Kompetencia (interkulturális)

A kompetencia kifejezés a latin competentia „alkalmasság“ szóból származik. Az interkulturális kompetencia (latin inter „között“) azt jelenti, hogy a különböző kulturális hátterű emberek sikeresen kommunikálnak és sikeresen cselekszenek együtt. A kultúra szó a latin cultura „bánásmód, gondoskodás“ szóból származik, és a közfelfogás szerint magában foglal mindent, amit művelnek, azaz az emberek befolyásolnak (vö. Pohl 2008, 9).

Interkulturális kompetencia és találkozás

Az interkulturális kompetencia alapvetően az ismeretlen gondolkodás- és viselkedésmódokkal való bánásmódot jelenti (vö. Pohl 2008, 9). Ez alatt az idegen kultúrákkal és azok tagjaival való megfelelő bánásmód képességét értjük (vö. Lüsebrink 2012, 9). Barley szerint „csak az idegennel való találkozás teszi láthatóvá a kultúrát“ (Barley 1999, 9), és az emberi anatómiához hasonlítja: „A saját kultúránk olyan, mint a saját orrunk. Nem látjuk, mert a szemünk előtt van, és megszoktuk, hogy közvetlenül rajta keresztül nézzük a világot“. (Árpa 1999, 9)

Empátia, készség, tudás

Az interkulturális kompetencia annyira sokrétű, hogy nem tekinthető önálló kompetenciának. A kommunikáció legkülönbözőbb kompetenciaterületei verbális, nonverbális és paraversális szinten is érintettek – csakúgy, mint a viselkedési és megértési kompetenciák. Összefoglalva, az interkulturális kompetencia három fő területet foglal magában: az affektív, a pragmatikai és a kognitív készségeket (vö. Lüsebrink 2012, 9). Bolten szerint „olyan készség, amely folyamatosan fejlődik, és produktív kölcsönhatásban van más, alapvető kompetenciákkal“ (Lüsebrink 2012, 10).

Az interkulturális tanulás szintjei

Pauline Clapeyron hasonló megközelítést alkalmaz. Az interkulturális kompetenciát az interkulturális tanulás tanulási céljaként mutatja be, amely szerint az interkulturális tanulás egy affektív szinten (önkompetencia és tudatosítás), egy kognitív szinten (ténybeli kompetencia és tudásátadás), egy kommunikatív szinten (szociális kompetencia és empátia) és egy viselkedési szinten (cselekvőképesség és interkulturális készségek gyakorlása) zajlik (vö. Flüchtlingsrat Schleswig Holstein 2004, 7 f.).

Boltenhez hasonlóan ő sem úgy értelmezi az interkulturális kompetenciát, mint egy elsajátított és statikus készséget, hanem mint tanulási folyamatot. Ebben az összefüggésben az interkulturálisan kompetensnek lenni azt jelenti, hogy „egyénekként olyan képességeket fejlesztettünk ki, amelyekkel képesek vagyunk más emberekkel nagyon különböző helyzetekben, különböző társadalmi és kulturális kontextusokban kapcsolatot teremteni és kommunikálni, miközben tudatában vagyunk saját értékeinknek és kulturális beágyazottságunknak“. (Menekültügyi Tanács Schleswig Holstein 2004, 9.)

Irodalom

Barley, Nigel (1999): Szomorú szigetlakók. Etnológusként az angoloknál. München: Klett.

Clapeyron, Pauline (2004): Interkulturális kompetencia a szociálpedagógiai munkában. In: Flüchtlingsrat Schleswig-Holstein: Interkulturelle Kompetenz in der pädagogischen Praxis. Bevezetés. Brosúra: http://www.forschungsnetzwerk.at/downloadpub/perspektive_interkulturelle_Kompetenz_equal.pdf [19.06.2018].

Gnahs, Dieter (2007): Kompetenzen – Erwerb, Erfassung, Instrumente. In: Német Felnőttképzési Intézet (szerk.): Studientexte für Erwachsenenbildung. Bielefeld: Bertelsmann.

Lüsebrink, Hans-Jürgen (2012): Interkulturális kommunikáció. Interakció, idegenérzékelés, kulturális transzfer. 3. kiadás. Stuttgart: Carl Ernst Poeschel.

Pohl, Reinhard (2011): Interkulturális kompetencia. In: Pohl, Reinhard (szerk.): Németország és a világ. Kiel: Magazin.

Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (2007): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Alapfogalmak – elméletek – alkalmazási területek. Stuttgart: Carl Ernst Poeschel.