A hagyományok (lat. traditio, to: tradere) viselkedés, eszmék és kultúra formájában fejlődnek ki és öröklődnek egy adott közösségen belül a nemzedékek történetében. A régi hagyomány, a hagyományőrzés és a hagyományhoz való ragaszkodás mindenki által ismert kifejezések (vö. Duden 2015, 1592).
A hagyományok a történelmi folyamat során átörökített tudás, készségek, szokások, hiedelmek és azok továbbadása. A nem öröklött viselkedés- és cselekvési minták átörökítésre és továbbadásra kerülnek. A történelem forrása a hagyomány, a hagyomány szerve pedig a nyelv (vö. Paul 2002, 1012). Továbbá a hagyomány több személy között, egy csoporton belül vagy generációk között is megtalálható, és lehet szóbeli és írásbeli. A családon vagy közösségen belüli hagyományok különösen a nevelés és a példaképek révén alakulnak ki. A társadalmi csoport így éri el a kultúra státuszát. A nyelv, a mozgás és a készségek a hagyomány fontos összetevői (vö. Paul 2002, 1012; vö. Toynbee 1970, 36).
A hagyomány kétféle értelmezése
A hagyományt egyrészt „kulturális örökségként“, másrészt „átadásként“ lehet értelmezni (vö. Eisenstadt 1979, 148). A hagyományt mint kulturális örökséget úgy értelmezzük, mint egy kultúra vagy közösség ismereteinek, szokásainak, nyelvének és készségeinek átadását. A munka- és kommunikációs folyamatokban a rituálék, szabályok és ismeretek generációról generációra öröklődnek, és így válnak kulturális örökséggé, például az ünnepek és esküvők szokásai. A hagyomány mint átadás másrészt magát az átadás folyamatát írja le. A normák, értékek, nyelvi formák és eszmék öröklődnek, és a hagyomány folyamataként írják le (vö. Duden 2015, 1592).
A hagyományok mindannyiunk és minden kultúra számára mást jelentenek, és generációk során változhatnak. Az egyik ember számára hagyomány, hogy szenteste templomba megy, a másiknak az, hogy szombatonként stadionba megy, vagy hogy péntekenként meglátogatja a barátait. A hagyomány sokoldalú, ugyanolyan sokoldalú, mint amilyen sokoldalú minden ember és minden kultúra. A hagyományok megőrzése, megtartása és továbbadása identitásunk része.
Irodalom
Duden (2015): Deutsches Universalwörterbuch. 8. kiadás. Berlin: Duden.
Eisenstadt, S. N. (1979): Hagyomány, változás és modernitás. Frankfurt am Main: Suhrkamp.
Paul, Hermann (2012): Deutsches Wörterbuch. Szókincsünk jelentéstörténete és szerkezete. 10. kiadás. Tübingen: Niemeyer.
Toynbee, Arnold (1970): Hagyomány és ösztön. In: d’Astorg (szerk.): Vom Sinn der Tradition. München: Beck.