Kulturális földfelosztás koncepciója

A kulturális földrészlet koncepció a Föld különböző kulturális területekre való térbeli felosztását írja le, amely meghatározott jellemzők alapján történik. Newig földrajzdidaktikus szerint a kulturális földrészleteket „az emberi életformák természeti környezetük alapján kialakított, szinte kontinentális léptékű, világméretű tér-időbeli hálózatának láncszemeiként“ határozzák meg (Newig 1999). A fogalom célja, hogy azonos vagy hasonló kultúrák és közösségek által lakott tereket azonosítson, és ezeket csoportosítsa, hogy a legnagyobb kulturális terek körvonalazódhassanak.

A fogalom kialakulása és változékonysága

A fogalmat először Kolb írta le 1962-ben, és eredetileg a földrajz térkutatásából származik. Abból a természetes igényből fakadt, hogy a térben való tájékozódásra, valamint a saját helyzet meghatározására is szükség van, mert „minden embernek szüksége van és kialakít egy földrajzi világképet, amelybe besorolhatja alapvető információit, de a naponta hozzáadódó sok új információt is“ (uo., 7). Az osztályozáshoz olyan leíró tulajdonságokra van szükség, amelyek képesek meghatározni a tereket. A különböző fogalmak sokasága miatt ezek a szerzőtől függően változnak, és teret engednek a különböző osztályozási megközelítéseknek.

Kolb tíz kulturális földrészt meghatározó koncepciót dolgozott ki, és ezzel a háború utáni földrajz népekről való gondolkodását váltja fel (vö. Stöber 2001, 138), „azonban osztályozási kísérletének kartográfiai megvalósításától eltekintett“ (ibid.).

Newig 1986-os koncepciója a „vallás vagy ideológia; nyelv, írás, jog; bőrszín (faj); gazdaság [és] helyzet“ (Böge 1997, 323) jellemzői szerint osztályoz, amelyből az angol-amerikai, ausztráliai, európai, latin-amerikai, keleti, kelet-ázsiai, orosz, „fekete Afrika“ (azóta átnevezték szubszaharai Afrikára), dél-ázsiai és délkelet-ázsiai kulturális földrészek alakultak ki (Reinke/ Bickel 2018, 2).

Kolbhoz és Newighoz hasonlóan Huntington is kidolgozott egy olyan osztályozási megközelítést 1996-ban, amely az egyik legismertebb a szakirodalomban (vö. Stöber 2001, 138). A civilizációk összecsapása című cikkéhez szorosan kapcsolódva nyolc kulturális területre osztja a Földet, amelyek jellemzői „objektív elemek, mint a nyelv, a történelem, a vallás, a szokások, az intézmények [… és] az emberek szubjektív azonosulása vele“ (Huntington 1996, 28). Alapvetően megközelítése hasonló Kolbéhoz, de nagyobb hangsúlyt fektet a világnézetek szerinti felosztásra (vö. Stöber 2001, 138).

A kulturális föld fogalmának értékelése

A kulturális föld fogalma hosszú évek óta viták forrása mind a földrajzban, mind más tudományágakban. A sokféle megközelítés miatt többször is kritika érte, amely sokáig különösen Newig koncepcióját érte. Popp szerint alapvetően problematikus a kultúrák felosztása, mert nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy hol kezdődik és hol végződik az említett kulturális területek (vö. Popp 2003, 21). Ugyanakkor különösen fontos, hogy az olyan fogalmak, mint a kultúra és a tér, előzetesen egyértelműen definiálva legyenek, hogy tisztában legyünk a fogalmak tágasságával.

Popp legfőbb kritikája, hogy Newig kulturális föld fogalma a „mozaikos gondolkodást“ (ibid., 29) segíti elő, és ideológiaként vehető át. A kartográfiai ábrázolás alapján azt sugallja, hogy a kultúrtérségek egymástól elkülönültnek tekinthetők, és nincsenek átmeneti formák. Továbbá a „Fekete-Afrika“ elnevezés diszkriminatív, és a „Kelet“ elnevezéshez hasonlóan eurocentrikus szemléletet tükröz. „A kulturális földek [következésképpen] kifejező jellegükben nagyon hasonlítanak a sztereotípiákhoz, amelyek, bár az értékelésben van egy szemernyi igazság, könnyen klisés fóliává sűrűsödnek“ (Popp 2003, 37).

Irodalom

Böge, Wiebeke (2011): Kulturraumkonstrukte als zeitgebundene Weltbilder. In: Földrajz és iskola 33, 4-8.

Böge, Wiebeke (1997): Die Einteilung der Erde in Grossräume: Zum Weltbild der deutschsprachigen Geographie seit 1871. Arbeitsergebnisse und Berichte zur wirtschafts- und sozialgeographischen Regionalforschung. Heft 16. Hamburg: Institut für Geographie der Universität Hamburg.

Dürr, Heiner (1987): Kulturerdteile: Egy „új“ tízvilág-elmélet mint a földrajzoktatás alapja? In: Geographische Rundschau 39, 228-32.

Newig, Jürgen (1999): A kulturális földrészletek fogalma. https://www.kulturerdteile.de/kulturerdteile/ [2019.08.01.]

Newig, Jürgen (1986): Három világ vagy egy világ: A kulturális földrészletek. In: Geographische Rundschau 38, 262-267.

Popp, Herbert (2003): A kulturális földrészek fogalma a vitában – Afrika példája. Tudományos diskurzus – tanítási relevancia – alkalmazás a földrajzórákon. Bayreuth Contact Studies in Geography. Vol. 2. Bayreuth: Naturwissenschaftliche Gesellschaft Bayreuth.

Reinke, Christine/ Bickel, Jens (2018): Infoblatt Kulturerdteile. Leipzig: Klett.

Stöber, Georg (2001): „Kulturerdteile“, „Kulturräume“ und die Problematik eines „räumlichen“ Zugangs zum kulturellen Bereich. In: ders. (szerk.): Idegen kultúrák a földrajzoktatásban: elemzések – koncepciók – tapasztalatok. Tanulmányok a nemzetközi tankönyvkutatásról. Vol. 106. Hannover: Hahn, 138-154.

Stöber, Georg (2011). Kulturális térfogalmak a tantervekben, tankönyvekben és a tanításban. In: Geographische Rundschau 33, 15-26.