A kultúrsokk kifejezést Kalvero Oberg amerikai antropológus alkotta meg az 1960-as években. Practical Anthropology című esszéjében Oberg olyan diákok tapasztalatait vizsgálta, akik egy félévet töltöttek külföldön. Elemezte, milyen akadályokkal szembesültek az idegen kultúrában. Ebben az összefüggésben a kultúrsokkot öt fázisból álló válságként definiálta: Eufória, elidegenedés, eszkaláció, félreértés, megértés (vö. Oberg 1960, 177-182). Oberg elméletét az elmúlt évtizedekben többször módosították és továbbfejlesztették. Ebben az összefüggésben meg kell említeni Pedersent, aki a kultúrsokk Oberg-féle definícióját kiterjesztette minden idegenként érzékelt rendszerre: „A kultúrsokk minden olyan egyénben megtörténik, aki szokatlan eseményekkel és váratlan körülményekkel találkozik“. (Pedersen 1995, 1)
5 fázisok
Adler is átvette és módosította Oberg gondolatait. Ő is öt fázisra osztja a kulturális sokkot (vö. Adler 1974, 22-49). Az első fázist mézesheteknek nevezi. Ezt a várakozás és a kíváncsiság jellemzi. Az utazók eufórikusan lépnek először kapcsolatba az idegen kultúrával. Az új kultúrával való intenzívebb kapcsolatfelvétel után a kezdeti eufória elutasításba fordulhat át, ami az elutasítás fázisát eredményezi. Felmerülnek az első nehézségek, amelyek gyakran kommunikációs problémákkal járnak együtt. Az új kultúra másságát gyakran stresszesnek és zavarónak érzékelik. Ezt követi a harmadik fázis, az úgynevezett regressziós fázis. Ez a tényleges kultúrsokk. A személy visszahúzódik és panaszkodik. Emellett a saját kultúra idealizálódik. A harmadik fázist válságként élik meg. Ha a folyamat pozitív, akkor a kultúrsokk negyedik fázisa, az alkalmazkodás következik. Az emberek alkalmazkodnak, és egyre inkább megértik és elfogadják az új kultúrát. Bizonyos esetekben gondolkodási és cselekvési módokat is átvesznek. A személy egyre inkább integrálódik és otthon érzi magát. A hazatérés után visszatérési sokk következhet be. Ez azt jelenti, hogy az illető idegenül érzi magát a saját hazájában. Az imént leírt fázisokon tehát ismét átesik.
Magabiztos bánásmód
Grafikusan haladva a hullámzásból hullámzás lesz. Ezért beszélünk kultúrsokk-hullámról. Nem mindenki éli meg az összes fent leírt jelenséget a fent említett fázisok során, és az intenzitásban is vannak különbségek. A kultúrsokk-hullámok jelenségének ismeretének gyakorlati haszna az, hogy az emberek magabiztosabban tudják kezelni a kultúrsokkot, mind önmagukban, mind másokban.
Irodalom
Adler, Peter (1974): A kulturális identitáson túl: Elmélkedések a kulturális és multikulturális emberről. Témák a kultúratanulásban. Nyolcadik kiadás.
Oberg, Kalvero (1960): Kulturális sokk: Alkalmazkodás az új kulturális környezethez. In: Gulick, John (szerk.): Gyakorlati antropológia és gyakorlati politika. Vol. 7, 177-182.
Pedersen, Paul (1995): A kulturális sokk öt szakasza. Kritikus események a világ körül. Vol. 25. Westport/ Conn: Greenwood Press.