A kultúra egy társadalom szellemi és művészeti vívmányainak összessége (vö. Wahrig 2009, 638). A kultúra antropológiai fogalma egy társadalomban az észlelés, a gondolkodás és a cselekvés kollektív mintáinak összességét foglalja magában. Hofstede úgy értelmezi, mint „kollektív jelenséget, mivel legalább részben közös az olyan emberekkel, akik ugyanabban a társadalmi környezetben élnek vagy éltek, azaz ahol ezt a kultúrát megtanulták. Ez az elme kollektív programozása, amely megkülönbözteti az emberek egyik csoportjának vagy kategóriájának tagjait a másiktól“ (Hofstede 1993, 19).
Etnológia – a népek tudománya
Az etnológia, más néven kulturális antropológia vagy néprajztudomány, olyan tudomány, amely empirikusan dolgozik, összehasonlításokat végez. Célja, hogy feltárja, mennyire sokszínű az emberi viselkedés, hogy azt érthetővé tegye és megmagyarázza a kultúrák között. Már nem csak a távoli társadalmakra összpontosít, hanem saját társadalmaikra is, ahol a kulturális sokszínűség és a különbözőség jelentős (vö. Barth 1969).
Ezzel kapcsolatban Christoph Antweiler etnológus megjegyzi, hogy a számtalan különbség ellenére minden kultúrában meglepően sok a közös vonás. Barbie-babákat gyűjt a világ minden tájáról, hogy megvizsgálja őket hasonlóságaik és különbségeik szempontjából. Ennek során azt találja, hogy a származási országuk kultúrájához igazodnak, de bizonyos alapvető jellemzők, mint például a sima bőr vagy a keskeny derék, azonosak, és minden kultúrában a szépség jelének tekintik őket (vö. Rauner 2009). Antweiler nem foglalkozik triviális hasonlóságokkal. Inkább azt a jelenséget vizsgálja, hogy – bár lehetne másképp is – szinte minden kultúrában vannak közös dolgok, például a vérfertőzés tilalma, a vendégszeretet vagy a szexuális korlátozások (vö. Rauner 2009).
Az érdekek ütközése
Antweiler azonban azt is megjegyzi, hogy az elismerésért és a profilért folytatott harcban a kultúrák gyakran hermetikusan elzártnak mutatják magukat, és így nem látják, mi a közös bennük (vö. Antweiler 2009, 12). Pedig ma már tudjuk, hogy egyrészt az emberekben megvan az agresszióra való hajlam, és különösen a társas kapcsolatokat gyakran ez jellemzi. Másrészt az emberek hajlamosak arra is, hogy barátságosak, figyelmesek és együttműködőek legyenek (vö. Antweiler 2009, 104). A sok hasonlóság ellenére léteznek etnikai konfliktusok. Ezeket például a hátrányos helyzet vagy az erőforrások szűkössége okozza.
A hatalom (kulturális) térképe
Erre példa a Ruandában vagy a volt Jugoszláviában uralkodó polgárháborúk. A társadalmi-gazdasági okokra visszavezethető konfliktusokat gyakran maguk a résztvevők színezik ki kulturálisan, stratégiai okokból, és csak utólag. Nem ismerik be, hogy szegények vagy túlterheltek, hanem kijátsszák az etnikai kártyát: Tulajdonosi igényeket támasztanak, és az állítólag áthidalhatatlan kulturális különbségeket hangsúlyozzák (vö. Rauner 2009). Itt nem szokásokról, hagyományokról vagy értékekről van szó. A cél a hatalom megszerzése, a pénzszerzés és a jövedelmező pozíciók elfoglalása. Ahhoz, hogy ebben a küzdelemben a saját csoport érdekeit érvényesíteni lehessen, előnyös a kulturális kártyát kijátszani (vö. Antweiler 2009, 106).
A békés életmód kialakulásához olyan kultúrát kellene találni, amely tartósan nem folytat háborúkat, illetve amelyben a férfiak erőszakos fellépése nem játszik szerepet. Ez azt mutatja, „hogy az erőszak és a háború nem természeti törvény vagy strukturális szükségszerűség egy társadalom életében“. (Antweiler 2009, 107)
Irodalom
Antweiler, Christoph (2009): Heimat Mensch. Ami összeköt bennünket. Hamburg: Murmann.
Barth, F. (1969): Etnikai csoportok és határok. A kulturális különbség társadalmi szerveződése. Oslo: Universitetsforlaget.
Hermann, Ursula (2006): WAHRIG. Német helyesírás (2009). Berlin: Cornelsen.
Hofstede, Geert (1993). Kultúrák közötti együttműködés. Kultúrák – szervezetek – menedzsment. Wiesbaden: Gabler.
Rauner, Max (2009) A sokszínűség korlátozott. https://www.zeit.de/zustimmung?url=https%3A%2F%2Fwww.zeit.de%2Fzeit-wissen%2F2009%2F06%2FInterview-Antweiler [2018.06.28.].
Thomas, Alexander (2016) Interkulturális pszichológia. Megértés és cselekvés nemzetközi kontextusban. Göttingen: Hogrefe.