Individualizmus

Az individualizmus alapvetően az egyén érdekeire, jogaira és szükségleteire összpontosít a társadalmi környezettel szemben, így az egyén szabadsága a legfőbb előfeltétel. Az individualizmus célja, hogy elősegítse az emberi szabadság új, átfogóbb és teljesebb eszméjét. Ez minden társadalmilag releváns területet érint, mint például az etikát, a normákat, a politikát és a gazdaságot.

Az ember a saját érdekeit követi

Az individualizmus a felvilágosodás filozófiájából alakult ki. A racionalista individualizmus azt a nézetet vallja, hogy az ember természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy a társadalomra összpontosítson, hanem kizárólag saját céljait és érdekeit követi az észérvekből fakadóan. E nézet szerint az emberek társadalmi viselkedése mindig csak az önérdekre vezethető vissza (vö. Wass 2016).

Az individualizmus eredete

Az első individualista filozófiák már a Kr. e. 5. században a görög tudósok körében találták meg az eredetüket. Az európai történelemben az individualizmus elsősorban az európai polgárság kialakulásával kezdődött, de különösen az amerikai társadalom áll a legközelebb az individualizmushoz (vö. Taylor 1996). Ennek bizonyítéka az amerikai alkotmány megalkotása, amelyben az individualizmus az egyik vezérelv (vö. Mewes 2004).

Az individualizmus és a kollektivizmus szempontjai és értékei

Az iparosodott államokat gyakran az individualizmus oldalára sorolják. Kivételt képeznek ez alól az olyan kelet-ázsiai államok, mint Japán vagy Dél-Korea, amelyek az iparosodás ellenére még mindig egyértelműen kollektivistának számítanak (vö. Hofstede/ Hofstede/ Minkov 2010). Alapvetően az ellentétes irányú kollektivizmusban a személyes szükségletek a társadalmi csoport szükségletei alá kerülnek. Más szempontok, mint például a szülők tisztelete, az egymás közötti harmónia és a szociabilitás olyan értékek, amelyeket a kollektivizmusban nagyra értékelnek. Ezzel szemben az individualizmusban központi szerepet játszanak azok a szempontok, amelyek az egyént a társadalom fölé helyezik. Ezek közé olyan értékek tartoznak, mint az autonómia, az önállóság, a verseny és az egyén saját céljai (vö. Cho et al. 2010).

Irodalom

Cho, H.-j. (2015): The Spec Generation Who Can’t Say „No“: Overeducated and Underemployed Youth in Contemporary South Korea. Kelet-ázsiai kultúrák kritikája, 23. kötet, 3. szám, 437-462.

Hofstede, G./ Hofstede, G./ Minkov, M. (2010): Cultures and Organizations: Software of the Mind. New York: McGraw Hill Professional.

Mewes, H. (2004): A kultúrák és a kultúrák közötti különbségtétel, a kultúrák közötti különbségtétel és a kultúrák közötti különbségtétel: Individualizmus és az amerikai demokráciaelmélet: eredet és eredeti jelentés. In: A. K. al. (szerk.): A demokratikus elmélet és a demokrácia fejlődése. Wiesbaden: VS, 75-100.

Taylor, C. (1996): Quellen des Selbst, die Entstehung der neuzeitlichen Identität. Frankfurt am Main: Suhrkamp.

Wass, B. (2016): Individualizmus kontra kollektivizmus – az összetartozás természetének kérdése. In: Dippelreiter, M./ Prosl, C. (szerk.): Individuum und Gesellschaft im Spannungsfeld zwischen Bindung und Freiheit. Klagenfurt: Wieser, 1-10.