Hibriditás

A hibriditás modellje olyan interkulturális folyamatot ír le, amelynek során az egyén identitásának átorientálódása valósul meg (vö. Gugenberger 2010, 68). A hibriditás kifejezés a latin hybrida „keverék“ szóból származik, és azt feltételezi, hogy az egyének a származási identitásukból és a befogadó társadalom identitásából egy újonnan konstruált és így harmadik identitást hoznak létre (vö. Gugenberger 2010, 68). A hibriditás modellje a „beszélőt mint társadalmi szereplőt“ (Gugenberger 2010, 68) tekinti, aki két kultúra és nyelv összefonódásából új változatokat alakít ki, amelyek túlmutatnak az egyik nyelv vagy kultúra elvetésén vagy preferálásán (vö. Gugenberger 2010, 68).

Fogalom: Hibriditás Bhabha szerint

Bhabha 1994-ben Foucault diskurzuselméletére alapozva megalkotta a hibriditás központi fogalmát (vö. Engel/ Lewicki 2005, 1). Ennek a koncepciónak az az alapja, hogy egy új identitás csak két kultúra közötti harmadik térben alakulhat ki (vö. Engel/ Lewicki 2005, 1). „Bhabha számára a szubjektum inkább az őt átható nyelvek, rendek, diskurzusok és rendszerek csomópontja és kereszteződése, a hozzájuk kapcsolódó észlelésekkel, érzelmekkel és tudatfolyamatokkal együtt. A „csomózott szubjektum“ metaforája így a multikulturalizmust egy területi fogalomból egy személybe helyezi át“ (Engel/ Lewicki 2005, 2).

Történet: A hibriditás fogalmának története

A hibriditás kifejezést a 19. században az etnikai heterogenitással összefüggésben használták, és negatív konnotációt kapott. Eközben a hibriditás fogalma pozitív konnotációval bír (vö. Fludernik 2001, 12), és „a kulturális sokszínűség leírásának kulcsfogalmaként funkcionál […]“ (Fludernik 2001, 12), amely progresszív jellegű (vö. Fludernik 2001, 12). A beszélő döntése, hogy hibrid nyelvi formákat használ, az uralkodó asszimilációs ideológiai modellekkel szembeni ellenállásként és az egyének meglévő nyelvi sokszínűségének jeleként is értelmezhető (vö. Gugenberger 2010, 70).

Áthelyezés a jelenbe

Napjainkban a hibriditás jelenségét a gyarmati kontextuson kívül is alkalmazzák, például a migránsok nyitott identitáskoncepcióinak vizsgálatára és leírására. A németországi és európai muszlim migránsok példáján keresztül Foroutan/ Schäfer azt a tézist állítja fel, hogy a származás és az identitás, valamint a kulturális hovatartozás új metanarratívái jönnek létre egyéni szinten, amint az emberek úgy érzik, hogy különböző kulturális terekhez tartoznak (vö. Foroutan/ Schäfer 2009, 1 f.). A hibriditáselmélet kritikusai viszont azt mondják, hogy a migrációs folyamatok összességében nem vezetnek a szubjektum identitásának fragmentálódásához, ezért a hibridizáció nem értelmezhető univerzális jelenségként (vö. Castro Varela 2015, 270 f.).

Megkülönböztetés a hiperkulturalitástól

A hiperkulturalitás elméletével ellentétben a hibrid identitásnak egyértelmű elhatároló jellege van. Bienfait ezt társadalmi „egymás mellé helyezésként és az azonosulás folyamatosan változó, összeolvadó pillanataként“ írja le (Bienfait 2006, 93). A saját kultúra „megteremtésének“ folyamata a kortárscsoporton belül tehát az otthontalanság elleni eszköz (vö. Foroutan/ Schäfer 2009, 1). Vannak dezintegrációs folyamatok, mert a teljes integráció a célországban elérhetetlennek tűnik (vö. Foroutan/ Schäfer 2009, 1 f.).

Nyelvészet: Hogyan alakulnak ki a hibrid fajták?

A hibrid formák nyelvi jellemzőikben rendkívül változatosak. Kisebb nyelvi módosítások hangtani és prozódiai szinten például kódváltással érhetők el. Hasonlóképpen, a hibrid változat magában foglalhatja egy új nyelv megjelenését is (vö. Gugenberger 2010, 68 f.). A hibriditás mértékével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ha a nyelvi jellemzők nagy részét, pl. a származási nyelvből, a befogadó társadalom nyelve helyettesíti, akkor a hibriditás alacsony fokú. Amint azonban megközelítőleg a két forrásnyelv középpontjába érünk, ez egy nyelvi határok nélküli tér, amelyben egyik forrásnyelv sem határozható meg dominánsnak. Ebben az esetben elérjük a harmadik teret (vö. Gugenberger 2010, 69). A kialakult hibrid fajták generációkon át öröklődhetnek, és csak átmenetileg létezhetnek (vö. Gugenberger 2010, 68).

irodalom

Bienfait, Agathe (2006): Im Gehäuse der Zugehörigkeit. Wiesbaden: VS.

Castro Varela, Maria do Mar/ Dhawan, Nikita (2015): Postkoloniale Theorie – eine kritische Einführung. 2. Auf. Bielefeld: transcript.

Engel, Christine/ Roman Lewicki (2005): Konzepte von Interkulturalität. In: Engel, Christine/ Lewicki, Roman (Hrsg.): Interkulturalität. Slawistische Fallstudien. Bd. 12. Innsbruck: Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft: Slavica Aenipontana, 1–8.

Fludernik, Monika (2001): Hybridität. Theorie und Praxis. In: Polylog 8, 7–25.

Foroutan, Naika/ Schäfer, Isabel (2009): Hybride Identitäten – muslimische Migrantinnen und Migranten in Deutschland und Europa. https://www.bpb.de/apuz/32223/hybride-identitaeten- muslimische-migrantinnen-und-migranten-in-deutschland-und-europa?p=all [22.06.2018].

Gugenberger, Eva (2010): Das Konzept der Hybridität in der Migrationslinguistik. In: Ludwig, Ralph/ Schwarze, Sabine (Hrsg.): Sprache, Identität, Kultur. Bd. 8. Frankfurt am Main: Peter Lang, 67–92.