Láthatatlan vallás

Thomas Luckmann A láthatatlan vallás (1991) című esszéje ma a (vallás)szociológia klasszikusának számít. Csaknem 24 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a The Invisible Religion (1967) című angol nyelvű változatot, amely maga is a The Problem of Religion in Modern Society (1961) című szövegre épült, újrafordítsák (vö. Knoblauch, 7. o.). Thomas Luckmann (1927-2016) többek között filozófiát, germanisztikát, romanisztikát és pszichológiát tanult, és 24 évig volt a konstanzi egyetem szociológiaprofesszora (vö. utószó).

A vallás funkcionalista felfogása: A vallás privatizációja

Az esszé fő témái a vallás definíciója, fejlődése és új társadalmi formái (vö. Knoblauch, 11. o.), valamint az a kérdés, hogy a vallásosság valóban eltűnőben van-e a modern társadalomban, amint azt az egyházi szervezetekben való csökkenő részvétel a mai napig sugallja. Luckmann amellett érvel, hogy a vallási funkciók más (magán)társadalmi formákban alakulnak át.

A koncepció lényege a „vallás privatizációjának“ tézise. A „láthatatlan“ vallás alatt a magánjellegű, egyéni vallásosságot és a vallás tisztán nyilvános, intézményesített felfogásától (hit versus vallási hovatartozás) való elszakadást érti. Luckmann „láthatatlan vallás“ megközelítésében meghatározó a funkcionalista megközelítés. A szubsztantív meghatározással szemben, amely a vallások konkrét, tartalmi lényegére kérdez rá, és elsősorban az embereknek egy túlvilági, szent, természetfeletti hatalomhoz fűződő elképzeléseivel és viszonyával foglalkozik, a funkcionalista felfogás a vallást a társadalmi struktúra szereplőjeként értelmezi, amely az egyén és a társadalom viszonyát együttesen határozza meg (vö. Knoblauch, 12. o.). Egyszerűen fogalmazva, már nem elsősorban az a kérdés, hogy mi határozza meg a vallást tartalmilag, hanem az, hogy milyen egyéni és társadalmi hasznot teljesít. Ebből következik Luckmann radikális tézise, miszerint „a vallásos maga a társadalmi magja“ (Knoblauch, 13. o.), amikor nála egy „világnézet“ internalizálása a vallás „egyetemes társadalmi formájává“ (Knoblauch, 16. o.) emelkedik. Maga Luckmann írja:

„A történelmi egyén tudatának és lelkiismeretének individuációja kevésbé a világnézetek eredeti újrateremtése, mint inkább egy már előre felépített világnézet internalizálása révén történik. […] Ha korábban a világnézetet a vallás egyetemes társadalmi formájaként definiáltuk, akkor ennek megfelelően a személyes identitást az egyéni vallásosság egyetemes formájaként definiálhatjuk“. (Luckmann, 109. o.)

E nyitott definíció szerint tehát minden, ami értelemteremtő, világnézetet konstituáló funkciót tölt be, „vallásosnak“ vagy „szentnek“ fogható fel. A hagyományosan valódi vallásosságként értelmezett természetfeletti hatalomba vetett hitet itt az orientációt és identitást biztosító funkció váltja fel.

A modern „szent kozmosz

Luckmann elmélete szerint a hagyományos „szent kozmoszt“ kiegészíti a modern „szent kozmosz“ (vö. Luckmann, 153. o.). A modernitás uralkodó törekvése az egyéni autonómia, amely az „önkifejezés, az önmegvalósítás, a mobilitási ethosz, a szexualitás és a familiaritás“ (Luckmann, 157. o.) „szakrális“ témáiban differenciálódik. Amivel kifejezetten nem foglalkoznak, az a saját halandóság és öregedés: „Az „autonóm“ egyén fiatal és soha nem hal meg. (Luckmann, 158. o.)

Luckmann nyitott vallásfelfogásának példái lehetnek például a 20. század ezoterikus New Age mozgalmai, de olyan sportok is, mint a testépítés (vö. Mörth, 2. o.), a jóga vagy a futball. Luckmann szerint a világnak ezen a felén más úgynevezett „helyettesítő vallások“, mint például a vegán életmód, szintén vallásosnak nevezhetők.

Kritika: a vallás nyitott fogalmának problémája

Luckmann kritikája különösen a tiszta egyházszociológiával szemben gyakorolt pozitív hatást a vallás szociológiai vizsgálatára az individualizált hitformákkal (vö. Mörth, 4. o.). Mindazonáltal tételéből hiányoznak a konkrétabb magyarázatok. A vallás identitásteremtő és világkép-konstituáló jellege nem kétséges, de az továbbra sem világos, hogy miért „vallásos“ minden, ami ezeket a funkciókat betölti. Emiatt az egyik megfogalmazott kritika szerint Luckmann megközelítésében elvész a sajátosan vallásos (vö. Knoblauch, 12. o.). Ezzel szemben a szándékosan areligiózus értékrendeket (ateizmus) nem veszik kellőképpen figyelembe. Knoblauch előszavában azt is megállapítja, hogy Luckmann esszéje inkább a láthatatlan vallás ideiglenes vázlatát mutatja be (vö. Knoblauch, 11. o.). A vallás funkcionális megközelítése azonban a szubsztanciális megközelítés ellenpólusaként kiemelendő. Günter Dux hangsúlyozza: „Csak olyan elmélet ígér magyarázatot a vallás eredetére, amely egyszerre érvel funkcionálisan és szubsztanciálisan. (Dux, 20. o.)

Irodalom

Luckmann, Thomas: A láthatatlan vallás [1963/1967]. Hubert Knoblauch előszavával. Frankfurt am Main: Suhrkamp 1991.

Knoblauch, Hubert: Die Verflüchtigung der Religion ins Religiöse. Thomas Luckmann Láthatatlan vallás. In: Thomas Luckmann: A láthatatlan vallás. Frankfurt am Main: Suhrkamp 1991, pp. 7-41.

Dux, Günter: A vallás eredete, funkciója és tartalma. In: Günter Dux (szerk.): Internationales Jahrbuch für Religionssoziologie. Wiesbaden: Springer Fachmedien 1973 (= On the theory of religion. Religion and language. Vol. 8.), pp. 7-67.

Mörth, Ingo: Egy fontos könyv új kiadásáról: Thomas Luckmann „A láthatatlan vallás“ című művéről. In: Swiss Journal of Sociology. 19. jg. 3. szám. Montreux 1993, pp. 627-634. http://soziologie.soz.uni-linz.ac.at/sozthe/staff/moerthpub/LuckmannRezension.pdf [15.02.21].

Sozialwissenschaftliches Archiv Konstanz: Nachruf Thomas Luckmann. https://www.kim.uni-konstanz.de/soz-archiv/aktuelles/nachrufe/nachruf-thomas-luckmann/ [15.02.21].