Interkulturalitás

A gyermek kulturális megértés nélkül születik – azaz a „kultúra“ olyasvalami, amit meg kell tanulni. A társadalmi kapcsolatok, a társadalmi események, az intézmények és az anyagilag befolyásolt világ révén szubjektív attitűdök, értékek és fogalmak alakulnak ki a gyermekben. Ez a kultúra-tanulási folyamat (más néven enkulturáció) teszi az egyént szociális lénnyé, aki képes öntudatlanul is elsajátítani környezete kulturális jegyeit, és ennek megfelelően viselkedni. Kulturális formák és döntések kerülnek átvételre.

Orientációs rendszer

A kultúra tehát egy identitásképző orientációs rendszer, amely internalizálódik és már nem tudatosan érzékelhető. A kulturális identitás ugyanakkor mindig csoportidentitás is, hiszen egy bizonyos kulturális csoporthoz való tartozásra vezethető vissza. Mivel a saját identitással való foglalkozás erősen érzelmi jellegű, különösen fontos a kultúrák közötti találkozások során reflektálni arra, hogy a saját identitás mely részei egyéni és melyek kulturális jellegűek, még akkor is, ha ez a mindennapi helyzetekben nehezen vagy egyáltalán nem lehetséges (vö. EMIL 2006, 13 f.).

Értékek és normák

Egy idegen kulturális környezetben hamar világossá válik, hogy más értékek és normák érvényesülnek. Már nem lehet a saját kulturális irányelvekhez igazodni. Ez nyugtalanságot és bizonytalanságérzetet okozhat. Csak a különböző kultúrákkal való találkozás révén reflektálhatunk a saját kulturális identitásunkra, és tudatosíthatjuk azt. A más értékeket és normákat képviselő kultúrákkal való foglalkozás azt eredményezi, hogy azokat „idegennek“ érzékeljük (vö. EMIL 2006, 15 ff.).

A személyiség a saját kultúrában való pozicionálás terméke. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a saját kulturális identitást változtathatónak tekintsük, mert „a kultúrák nem ketrecek és az emberek nem a foglyaik“ (EMIL 2006, 16). A kulturális identitás állandó változásnak van kitéve, amit a más kultúrkörökből származó emberekkel való konfrontáció okoz. A multikulturális társadalomban ezért multikulturális identitások kialakulásáról beszélünk, amelyek a kulturális javakkal szituációsan és egyénileg foglalkoznak (vö. EMIL 2006, 16 f.).

Interkulturalitás – a kultúrák közötti csere

Az interkulturalitás kifejezés a különböző kultúrák közötti, illetve a különböző kulturális háttérrel rendelkező személyek vagy csoportok közötti cserefolyamatra utal. Ebben az összefüggésben az interkulturalitás a hagyományosan önálló kulturális csoportokra utal (vö. Irmer 2002, 11). Yousefi szerint az interkulturalitás „elméletre és gyakorlatra, a megértés egy[n] módjára utal, amely valamennyi kulturális terület és az emberek mint hordozóik történelmi és kortárs kapcsolatával foglalkozik“. (Yousefi 2014, 25)

Az eltérő értékekkel, jelentésrendszerekkel és tudásszintekkel rendelkező kultúrák találkozása irritációval, meglepetéssel, interakcióval és önbizalommal jár. Az inter előtag jelentése „egymás között“ vagy „egymással“, és „arra utal, hogy a cserefolyamatban valami új keletkezik“. (Barmeyer 2012, 81) A kultúrák közötti kommunikáció révén az interakcióban részt vevő személyek új kommunikációs és viselkedési szabályokat tárgyalnak ki, amelyeket erős lendület jellemez. Csak amikor az interakcióban részt vevő személyek a „sajátot“ és az „idegent“ jelentősnek minősítik, akkor jönnek létre kulturális átfedési helyzetek és alakul ki az interkulturalitás (vö. Barmeyer 2012, 82).

Interkulturális kommunikáció

A kommunikációs helyzetekben az interkulturalitás szempontja emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy az embereket ne a kulturális környezetüktől elszakítva, hanem egy bizonyos csoporthoz vagy embercsoporthoz tartozónak tekintsük. Kerülni kell azonban a kommunikációs partnerek kulturálását, vagyis azt, hogy kulturális hátterük miatt sajátos tulajdonságokat tulajdonítsunk nekik (vö. Wiechelmann 2013, 331).

A kapcsolattartás hídjai

Transz-, inter- és multikulturalizmus

Bár a transz-, inter- és multikulturalizmus kifejezéseket gyakran szinonimaként használják, jelentésük nem azonos. Yousefi szerint e három elmélet „a nyilvánvaló különbségek ellenére belső rokonságot mutat[ ]“ (Yousefi 2014, 25). Az interkulturalitás a transzkulturalitás és a multikulturalitás közötti kapocs.

A multikulturalitás a különböző származású, élethelyzetű és kulturális életmódú emberek együttélését jelenti egy társadalomban. Feltételezi az egyértelműen különböző, homogén kultúrák létezését. A transzkulturalitás ezzel szemben azt jelenti, hogy nincsenek homogén kultúrák, hanem csak különböző mértékben eltérő kulturális hibridek. „A kultúrák a migráció, a kommunikációs rendszerek és a gazdasági kölcsönhatások révén kapcsolódnak egymáshoz“ (Irmer 2022, 12). A nemzeti határokat már nem veszik figyelembe. A transzkulturalitás egy egymástól függő globális kultúrát jelent, amely minden nemzeti kultúrát összeköt (vö. Irmer 2002, 11 f.). A hiperkulturalitás fogalma új keletű.

Szintén izgalmas: a kultúra hagymamodellje.

Irodalom

Barmeyer, Christoph (2012): Taschenlexikon Interkulturalität. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

European Modular Programme for Intercultural Learning in Teacher Education EMIL 2006. Intercultural Competence in Primary Schools. http://www.emil.ikk.lmu.de/deutch/ Handbuch-EMIL-Volltext.pdf [15.03.2017].

Irmer, Marion (2002): Interkulturális játék és tanulás. Gyakorlati megoldások. Kissing: WEKA Media.

Wiechelmann, Sarah (2013): Ez egy interkulturális félreértés volt? A veszélyről, hogy a kultúra miatt szem elől tévesztjük a személyt. In: Kumbier, Dagmar/ Schulz von Thun, Friedemann (szerk.): Interkulturelle kommunikáció. Módszerek, modellek, példák. 6. szerk. Reinbek bei Hamburg: Rowohlt Verlag, 323-335.

Yousefi, Hamid Reza (2014): A kultúrák közötti kommunikáció alapfogalmai. München: UVK.