Kulturális normák

Thomas szerint a kulturális normák egy kultúra központi jellemzői. Az érzékelés, a gondolkodás és a cselekvés orientációs rendszereként működnek. Olyan viselkedési elvárások, amelyeket egy kultúra tagjainak többsége oszt. A kulturális normák egy kultúra emberei számára saját viselkedésük, de mások viselkedésének orientálására is szolgálnak. Olyan viszonyítási pontokként, mérceként, referenciarendszerként és orientációs jellemzőként működnek, amelyekkel a viselkedés mérhető és osztályozható.

Rutin

A kulturális normákat, ha egyszer szocializálódtak, általában már nem érzékelik tudatosan egy kulturális csoport tagjai. Rutinizálódnak, és csak más kulturális csoportok kulturális normáival való átfedési helyzetekben válnak nyilvánvalóvá.

Az osztályozáshoz különböző kategóriák feltételezhetők. Ezek a kategóriák leírhatók normálisnak, tipikusnak, még elfogadhatónak vagy elutasítandónak. A kategóriákba való egyértelmű besorolás azért lehetséges, mert a kulturális normák egy központi normából és egy tűréshatárból állnak. A központi norma azt az ideális viselkedési értéket jelzi, amelyet a kulturális csoport legtöbb tagja oszt. A tűréshatár viszont a központi normától való, még elfogadható eltérést jelenti. Az eltérés az erősen heterogén nézetekből adódik, amelyek egy kulturális csoporton belül is érvényesülhetnek. A kulturális normák az általános értékek mellett egyértelmű magatartási szabályokat is tartalmazhatnak.

Tervezet

A kulturális normák a kulturális csoporttól függően különböző mértékben kötelező erejűnek is érzékelhetők. Ez azt is jelenti, hogy a normák nem tekinthetők általánosan érvényesnek. Semmiképpen sem jelentenek egy idegen kulturális térben való megfelelő viselkedés tervezetét. Ráadásul a kulturális normák dinamikusak, azaz változhatnak. Ez az úgynevezett kulturális változás jelensége.

Mindazonáltal a kulturális normákat a gyakorlatban elsősorban a külföldi tartózkodásra való felkészülésként használják. A kulturális normákon belüli különbségekkel foglalkoznak. A külföldi tartózkodás szempontjából különösen az ön- és a mások általi észlelés kongruenciája fontos, és segíthet eligazodni az új kulturális környezetben.

Mások észlelése

A kulturális normák meghatározása két lépésben történik. Először interjúkat készítenek az adott kulturális csoport tagjaival. A kulturális csoport tagjai nyilatkoznak saját kultúrájukról. A második lépésben ezeket az állításokat összehasonlítják egy másik kulturális csoport tagjainak a kultúrájáról szóló állításaival. Az interjúkból egy kép rajzolódik ki azon kulturális csoporton belüli és kívüli személyek nyilatkozataiból, akiknek a kulturális normáit meg akarják határozni. A kulturális normákba nemcsak a saját felfogás, hanem egy külső felfogás is beletartozik. Ez egy fontos dimenzióval bővíti a kulturális normákat.

Tendenciák

A kulturális normák eszméjét meglehetősen kritikusan szemlélik. Hiszen a szabványosítás határokat feltételez. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a kultúrának nincsenek rögzített határai. Ez azt jelenti, hogy mérhető, megbízható eredmények csak korlátozottan érhetők el. Ebből a szempontból a kulturális normák csak tendenciáknak tekinthetők, de nem rögzített értékeknek.

Irodalom

Gaitanides, Stefan: Dynamischer Kulturbegriff und Kulturstandards. A bevándorló ország interkulturális átfedési helyzeteinek összefüggésében. http://www.fb4.fh- frankfurt.de/whoiswho/gaitanides/Einf_Kulturbegriff_standards_3.pdf [2018.08.21.].

Krewer, Bernd/ Jäger, Georg (1990): Kulturális identitás és a történelmi események szubjektív feldolgozása. In: Belscher, W./ Grubitzsch, S./ Lescynski, C./ Müller-Doohm, S. (szerk.): Kihez tartozik a haza. Opladen: Leske & Budrich.

Reisch, Bernhard: Kultúra és kulturális normák. Hozzájárulás az Impulzusnaphoz

„Interkulturális vezetői kompetencia“. http://www.ifim.de/reports/kultur_kulturstandards.pdf [2018.08.21.].

Thomas, Alexander (2009): Kultúra és kulturális normák. In: Thomas, Alexander/ Kinast, Eva- Ulrike/ Schroll-Machl, Sylvia (szerk.): Handbuch Interkulturelle Kommunikation und Kooperation. Volume 1: Fundamentals and fields of practice. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 19-31.