Maszkulinizmus/hegemón maszkulinitás

A maszkulinizmus és a hegemón maszkulinitás egy mozgalom és egyúttal a gender studies fogalmai. A férfiak és nők közötti, de a férfiak egymás közötti viszonyára is utalnak. Mindenekelőtt a férfi megkövetelt „felsőbbrendűségéről“ (BI 2020), az alárendeltek ezzel összefüggő elfogadásáról, és arról, hogy ez minden esetben hogyan igazolható (vö. Meuser; Scholz, 24).

A maszkulinizmus

A maszkulinizmus (más néven maszkulinizmus) kifejezés olyan nemzetközi férfimozgalmakat ír le, amelyek valóban nemük jogaiért szállnak síkra. A második nőjogi mozgalomra adott reakcióként az 1970-es években az USA-ban, majd később Észak-Európában is létrejöttek különböző ilyen mozgalmak, amelyek azonban nagyon heterogének. Míg a profeminista férfimozgalmak minden nem egyenlő jogaiért, a nemi megkülönböztetés lebontásáért és a nemi viszonyok kiegyenlítéséért szállnak síkra, addig a maszkulinista mozgalmak így kivétel nélkül a férfiak jogaiért szállnak síkra (vö. maszkulinizmus). Itt fontos tisztában lenni a különböző megnyilvánulásokkal. A pontos irányzatok között különbséget kell tenni az antifeminizmus, az explicit nőgyűlölet vagy a férfiak jogainak védelme és kiterjesztése között.

A kifejezés eredete

A maszkulinizmus kifejezést már 1911-ben használták a The Freewoman című tudományos folyóiratban (OUP 2020). A szociológiában csak az 1980-as években kezdtek további kutatásokat végezni, részben azért, mert a klasszikus férfiképet „megkérdőjelezhetetlen magától értetődőnek“ tartották (Baur; Luedtke 2008, 8). Így a nők, a velük szembeni diszkrimináció és a feminizmus mindig is a kutatások előterében állt (vö. Baur; Luedtke 2008, 7), a posztindusztriális társadalom felé történő változás után pedig a férfiak új, korábban ismeretlen profilra látszottak szert tenni (vö. Baur; Luedtke 2008, 8). Különösen Robert Connell alkotta meg a hegemón maszkulinitást, így ez a fogalom vált meghatározóvá a férfiassággal kapcsolatos kutatásokban (Vö. Meuser; Scholz 2012, 24). A kifejezés tehát a tudományos kutatásból származik, de a férfimozgalmak egyre inkább önmegjelölésként használják (Vö. Baur; Luedtke 2008, 8).

A sztereotip nemi szerepekhez való igazodás

A klasszikus vagy inkább történelmi szerepmodellek, amelyek szerint a férfi a család domináns fejeként és kenyérkeresőjeként funkcionál, a nőnek pedig a házról és a gyerekekről kell gondoskodnia, társadalmunkban nagyrészt fellazultak, illetve messze nem olyan hangsúlyosak, mint néhány évtizeddel ezelőtt (vö. Claus 2014, 14. o. f.). Ennek ellenére még mindig vannak bizonyos ideális elképzelések, amelyeknek a nemeknek meg kell felelniük. Ezek közé tartozik például a férfi jellemzője, hogy erősnek kell lennie, ami a fizikai erőn túl azt is magában foglalja, hogy nem férfias az érzelmek vagy az érzelmi sebezhetőség kimutatása. A maszkulinisták a férfiasságról meglévő elképzelésekről szóló diskurzusokkal foglalkoznak (vö. Claus 2014, 49. o.). Ezen a ponton azonban le kell szögezni, hogy a mozgalmon belül nincs konszenzus arról, hogy milyen legyen az „új férfiasság“ (vö. Claus 2014, 13. o.). Különösen az antifeminista vagy nőgyűlölő áramlatokban inkább úgy tűnik, mintha a régi szerepsémákat akarnák visszahódítani.

Jelentések a férfijogi mozgalmak kontextusában

Az olyan csoportok, mint a Férfiak Jogai Mozgalom, az Ígéret megtartói vagy az úgynevezett mitopoétikus férfimozgalmak (vö. Martschukat 2008, 48-49) azt kritizálják, hogy az egyenjogúságra irányuló feminista törekvések diszkriminálják és elnyomják a férfiakat, és „a férfiasság válságát“ idézik elő (vö. Feldmann 2013, 478). A nőkkel szembeni diszkriminációt például azért tagadják, mert a férfiak más területeken ugyanúgy hátrányos helyzetbe kerülnek. Itt gyakran említik a rövidebb várható élettartamot, a kötelező hadviselést és az őrizetben való megkülönböztetést. Mások a férfi felsőbbrendűség természetes vagy vallási alapú joga mellett érvelnek (vö. Vahsen 2002, 249), vagy vissza akarnak térni a természetes és erős férfiassághoz (vö. Martschukat 2008, 47-48). Ezek a különböző táborok a nemi különbségek naturalista és esszencialista felfogásában átfedik egymást (vö. Connell 2015, 95), aminek következtében még a „mérsékeltebb“ áramlatok is többnyire egy problematikus nemi viszonyt reprodukálnak.

A maszkulinizmus jelenségét sok esetben „nőgyűlölő és homofób“ jelenségként írják le, mivel az „a férfiak által elfoglalt hatalmi struktúrák fenntartását és stabilizálását szolgálja“ (Vahsen 2002, 253). A maszkulinista tendenciák tehát a patriarchális dominanciaviszonyok és így a hegemón maszkulinitás megszilárdítását és legitimálását szorgalmazzák.

Hegemónikus maszkulinitás

A hegemón maszkulinitás fogalma Raewyn Connell (sz. 1944) ausztrál szociológusra vezethető vissza, és a különböző kritikák ellenére (vö. Meuser 2016, 221) a szociológiai maszkulinitás- vagy gender-kutatás központi fogalmát képviseli. A korábban uralkodó nemi szerepelmélettel szemben Connell megközelítése azzal az előnnyel kecsegtet, hogy a maszkulinitás és a hatalom kapcsolatának vizsgálatára is alkalmas (vö. Connell 2015, 72).

Connell megközelítésének központi eleme az a feltételezés, hogy a társadalmi változásoknak kitett és egy társadalomban egyszerre létező maszkulinitások (valamint femininitások, vö. May 2010, 131) sokasága létezik (vö. Vahsen 2002, 253). Connell The Made Man című idevágó könyvében hegemónnak nevezi azt a férfiasságot, amely minden kultúrában és korban az uralkodó és uralkodó.

„‚Férfiság‘ a nemek közötti kapcsolatokban elfoglalt pozíció; azok a gyakorlatok, amelyek révén a férfiak és nők elfoglalják ezeket a pozíciókat, valamint e gyakorlatok hatása a testi tapasztalatokra, a személyiségre és a kultúrára“ (Connell 2015, 124).

Ezt továbbvíve „[h]emonikus maszkulinitás […] a nemek szerinti gyakorlatok azon konfigurációjaként határozható meg, amely […] biztosítja (vagy biztosítani hivatott) a férfiak dominanciáját, valamint a nők alárendeltségét“ (Connell 2015, 130).

Connell hegemón maszkulinitás-fogalma itt Antonio Gramsci kulturális hegemónia-fogalmára épül. „A hegemónia osztály- és államelméleti koncepciója“ (May 2010, 141) szerint „az uralom […] tehát a közös értékek és közös értelmezési minták iránti elkötelezettségen keresztül működik“ (Meuser 2015, 10). A birodalmi struktúrákkal ellentétben, ahol a hatalom a kényszer révén létezik, a hegemón uralmi viszonyok jellemzője az „[implicit] beleegyezés az alárendeltek részéről“ (Meuser 2016, 220).

A hegemón maszkulinitás azonban nem úgy értelmezendő, mint olyan tulajdonságköteg, amellyel minden férfi többségben van, hanem inkább rend- vagy mintarendszerként működik (vö. May 2010, 129). A férfiasság olyan ideáljának tekinthető, amelyet egy kisebbségi elit alakít ki, és amely strukturálja a társadalmi viszonyokat (vö. Meuser 2016, 221). A hegemón maszkulinitás ugyanis kétféleképpen határolja el magát: a nőiségtől, de a maszkulinitás más formáitól is (vö. Vahsen 2002, 248). A férfiasság e kettős dominanciaviszonyával egyetértve (vö. Meuser 2016, 221), Bourdieu azt írja, hogy a férfiasság „kimondottan relacionális fogalom, amely más férfiak előtt és számára, valamint a nőiséggel szemben, egyfajta nőiségtől való félelemből konstruálódik“ (Bourdieu 2005, 96). Connell a férfiasság jelenleg uralkodó felfogását transznacionális üzleti férfiasságként említi (vö. Meuser 2015, 12).

„Férfiasítások“ – osztályozás Raewyn Connell szerint

A hegemón maszkulinitás dominancia- és feszültségviszonyban áll a maszkulinitások három másik felettes kategóriájával, amelyeket Connell a következőképpen különböztet meg:

1. alárendelt férfiasság: a nőiségtől való elhatárolódással összhangban a heteronormatív férfiasságképtől eltérő férfiakat leértékelik. Ez egyaránt vonatkozik a homoszexuális (vagy nem bináris) identitáskoncepciókra és azokra a férfiakra, akiknek tulajdonságait sztereotipikusan nőiesnek értelmezik (vö. Connell 2015, 131-132).
2. marginalizált férfiasság: a rasszizmus (vagy klasszicizmus) által érintett férfiak is kevésbé részesülnek a patriarchális hatalmi struktúrákból (vö. Connell 2015, 134). Különösen a „veszélyes fekete férfi“ rasszista toposza szolgálja a fehér patriarchátus hatalmi konstitúcióját.
3. cinkos maszkulinitás: ezt az jellemzi, hogy bár nem rendelkezik a hegemón maszkulinitás attribútumaival, az úgynevezett „patriarchális osztalék“ (vö. ibid.) miatt mégis részesül a hegemón maszkulinitásból (vö. May 2010, 130).

Ugyanakkor a férfiasság (és a nőiesség) mindezen fogalmai is változékonyak, és befolyásolják egymást (vö. Ibid., 130-132). Connell koncepciója bizonyos pontokon emlékeztet Bourdieu férfiuralom- vagy hegemóniaelméletére, ezért a hegemón maszkulinitás fogalma a férfiasság habitus-elméleti koncepciójaként is értelmezhető (vö. Meuser 2016, 222), amely szerint a hegemón maszkulinitás a „férfiasság konstrukciójának generatív elveként“ (Meuser 2016, 221) értelmezendő.

A nemek közötti bérszakadék problémája a maszkulinizmus szemszögéből (példaértékű).

Az, hogy nincs egyenlőség a nemek között, modern társadalmunk különböző pontjain, illetve körülményei között tapasztalható: „A politikailag lelkes női évtizedek és a társadalom- és jogállam (igaz, mérsékelt) gender-politikai beavatkozásai ellenére a politikában és a gazdaságban a maszkulin hegemónia tartósan érvényesülni tudott (Kreisky 2001, 153. o.)“.

A gazdaságban például szinte minden fontos vezetői pozíciót férfiak töltenek be (vö. Kreisky 2001, 154. o.), így ebben az összefüggésben „a férfi felsőbbrendűség önképéről“ (Franziska Schutzbach 2018, 305. o.) vagy hegemón maszkulinitásról beszélhetünk. Hasonlóképpen ez az aránytalanság a nemek javadalmazásában is kifejeződik. Ezt az eltérést nemek közötti bérszakadéknak nevezik, amely szerint a férfiak azonos munkáért és képzettségért lényegesen többet kapnak, mint a nők (vö. Robert Claus 2014, 39. o.). E fejlődés során különösen nőjogi körökből hangzottak el olyan hangok, amelyek a fizetések kiegyenlítését követelik. A maszkulinisták azonban hátrányosnak érzik az ezzel kapcsolatban bevezetett intézkedéseket, például a női kvótát, mert szerintük csak a nők gondjaira fordítanak figyelmet. A maszkulinisták emellett úgy problematizálják a nők előmenetelét, hogy az „közvetlenül akadályozza a fiúk és férfiak életútját, mivel [őket] passzivitásba és alacsony fizetésű szakmákba szorítanák“ (Claus 2014, 39. o.).

 

Irodalom

Baur, Nina; Luedtke, Jens (szerk.) (2008): A férfiasság társadalmi konstrukciója. Hegemonikus és marginalizált férfiasságok Németországban. Opladen: Budrich.

Bibliographisches Institut GmbH (2020): Hegemónia, a, [online] https://www.duden.de/rechtschreibung/Hegemonie [2020.09.19.].

Bourdieu, Pierre: A férfiuralom. Frankfurt a. M.: Suhrkamp 2005.

Claus, Robert (2014). Maskulismus – Antifeminizmus zwischen vermeintlicher Salonfähigkeit und blatant Frauenhass. Friedrich Ebert Stiftung (szerk.); Forum Politik und Gesellschaft.

Connell, Raewyn: The Made Man. A maszkulinitások konstrukciója és válsága. 4. átdolgozott és bővített kiadás. Wiesbaden: Springer 2015 (= Gender and Society 8).

Fegter, Susann (2012): A fiúk válsága az oktatásban és a nevelésben. A nemek és a férfiasság diszkurzív konstrukciója. Wiesbaden: Springer VS.

Feldmann, Doris u. Sabine Schülting: Männlichkeit. In: Metzler Lexikon Literatur- und Kulturtheorie. Megközelítések – személyek – alapfogalmak. Szerkesztette: Ansgar Nünning. Ötödik frissített és bővített kiadás. Stuttgart: Metzler 2013. pp. 478-479.

Kreisky, E. (2001). A világgazdaság mint küzdőtér: A globalizmus és a maszkulinizmus kölcsönhatásának szempontjai. Austrian Journal of Political Science, 30(2), 137-159. https://nbn-resolving.org/urn:nbn:de:0168- ssoar-59682.

Martschukat, Jürgen u. Olaf Stieglitz: Geschichte der Männlichkeiten. Frankfurt a. M.: Campus Verlag 2008 (= Történeti bevezetések 5).

Masculinism. https://www.lexico.com/definition/masculinism (5.10.2020).

May, Michael: Hegemonikus maszkulinitás. In: Női politika családi kézben? Új kapcsolatok a versengésben, az autonómiában vagy az együttműködésben. Szerkesztette Karin Böllert és N. Oelkers. Wiesbaden: Verlag für Sozialwissenschaften 2010. pp. 129-156.

Meuser, Michael: Szociológia. In: Férfiasítás. Egy interdiszciplináris kézikönyv. Szerkesztette: Stefan Horlacher, B. Jansen és W. Schwanebeck. Stuttgart: Metzler 2016. pp. 218-236.

Meuser, Michael; Scholz, Sylka. In: Baader, Meike Sophia; Bilstein, Johannes; Tholen, Toni (szerk.) (2012): Nevelés, oktatás és nemek. Férfiasságok a gender studies fókuszában. Wiesbaden: Springer VS.

Meuser, Michael: Männlichkeit in Gesellschaft. Előszó. Bevezetés in: The Made Man. A maszkulinitások konstrukciója és válsága. 4. átdolgozott és bővített kiadás. Wiesbaden: Springer 2015 (= Gender and Society 8). S. 9-20.

Oxford University Press (2000): Masculinism, n., [online] https://www.oed.com/view/Entry/114564?redirectedFrom=masculinism#eid [2020.09.19.].

Schutzbach, Franziska (2018): Domináns maszkulinitás és neoreakciós világképek a pick-up artist szcénában. Megjelent a Feminista Tanulmányok 36. kötet 2. számában, szerk: Sabine Hark et. al, DOI: https://doi.org/10.1515/fs-2018-0034; Kiadó: De Gruyter; Online megjelenés: 2018.11.02.

Vahsen, Mechthilde: Männlich/Masculinity/Masculinity Studies. In: Metzler Lexikon Gender Studies, Geschlechterforschung. Megközelítések – személyek – alapfogalmak. Ed. by Renate Koll. Stuttgart: Metzler 2002. pp. 252-253.

Vahsen, Mechthilde: Männerforschung (Férfitanulmányok/új férfitanulmányok/férfimozgalom). In: Metzler Lexikon Gender Studies, Geschlechterforschung. Megközelítések – Személyek – Alapfogalmak. Ed. by Renate Koll. Stuttgart: Metzler 2002. pp. 248-249.