Neonácizmus
Definíció
A „neonácizmus“ kifejezés olyan politikai csoportra utal, amelynek fő jellemzője „a nemzetiszocializmus újjáélesztésére irányuló (1945 utáni) törekvés“. A csoport ideológiájának fő jellemzői a nacionalizmus, a rasszizmus, a tekintélyelvű „Führerstaat“ követelése és a demokratikus elvek eltörlése. A szubkulturális jobboldali szélsőségekkel ellentétben a neonácikat erősebb politikai aktivizmus jellemzi. A neonáci szcéna nagyobb része közvetlenül azonosul a politikai vezetés irányultságával és a náci korszak rasszista érzelmeivel, amelyben ezt a tekintélyelvű államrendet tekintik ideálnak. „A szcéna egy részében azonban Adolf Hitler politikáját az állítólagosan igaz nemzetiszocializmus „tiszta doktrínájától“ való eltérésnek tekintik“.
Keletkezés és elterjedés
Körülbelül az 1970-es évek végétől kezdődően alakultak ki neonáci csoportok, főként az NDK-ban (1949-1990), amelyeknek – ellentétben a régi nácikkal – nincs közvetlen kapcsolatuk a Harmadik Birodalommal és Adolf Hitler rendszerével. A neonácizmus képviselői tehát főként fiatalok, akik a nemzetiszocializmus ideológiáját vallják, és nagyobb hajlamot mutatnak az erőszakra is.
1996-ban Udo Voigtnak, az NPD (Németországi Nemzeti Demokrata Párt) szövetségi vezetőjének sikerült a szélsőjobboldali spektrum egyre több részét és csoportját megnyernie pártjának, aminek következtében a nyilvános politikai aktivitás is egyre inkább megnőtt. 1997 óta évente több mint 100 tüntetést, felvonulást és gyűlést tartanak a radikális jobboldalon.
2000-ben számos egyesületet betiltottak a magas szintű agresszivitás és erőszakra való hajlandóság miatt, és laza társulások, más néven elvtársulások alakultak. A neonácik száma 2200 fő.
A Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal 2007-ben mintegy 4400 neonácit és 107 neonáci csoportot és szervezetet tartott számon. A nyilvános rendezvényeken általában valamivel több mint 5000 szélsőjobboldali jelenik meg.
2010-től kezdve a nyilvános rendezvények száma csökkent, mivel az aktivisták többször fellépnek ellenük. Az Alkotmányvédelmi Hivatal 153 neonáci csoportot és 5600 neonácit tart nyilván.
- a jobboldali szélsőséges szcénák most már a zenei szcénákban és a szubkulturális vegyes szcénákban (huligánok/rockerek) is hálózatot alkotnak. További 6600 szélsőjobboldali szélsőséges egyén és párton kívüli struktúra van. Összességében a jobboldali szélsőséges potenciált 32 080 főre becsülik, akik közül mintegy 13 000 fő erőszakorientált jobboldali szélsőséges.
Jellemzők és befolyás
A neonácizmus hívei különböző jellemzők alapján azonosíthatók:
– politikailag szélsőséges, radikális attitűdöt képviselnek, amelyet megjelenítenek, támogatnak és tanúsítanak.
– a liberális, demokratikus alaprendet szigorúan elutasítják
– autoriter és totalitárius államrendszerre vágynak
– erőszakos, rasszista és nacionalista eszméket képviselnek
– a „faji“ alapú nemzeti közösség iránti vágy, amely korlátozza az egyén alapvető jogait és elutasítja a demokráciát
– meggyőződésük az antipluralizmus
– vezető államot követelnek, militarizált rendező elvvel
– folyamatosan tagadják vagy relativizálják a nemzetiszocializmust és a 3. birodalmat, amelyet az államrend eszményének tekintenek.
– Agresszív agitáció a külföldiek, bevándorlók és menekültek ellen.
A múltban a szélsőjobboldali politikai nézetek támogatóit és szószólóit gyakran fel lehetett ismerni a külsejükről. Bomberdzsekik, Springer-csizmák és skinheadek voltak a tipikus külső megjelenés. Ma azonban ez csak egy a számos előítélet közül.
A nyilvánosság előtt rúnákat (pl.: fekete nap), az északi mitológiából származó jeleket (például a fehér kelta keresztet, mint a „fehér faj“ szimbólumát) vagy hasonló szimbólumokat gyakran használnak a csoportok saját maguk azonosítására. A következő számkódokat is többször használják nyilvánosan: 18 (Adolf Hitler), 88 (Heil Hitler), 14 (14 szó – David Lane), 19/8 Sieg Heil), 28 (vér és becsület) és még sok más. .
Az ilyen szimbólumokat és jeleket nyilvánosan használják, illetve festve vagy írva, hogy provokálják az ellenfeleket, és olvasva erősítsék az összetartozás és a közösség érzését. Az olyan eseményeket, mint a napforduló vagy az „Ostara“ fesztiválok, szintén ürügyként használják fel, hogy szélsőjobboldali szubkultúraként találkozzanak. Hasonlóképpen bizonyos márkák, ruházati vagy zenei stílusok is kifejeznek egy bizonyos hovatartozást:
– Skinheadként való megjelenés (így előnyhöz jutnak a konfliktusok vagy viták során).
– bizonyos zenei csoportok és együttesek (Black Metal, Dark Wave).
– bizonyos márkákat, például a Lonsdale-t sok neonáci viselte. Az ilyen márkák ismételten kinyilvánították a szélsőséges szubkultúrával szembeni ellenállásukat, és sok ellenzője azért kezdte el viselni őket, hogy provokáljon
– a cipőfűzőt két színben (egy piros és egy fehér – blood & honour) viselik.
– a Doc Martens márka szándékosan kezdett el ugrócsizmákat gyártani, hogy az emberek közé vigye őket, hogy elveszítsék negatív konnotációjukat.
– a New Balance márkát az NN gyakran viselte a cipőkön lévő „N“ betű miatt (nyilvánosan is vallottak az NN ellen)
– a Helly Hansont gyakran viselik („H.. H.. H..“)
– Az olyan márkákat, mint a Dobermann, Pitbull, Troublemaker, Streetwear, ProViolence gyakran hozzák kapcsolatba a szélsőjobboldaliakkal.
– a Dobermann márka bevallottan kapcsolatban áll a jobboldali szcénával, és szándékosan árulja a ruhákat olyan üzletekben, ahol például a Pitbull is megtalálható, hogy provokáljon. Mivel a ruhák stílusa hasonló, mindkét márkának a jobboldali szcénához való kötődést tulajdonítanak.
Minden neonáci szélsőjobboldali, de nem minden szélsőjobboldali szélsőséges neonáci. A külső megjelenés alapján nem lehet megmondani, hogy valaki a neonácizmus szubkultúrájához tartozik-e vagy sem.
neonácizmusról
A neonácizmus a nemzetiszocializmus alapjaira épülő politikai és ideológiai mozgalom. A neonácik gyakran törekszenek egy etnikailag homogén társadalomra, amelyben a fehér fajokat felsőbbrendűnek tekintik. Általában antiliberálisak, antidemokratikusak és antipluralisták, és céljaik elérésének eszközeként az erőszakot és a terrorizmust támogatják.
A neonácizmus legújabb példái sajnos a világ számos pontján, így Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában még mindig megfigyelhetők. Íme néhány a közelmúltbeli incidensek és fejlemények közül:
– Németországban a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) bejutott a Bundestagba, és azóta sem vetkőzte le teljesen a neonáci gyökereit. Egyre több olyan jobboldali csoport és egyén is van, akik nyíltan vállalják a nemzetiszocializmust.
– Az Egyesült Államokban Donald Trump felemelkedése megerősítette a jobboldali mozgalmat, és a gyűlölet-bűncselekmények számának növekedéséhez vezetett. Erre példa a 2021 januárjában Trump támogatói által a Capitolium épülete ellen elkövetett támadás, amelyen számos neonáci szimbólum és jelszó szerepelt.
– Svédországban a szélsőjobboldali Északi Ellenállási Mozgalom az elmúlt években egyre nagyobb befolyásra tett szert, és számos erőszakos támadást hajtott végre. A csoport szoros kapcsolatban áll a neonáci szcénával, és politikai céljai elérése érdekében az erőszak alkalmazását támogatja.
– Ausztráliában az elmúlt években megnőtt a jobboldali csoportok és tevékenységek száma, beleértve a neonácizmushoz kötődő csoportokat is. Ilyen például az Antipodean Resistance nevű csoport, amely erőszakos akcióiról és neonáci nézeteiről ismert.
Ezek a példák azt mutatják, hogy a neonácizmus még mindig valós fenyegetést jelent a társadalomra, és hogy továbbra is szembe kell szállnunk ezzel az ideológiával és támogatóival.
Irodalom
Adler, Sabine: Die DDR und ihre Neonazis: Real existierender Rechtsextremismus, 10.10.19, https://www.deutschlandfunk.de/die-ddr-und-ihre-neonazis-real-existierender.862.de.html?dram:article_id=460746 (utolsó hozzáférés: 2020.12.04.12.).
Egenberger, Christopher (2008): Woran erkennen ich Rechtsextreme? https://www.bpb.de/politik/extremismus/rechtsextremismus/41314/woran-erkenne-ich-rechtsextreme?p=0 (utolsó elérés: 2020.12.04.)
Hennig Eike (1993) Neonáci militarizmus és idegengyűlölő életmód a „régi“ és az „új“ Német Szövetségi Köztársaságban. In: Otto HU., Merten R. (szerk.) Rechtsradikale Gewalt im vereinigten Deutschland. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden. https://doi.org/10.1007/978-3-322-97285-9_5 (utolsó elérés: 2020.12.04.).
Nandlinger, Gabriele: Mikor beszélünk jobboldali szélsőségességről, jobboldali radikalizmusról vagy neonácizmusról….? 25.07.2008. https://www.bpb.de/politik/extremismus/rechtsextremismus/41312/was-ist-rechtsextrem?p=1 (utolsó elérés: 2020.12.04.)
Radke, Johannes: Der rechtsextreme „Kampf um die Straße“, 2014.05.14. https://www.bpb.de//politik/extremismus/rechtsextremismus/184385/der-rechtsextreme-kampf-um-die-strasse (utolsó elérés: 2020.12.04.).
https://www.duden.de/rechtschreibung/Neonazismus (utolsó elérés: 2020.12.04.)
https://www.verfassungsschutz.de/de/service/glossar/neonazismus-neonationalsozialismus (utolsó elérés: 2020.12.04.)
https://verfassungsschutzberichte.de/pdfs/vsbericht-2000.pdf
https://publikationen.uni-tuebingen.de/xmlui/bitstream/handle/10900/63273/vsb2010.pdf?sequence=1&isAllowed=y