institut.

Lucardie, Paul (2011): Populizmus: fogalomtörténeti és elméleti megjegyzések. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlítása. Münster/ New York: Waxmann, 17-38.

Stegemann, Bernd (2017): A populizmus kísértete. Egy esszé a politikai dramaturgiáról. Berlin: Theater der Zeit.

Wielenga, Friso/ Hartleb, Florian (2011): Bevezetés. In: Wielenga, F./ Hartleb, F. (szerk.): Populizmus a modern demokráciában. Hollandia és Németország összehasonlításában. Münster/ New York: Waxmann, 7-16.