Kulturális kisajátítás

A kulturális kisajátítás kifejezés a legtágabb értelemben egy olyan kulturális aspektus elfogadását írja le, amely nem tartozik a saját kultúránkhoz. A kulturális kisajátítás azért különösen érdekes, mert a kulturális viták alapjai a tulajdonlás igényében és a kirekesztés stratégiáiban mutatkoznak meg (vö. Hahn 2011, 19). Ezért a kulturális kisajátítást gyakran kritizálják lopásként vagy tiszteletlenségként.

Kutatási szempontok

A kulturális kisajátítás a kulturális változásra összpontosít (vö. Hahn 2011, 11f). Egy kultúra egyes elemeinek, például ruházatnak, ékszereknek vagy hasonló tárgyaknak az átvétele azonban nem tartozik azonnal e fogalom alá. Csak akkor beszélünk kulturális kisajátításról, ha pejoratív, ellenséges vagy reflektálatlan módon használják, és ezáltal elnyomják vagy nevetségessé teszik az adott kultúrát (vö. Krieg 2019, 105). Alkalmanként a kulturális kisajátítást a marginalizált kultúrák ellopásával és elpusztításával is egyenlővé teszik (Cuthbert 1998, 257).

A kisajátítás folyamata nem a kultúrák homogenizálására (=egy egységes kultúra) vagy a kultúrák feldarabolására (=kultúrák pusztulása) irányul (vö. Hahn 2011, 13). A cél inkább a saját kultúra átvétele új, más kulturális elképzelésekbe. Végső soron tehát az összes érintett hatás aspektusaiból egy új kultúra jöhet létre (vö. Hahn 2011, 13f).

Társadalmi relevancia

A kulturális kisajátítás azonban nem halad harmonikusan, és különösen napjainkban ellentmondásos téma, amely újra és újra bekerül a médiatérbe. Egy amerikai oldal például „11 hírességről számol be, akiket kulturális kisajátítással vádoltak“ (Seventeen). A ZEIT 2020 azonban megjegyezte, hogy többről van szó, mint bűnösnek lenni. A vita „a kiszolgáltatottságról és a vágyról (…), a kulturális azonosulás komplexumáról a tulajdonlás dimenziójával“ (ZEIT) és „a sztereotipizáló dekontextualizáció rasszista struktúrájáról“ (ZEIT) szól. Ezt a negatív értékelést a tudományosság részben alátámasztja. Denise Cuthbert például 1998-ban a kulturális kisajátítást lopásként írja le, és az őshonos kultúrák pusztulását mutatja be a kulturális kisajátítás erőltetésével (vö. Cuthbert 1998, 257). Deborah Krieg szerint „a kulturális kisajátítás formái mögött álló motivációk (…) valószínűleg ugyanolyan heterogének, [mint] az azokat alkalmazó egyének“ (Krieg 2019, 111). Ezért különösen a motiváció kérdése mindig is vitás pont a vitában.

Irodalom

Cuthbert, Denise (1998): Beg, borrow or steal: The politics of cultural appropriation. In: Posztkoloniális tanulmányok, 1. kötet (2). London, Routledge.

Hahn, Hans Peter (2011): Bevezetés: A kulturális kisajátítás antinómiái. In: Journal of Ethnology, vol. 136. Berlin, Dietrich Reimer Verlag.

Krieg, Deborah (2019): Az egész egy lopás. WTF is Cultural Appropriation, in: Bendersen, Eva et al. (szerk.): Trigger Warning. Identitätspolitik zwischen Abwehr, Abschottung und Allianzen, Berlin, 2019 (pp. 105-114), Verbrecher Verlag.

Tizenhét: https://www.seventeen.com/celebrity/g22363821/cultural-appropriation-examples-celebrities/ (utolsó megtekintés: 2020.09.19.).

Time: https://www.zeit.de/kultur/2020-05/kulturelle-aneignung-popkultur-stereotyp-imitation-postkolonialismus (utolsó megtekintés: 19.09.2020).

Time: https://www.zeit.de/kultur/2020-05/kulturelle-aneignung-popkultur-stereotyp-imitation-postkolonialismus/seite-3 (utolsó megtekintés: 19.09.2020).