Migráció

A migráció kifejezés jelenleg jelen van a mindennapi politikai és társadalmi életben. Gyakran találkozhatunk vele a napilapokban, a Bundestagban folytatott vitákban vagy a közszolgálati televíziók politikai beszélgetéseiben.

Osztályozás

A népszerű tudományos használat mellett a kifejezés a tudomány különböző területein is megtalálható, például a szociológiában, a pszichológiában és a biológiában. Az evolúciókutatásban, a biológia egyik területén a kifejezés tömör szerepet játszik. A hominidák evolúciójában a migráció kifejezést a korai ember (Homo sapiens) Afrikából a Föld különböző régióiba történő vándorlásának leírására használják (vö. Campbell/ Reece 2009, 981-988).

A szociológia ezzel szemben a migráció tágabb fogalmát mutatja. Jellemző hívószavak itt például a munka-, oktatási, menekült- vagy házassági migráció, amelyeket azonban itt nem fejtünk ki részletesebben (vö. Hahn 2012, 148; vö. Oltmer 2010, 16 f.).

Etimológia

Etimológiailag a kifejezés a latin (lat. migratio) szóból származik, ami kivándorlást vagy migrációt jelent (vö. Duden 2011). A kifejezés eredete ókori forrásokon alapul, amelyekkel a késő ókorban kialakuló emberi vándormozgalmakat jelölték. E vándormozgalmak oka feltételezhetően a Római Birodalom katonai terjeszkedési politikája volt, amelynek következtében olyan ókori népek, mint a vizigótok, a vandálok vagy a szebeniek menekülésre kényszerítve érezték magukat, és nagy vándorlásokat hajtottak végre Európa-szerte (vö. Burckhardt 2008, 119-122.).

A migráció fogalmának számos hasonló meghatározását találjuk a szakirodalomban. Az egyik elterjedt meghatározás Schönpflug megközelítése, amely a következőképpen határozza meg a migráció fogalmát: „Migráció alatt […] a különböző etnikai csoportokhoz tartozó egyének vagy csoportok minden olyan migrációs jelenségét értjük, amely arra szolgál, hogy életük központját egy térben-társadalmilag-kulturálisan eltérő kontextusba helyezzék át“ (Schönpflug 2003, 328).

Közvetlen/közvetett migráció

Az embereket közvetlenül vagy közvetve is érintheti a migráció. A köznyelvben ezeket migránsoknak vagy migránsnőknek nevezik. A tudományban differenciált megközelítést alkalmaznak ezeknek az embereknek a megnevezésére. Sajátos helyzetkonstellációkat feltételeznek, amelyeket két jellemző (önkéntesség és állandóság) alapján konkretizálnak. Ez négy különböző, sajátos jelentőségű migrációs csoportot eredményez.

Ha az emberek tartósan és önkéntesen vándorolnak egy országba, akkor bevándorlóknak nevezzük őket. Ha viszont a konstelláció ideiglenes és önkéntes, akkor migránsoknak nevezik őket. A „vendégmunkás“ kifejezés tömör példaként említhető ebben az esetben. Olyan migránsokról van szó, akik az 1950-es évektől kezdve elsősorban gazdasági okokból vándoroltak be a Német Szövetségi Köztársaságba.

Ha viszont háború, környezeti katasztrófák vagy éhínség miatti nem önkéntes migrációról van szó, akkor menekültekről beszélünk. Ha az embereket nem önkéntes és átmeneti helyzet jellemzi, akkor menedékkérőkről beszélünk (vö. Schönpflug 2003, 328).

Fogalmi átfedések

A fogalom továbbá erős átfedéseket és kölcsönhatásokat mutat a rokon fogalmakkal. Fontos fogalmak ebben az esetben például a menekülés, a diaszpóra vagy az akkulturáció. Azokat az országokat, ahová az emberek szívesebben vándorolnak be, bevándorló országoknak nevezzük. Ezek szabályozott vagy kevésbé szabályozott bevándorlást folytathatnak. Általában szabályozott migrációról van szó.

A migráció tehát a politikai intézmények (parlamentek, minisztériumok) által létrehozott különféle feladatokhoz és szabályokhoz kötött. Az ebből eredő tartózkodási irányelvek tartalmazhatnak például a családegyesítésre, a tartózkodási idő meghatározására vagy akár a szociális ellátásra vonatkozó szabályozást. A bevándorlókkal szemben támasztott követelményeken túlmenően az állam felelős ezekért az emberekért, amikor befogadást kapnak.

Ez képzés, tanácsadás, kulturális kínálat vagy akár orvosi ellátás formájában is megnyilvánulhat. Az állam érdekelt a migránsoknak a befogadó társadalomba való beilleszkedésében, hogy biztosítsa ezen emberek hosszú távú integrációját (vö. Schönpflug 2003, 331-333).

Stresszorok és diszkrimináció

Az integrációs folyamat során gyakran merülnek fel problémák. Ezek egyrészt az etnikai hovatartozás miatt merülhetnek fel. Ez a probléma abban nyilvánul meg, hogy a befogadó társadalom diszkriminálja a migránsokat. Másrészt a migráció általában negatív hatással van az érintettek pszichológiai jólétére. A lehetséges stresszorok közé tartozik a kivándorlás országában a nyelvtudás hiánya, a honvágy és a magányosság, amelyeket Berry 1991-es tanulmánya azonosított (vö. Schönpflug 2003 331-333; Berry 1992).

A németországi migráció története

A migrációt a médiában, például a televízióban és a napilapokban gyakran kivételes és nem rendszeres eseményként ábrázolják. Mecheril szerint azonban ez tagadandó. Németország 1890-ig a kivándorlás országa volt. Így például a Franciaországba vagy Svájcba történő kivándorlás mellett fel lehet jegyezni a Westfáliából Hollandiába irányuló munkaerő-elvándorlást is.

Ezzel szemben 1949-től kezdve az első nagyarányú bevándorlási mozgalmak mindenütt jelen voltak a háború utáni Németországban. Évente több mint 250 000 ember vándorolt be a Német Szövetségi Köztársaságba (vö. Mecheril 2007, 469 f.). E migrációs hullám elsődleges oka a száműzött németek menekülése vagy kiutasítása volt Közép- és Kelet-Európából.

Az olyan államokkal, mint Olaszország, Görögország, Törökország vagy Jugoszlávia, kötött toborzási megállapodások révén a Német Szövetségi Köztársaság az 1950-es és 1960-as években nagyszámú szükséges vendégmunkást tudott toborozni, hogy tovább gyorsítsa a gazdasági fellendülést. Az 1990-es években további migránsok következtek, a kelet-európai német nemzetiségű bevándorlók mellett a jugoszláviai háborúk háborús menekültjei is (vö. Worbs/ Bund/ Kohls/ von Gostomski 2013, 30-33; vö. Alscher/ Obergfell/ Roos 2015, 21-36).

Irodalom

Alscher, Stefan/ Obergfell, Johannes/ Ross, Stefanie R. (2015): Migrációs profil Nyugat-Balkán. Okok, kihívások és megoldások. Working Paper 63. Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal.

Berry, John (1992): Akkulturáció és alkalmazkodás egy új társadalomban. In: Nemzetközi migráció. Vol. 30, 1-69.

Burckhardt, Leonhard (2008): Az ókor hadtörténete. München: Beck.

Campbell, Neil A./ Reece, Jane B. (2003): Biology. 6. kiadás. Heidelberg: Spektrum.

Duden (2011): Duden: Német egyetemes szótár. 7. kiadás. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Hahn, Sylvia (2012): Történeti migrációkutatás. In: Bösch, Frank/ Epple, Angelika/ Gestrich, Andreas/ Marszolek, Inge/ Potthast, Barbara/ Rau, Susanne/ Röckelein, Hedwig/ Schwerhoff, Gerd/ Wagner-Hasel, Beate (szerk.): Historische Einführungen. Vol. 11. 1. Frankfurt am Main: Campus.

Mecheril, Paul (2007): Migráció és integráció. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz, Grundbegriffe-Theorien-Anwendungsfelder. Ulm: Metzler, 469-479.

Oltmer, Jochen (2010): Migráció a 19. és 20. században. In: Gall, Lothar (szerk.): Enzyklopädie deutscher Geschichte. Vol. 86. München: Oldenbourg.

Schönpflug, Ute (2003): Migráció és integráció. In: Thomas, Alexander/ Kammhuber, Stefan/ Schroll-Machl, Sylvia (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Országok, kultúrák és interkulturális szakmai tevékenység. Vol. 2. Göttingen: Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-341.

Schroll-Machl, Sylvia (szerk.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Országok, kultúrák és kultúrák közötti szakmai tevékenység. Vol. 2. Göttingen: Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 328-339.

Worbs, Susanne/ Bund, Eva/ Kohls, Martin/ Gostomski, Christian B. von (2013): (Spät)Aussiedler in Deutschland. A jelenlegi adatok és kutatási eredmények elemzése. Kutatási jelentés 20. Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal.