Nyelvi érzékenység

A nyelvi érzékenység kifejezés a nyelv érzékeny használatát írja le. A pontosabb meghatározáshoz először is meg kell vizsgálni azt a két fogalmat, amely ezt a meghatározó összetételt alkotja.

A meghatározó nyelv egyrészt a társadalom fontos eszköze, amely lehetővé teszi a kommunikációt. Sőt, Locke szerint a „társadalom közös köteléke“ (Locke 1690), amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy bármilyen módon kifejezzék magukat. Visszatekintve ezért a világ kulcsaként is emlegetik (vö. enciklopédia bejegyzés A nyelv mint a világ kulcsa). A kapcsolódó alapszó, az érzékenység meghatározásához itt egy általánosan alkalmazható definícióra hivatkozunk, amely ezt a kifejezést úgy írja le, mint érzékeny és/vagy érzékeny módját annak, hogy valamivel foglalkozzunk (vö. Spektrum 2000).

Összefoglalva és konkretizálva a nyelvi érzékenység tehát az emberek legfontosabb kommunikációs eszközének érzékeny kezelését határozza meg annak érdekében, hogy a kommunikáció félreértések és problémák nélkül történhessen minden érintett számára. Ez rávilágít ennek a kérdésnek a fontosságára és szükséges tudatosságára napjaink kulturálisan nagyon sokszínű közösségében. Egy másik fontos minőség itt a konkrétan támogatott nyelvtudatosság és az erre irányuló célzott figyelem, amely az élet számos területén (pl. az iskolában) fontos szerepet játszik.

Nyelvi érzékenység az iskolai környezetben

Különösen az iskolában, ahol a tanulóknak részben maguknak a szövegeknek az olvasása révén kell elsajátítaniuk a tantárgyi tartalmakat, a nyelvértés fontos előfeltétele annak, hogy képesek legyenek megérteni az azokban foglaltakat, hiszen „[a] beszédtanulás és a tantárgyi tanulás […] szorosan összefonódik“ (Isselbächer-Giese et al. 2018, 13). Különösen a matematikai és természettudományos tantárgyak esetében jelent nagy kihívást a nyelv (a szaknyelv és az oktatási nyelv) (vö. Trendel/ Roß 2018, 9 f.), ezért az érzékeny és finom megközelítés ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap.

Annak érdekében, hogy a tanulók számára egyenlő esélyeket biztosítsunk a jó teljesítményhez, a nyelvérzékeny tanítás összességében nagyon fontos. Ez általában „különböző tanítási koncepciókat jelent, amelyek tudatosan használják a nyelvet mint a gondolkodás és a kommunikáció eszközét“ (Woerfel/ Giesau 2018), a nyelvi és a szaktárgyi tanulás Isselbächer-Giese és mások által tárgyalt összefonódásával dolgozva (vö. Isselbächer-Giese et al. 2018). E koncepció célja a tantárgyi tanulási cél jobb és egyszerűbb elérése a nyelvi tudatosság és az ehhez kapcsolódó segítségnyújtás révén (vö. Woerfel/ Giesau 2018).

Leisen szerint ennek megfelelően a következő elveket kell követni: Az első alapelv a „nyelvdidaktikailag kényszerítő“ (Leisen 2019) előadási formák váltakozása, amelynek során a tanulóknak több alternatívát kínálunk a tartalom megértéséhez. Ennek további előnye, hogy lehetőséget teremt számukra arra is, hogy megtanulják, hogyan nyelvesíthetik maguk a tárgyi tartalmat. A nyelvi, de a tantárgyi kihívások számonkérése jelenti a második elvet, ami azt mutatja, hogy a követelményeket ezen a területen „éppen az egyéni nyelvi szint fölé“ (Leisen 2019) helyezik, így a tanulók mindig előrébb kerülnek, és ösztönzést látnak abban, hogy állandóan több nyelvet tanuljanak. Mindig differenciált szemléletet kell alkalmazni, mivel a különböző tanulók különböző mértékű nyelvi támogatást igényelnek. Ez egyben átmenet a harmadik és egyben utolsó alapelvhez, amely a módszertani eszközökkel mint nyelvi segédeszközökkel foglalkozik. Ezek az eszközök a tanulókat a konkrét „standard helyzetek nyelvi kezelésében“ támogatják (Leisen 2019). Ilyen például egy kísérlet megírása vagy a szakkifejezések helyes használata (vö. Leisen 2019).

Összefoglalva elmondható, hogy a nyelvi megértést nem szabad automatikusan feltételezni (a tanulóknak), hanem elő kell segíteni. Támogatásra van szükség a nyelv helyes megértéséhez, amelyet nemcsak az iskolában, hanem az élet minden más olyan területére is át kell vinni, ahol a nyelv szerepet játszik. A nyelvi érzékenységnek (az iskolai kontextusban) összességében nagy jelentőséget kell tulajdonítani, mivel ez a fogalom az egyéni nyelvi háttér támogatására használható.

Irodalom

Isselbächer-Giese, Annette/ Witzmann, Cornelia/ Königs, Charlotte/ Besuch, Natascha (2018): Nyelvérzékennyé válni, nyelvalakítóan tanítani – másként gondolkodni a tanításban. In: Trendel, Georg/ Roß, Joachim (szerk.): SINUS.NRW: Megértés elősegítése – tanulási folyamatok tervezése. A matematika és a természettudományok újragondolása. Münster: Waxmann, 13-31. https://www.schulentwicklung.nrw.de/sinus/upload/Phase05/Broschuere/SINUS_Gesamt.pdf [2019.10.02.].

Leisen, Josef (2019): A nyelvérzékeny tantárgytanítás alapelvei. http://www.sprachsensiblerfachunterricht.de/prinzipien [2019.10.02.].

Locke, John (1690): Egy esszé az emberi értelemről. London.

Spectrum (2000): Érzékenység. https://www.spektrum.de/lexikon/psychologie/sensibilitaet/14089 [2019. okt. 01.].

Trendel, Georg/ Roß, Joachim (2018): Bevezetés. In: ders. (szerk.): SINUS.NRW: A megértés elősegítése – a tanulási folyamatok alakítása. A matematika és a természettudományok újragondolása. Münster: Waxmann, 9-11. https://www.schulentwicklung.nrw.de/sinus/upload/Phase05/Broschuere/SINUS_Gesamt.pdf [2019.10.02.].

Woerfel, Till/ Giesau, Marlis (2018). Nyelvérzékeny tanítás. Köln: Mercator-Institut für Sprachförderung und Deutsch als Zweitsprache (Basiswissen sprachliche Bildung). https://www.mercator-institut-sprachfoerderung.de/de/themenportal/thema/%20sprachsensibler-unterricht/ [04.10.2019].