Menekülés

A menekülés egy kellemetlennek vagy fenyegetőnek érzékelt élethelyzetből való menekülést ír le, amelyben védelmet vagy menedéket keresnek (vö. Wahrig 2011, 534).

Genfi menekültügyi egyezmény

A nemzetközi jog különbséget tesz a meghatározott külső hatások miatt menekülésre kényszerülő személyek és a hazájukat saját elhatározásukból, jobb életkilátások keresése céljából elhagyó személyek között. A Genfi Menekültügyi Egyezmény 1A. cikke szerint menekültnek minősül az a személy, aki „faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetéstől való megalapozott félelem miatt tartózkodik az országon kívül“ (UNHCR 2017, 2). Jóval több mint 120 államban az egyezménynek ezt a meghatározását ismerik el alkalmazandó nemzetközi jogként.

Háború és üldöztetés

Az emberek a legkülönbözőbb okokból hagyják el otthonukat. A menekülés fő oka a háború és az üldöztetés. A legtöbb esetben belső polgárháborúkról van szó, amelyekben a központi kormányok és a fegyveres ellenzék vagy a rivális milíciák közötti hatalmi-politikai konfliktusok erőszakosan zajlanak. Az elmúlt évtizedekben világszerte emberek milliói menekültek el ilyen háborúk elől, vagy etnikai kisebbségként kényszerültek lakóhelyüket elhagyni. Ezek a háborúk különböznek a klasszikus háborúktól. Az új háborúkat egy államon belül, népcsoportok között vívják. A szembenálló hadsereg legyőzésére törekvő háborúkkal ellentétben az új háborúk közvetlenül a polgári lakosság ellen irányulnak. „Bár ezekben […] csak egy államot érintenek, gyakran okoznak határokon átnyúló menekültáradatot“ (Heintze 1999, 59).

A szegénység és az éhezés mint a menekülés oka

Továbbá a szegénységet, különösen a tömeges szegénységet a menekülés strukturális okának tekintik. Ebben az összefüggésben az éhezésnek nagy szerepe van. Bár világszerte elegendő élelmiszer áll rendelkezésre a teljes lakosság élelmezésére, egyre több ember hal meg táplálkozással összefüggő betegségekben. A szegénységi menekültek olyan emberek, „akik az államok vagy régiók gazdasági hanyatlása miatt menekülnek vagy indulnak útnak jobb életkörülményeket keresve“ (Eid 1999, 70). A szegénység elől való menekülés általában több szakaszban zajlik. Először az emberek elhagyják ősi otthonukat, amely nem nyújt számukra elegendő vagy semmilyen megélhetési lehetőséget. Ezután a saját országuk legközelebbi városába költöznek. Ezután a szomszédos városokba, a szomszédos államokba és más déli régiókba költöznek. Ha nem kínálnak életet biztosító kilátásokat, akkor az északi országokban keresnek menedéket munka és anyagi megélhetés után kutatva (vö. Eid 1999, 70).

A népességnövekedés mint a menekülés oka

A menekülés másik oka a világméretű népességnövekedés, amely az életkörülmények romlásához vezet. Bár egyes nyugati iparosodott országok népsűrűsége nagyobb, mint egyes fejlődő országoké, a népességnövekedés különösen a fejlődő országok számára jelent nagy kihívást. Népsűrűségükhöz képest túlságosan kevés erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy méltóságteljesen éljenek (vö. Eid 1999, 76).

Az emberi jogok megsértése

Az egyetemes emberi jogok közé tartozik az élet tiszteletben tartásához való jog, a szolgaság, a rabszolgaság és a kínzás tilalma, az önkényes szabadságelvonással szembeni védelem, valamint a faji és vallási alapon történő megkülönböztetés tilalma (vö. Maier-Borst 1999, 97). Ezen emberi jogok megsértése gyakran arra készteti az embereket, hogy más területeken keressenek biztonságot.

Környezetvédelmi menekültek

A háború és az üldöztetés, az éhezés és a szegénység, valamint az emberi jogok megsértése mellett a környezetromlás is menekülés okának tekinthető. A túlzott környezetszennyezés az érintett területeket művelésre alkalmatlanná vagy akár lakhatatlanná is teheti. Az ukrajnai Csernobilban található, mára nagyrészt elhagyatott atomreaktor környéke a legismertebb példa erre. De a növényvédőszer-maradványok vagy a szennyező anyagok lerakódása is lakhatatlanná tehet egy országot. Sokkal több környezeti menekültet hoz létre a környezet kúszó romlása, amely együtt jár a természeti erőforrások felhasználásának megakadályozásával. Az ember által okozott természeti katasztrófák, mint például az éghajlatváltozás, szintén lakhatatlanná tehetik a területeket, így a menekülés gyakran az egyetlen megoldás (vö. Biermann 1999, 87. o.).

Irodalom

Biermann, Frank (1999): Stirbt die Natur, flieht der Mensch. A környezetpusztítás mint a menekülés oka. In: Hutter, Franz-Joseph/ Mihr, Anja/ Tessmar, Carsten (szerk.): Menschen auf der Flucht. Opladen: Leske + Budrich, 87-95.

Eid, Uschi (1999): Szegénység, éhezés, túlnépesedés. In: Hutter, Franz-Joseph/ Mihr, Anja/ Tessmar, Carsten (szerk.): Menschen auf der Flucht. Opladen: Leske + Budrich, 69-86.

Heintze, Hans-Joachim (1999): Kriege, Flucht Vertreibung. In: Hutter, Franz-Joseph/ Mihr, Anja/ Tessmar, Carsten (szerk.): Menschen auf der Flucht. Opladen: Leske + Budrich, 59-68.

Maier-Borst, Michael (1999): Az emberi jogok megsértése mint a menekülés oka. In: Hutter, Franz- Joseph/ Mihr, Anja/ Tessmar, Carsten (szerk.): Menschen auf der Flucht. Opladen: Leske + Budrich, 97-112.

UNHCR (2017): A menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezmény. 1967. január 31-i jegyzőkönyv a menekültek jogállásáról: https://www.uno- fluechtlingshilfe.de/uploads/media/GFK_Pocket_2015_01.pdf [2020.03.26.].

Wahrig, Gerhard (2011): Wahrig Deutsches Wörterbuch. 9. kiadás. Gütersloh/ München: Wissen Media.