multikulturális

A multikulturális melléknév a latinból származik, és a multi- „sok“ előtagból és a cultural igetörzsből áll.

A multikulturalizmus kifejezést azonban meg kell különböztetni a multikulturalizmustól. Az előbbi egy állapot leírását jelenti, míg az utóbbi egy politikai mozgalmat és életszemléletet jelöl (vö. Beyersdörfer 2004, 43).

A multikulturalizmus leíró jellegű kifejezés, míg a multikulturalizmus normatív vonatkozású (vö. Beyersdörfer 2004, 43). Mintzel szerint a multikulturalizmus egy társadalmi tényre utal: „Nevezetesen arra a tényre, hogy egy társadalomban vagy egy államilag szervezett társadalomban/népességben több kultúra létezik együtt“. (Mintzel 1997, 58).

A multikulturalitás jelensége áll itt előtérben: „Legyen az békésen vagy konfliktusban, legyen az együttélés vagy integrált együttlét. A multikulturalizmus következésképpen egy társadalom szociokulturális jellemzőjét, sokrétű kulturális differenciálódását jelöli, bármi is legyen ennek a multikulturalizmusnak az alapja“. (Mintzel 1997, 58)

A multikulturális jellemzők formái

A kutatások a multikulturális társadalmak négy modelljét különböztetik meg:

Az asszimilációs modell „a kisebbségi vagy bevándorló kultúrák kulturális adaptációját célozza“ (Lüsebrink 2012, 20). Ennek a modellnek egy változata az integratív modell, amely szintén a kulturális alkalmazkodásra törekszik, de hosszabb átmeneti időszakot feltételez, és a kisebbségi kultúráknak különleges jogokat biztosít az iskola, a politika vagy a vallás területén (vö. Lüsebrink 2012, 18).

„Az apartheid modell, amely valósággá vált, mint Dél-Afrikában 1995 előtt, a >Harmadik Birodalomban<, valamint számos gyarmati társadalomban“, „a kulturális kisebbségek szigorú elkülönítését, elszigetelését és gyakran gettósítását“ célozza (Lüsebrink 2012, 21) . Ezekben a társadalmakban hierarchikus hierarchia uralkodik, amelyben a származást abszolutizálják. A rend határai áthatolhatatlanok, és csak az etnikai rangsor határozza meg a társadalmi lehetőségek elosztását (vö. Lüsebrink 2012, 18).

A policentrikus modellt „a különböző kultúrák elvileg egyenrangú társadalmon belüli együttélése jellemzi“ (Lüsebrink 2012, 21). Ezekben a társadalmakban nincs sem kulturális központ, sem felsőbbrendű többség: „Ez az aggregált állapot akkor következik be, amikor az európai univerzalizmus történelmi kerete, a nemzetállam mint gondolkodási és cselekvési egység feladja helyét, és olyan mértékű transznacionális mobilitás valósul meg, hogy a világtársadalom absztrakcióból tapasztalati valósággá válik“. (Leggewie 1993, 50)

Irodalom

Beyersdörfer, Frank (2004): Multikulturális társadalom. Fogalmak, jelenségek, viselkedési szabályok. Münster: LIT.

Leggewie, Claus (1993): A multikulturális kultúra és a multikulturális kultúra, valamint a multikulturális kultúra és a multikulturális kultúra közötti különbség: Multi Kulti. A multietnikus köztársaság játékszabályai. Nördlingen: Red Book.

Lüsebrink, Hans Jürgen (2012): Interkulturális kommunikáció. Interakció, idegen észlelés, kulturális transzfer. 3. kiadás. Stuttgart: J. B. Metzler.

Mintzel, Alf (1997): Multikulturális társadalmak Európában és Észak-Amerikában. Fogalmak, viták, elemzések, megállapítások. Passau: Rothe.