Öt kultúra játék

Az Öt kultúra játék alapja Thompson, Ellis és Wildavsky kulturális elmélete, amelyben a kultúrát életmódként értelmezik (vö. Banneberg 2001, 247).

Transzkulturális tanulás

A játékot azzal a szándékkal tervezték, hogy rávilágítson a különböző kulturális csoportok közötti eltérésekre. Ennek később „önelemzést és reflexiót“ (Köppel 2002, 138) kell eredményeznie – a „kultúratudatosságra nevelés“ területére sorolható (vö. Schönhuth).

Az öt kultúra játékban olyan helyzeteket szimulálnak, amelyekben a különböző kulturális háttereket kell figyelembe venni a megoldás megtalálásakor. Ez tehát egy olyan interkulturális tréningegység, amelyben a résztvevők megtanulják az elméleti megfontolásokat a kulturális hátterük alapján a gyakorlatba átültetni (vö. Reeb 2018). Ez a tréningegység különösen hasznos az interkulturális találkozásokra és diskurzusokra való felkészüléshez, pl. a kulturális interakciók gyakorlására a munkahelyi, de a magánéleti kontextusban is. Az Öt kultúra játék mindenütt releváns, ahol a transzkulturális tanulás szerepet játszik (vö. Reeb 2018).

Eljárás

Öt csapatot alakítunk ki. Minden csapat kap egy-egy kulturális identitást. Annak érdekében, hogy bele tudják helyezni magukat a helyükbe, a tervezett együttműködés sikere (vagy kudarca) szempontjából releváns információkat egy szerepkártyán sorolják fel. Ezután olyan helyzetet szimulálnak, amelyben elkerülhetetlenné válik a különböző kulturális identitások közötti interakció (vö. Reeb 2018).

A csapatoknak először egy olyan megoldási koncepciót kell kidolgozniuk és bemutatniuk, amely megfelel a kijelölt kultúrának. Ezután a csapatoknak egy olyan közös megoldást kell kidolgozniuk a problémára, amely összeegyeztethető a különböző kulturális háttérrel (vö. Reeb 2018).

A módszer célja

A saját és más kultúrák jobb megismerése. Azáltal, hogy olyan kultúrákhoz rendelünk szerepeket, amelyekhez az illető maga nem tartozik, észre kell venni, el kell fogadni és jobban kell kezelni a más kulturális identitásból származó gondolkodásmódokat. Továbbá bővíteni kell annak megértését, hogy a különböző kultúrák hogyan hatnak differenciáltan a problémák megoldására. Ez lehetővé teszi a jobb együttműködést a kultúra-specifikus és interkulturális problémák megoldásában (vö. Reeb 2018).

Összességében „érzékenyítés alakul ki a „transzkulturális kapcsolódási potenciálok“ iránt, azaz annak lehetőségei iránt, hogy az ember a saját kulturális orientációiban hogyan találhat megközelítéseket mások kulturális orientációinak kezelésére“ (Reeb 2018).

Irodalom

Bannenberg, Ann-Kristin (2011): A kultúrák közötti kommunikáció fontossága az üzleti életben. Elméleti és empirikus kutatás az interkulturális személyzetfejlesztés szükségességéről és gyakorlatáról néhány nagy német autóipari és beszállítói vállalat alapján. Kassel: kassel university press.

Köppel, Petra (2003): Kultúraértékelési megközelítések és integrálásuk az interkulturális képzésbe. Sorozat Fokus Kultur Vol. 2. Norderstedt: Books on Demand.

Reeb, Alexander: Das Fünf-Kulturen-Spiel -Transkulturelles Lernen. Transzkulturális tanulás az „Öt kultúrával“ a kategóriából: Interkulturális tréningjátékok. https://www.ikud-seminare.de/seminare/das-fuenf-kulturen-spiel.html [2018.05.03.].

Schönhuth, Michael: Das Kulturglossar. Five Cultures Game. http://www.kulturglossar.de/html/f-begriffe.html [2018.06.28.].