Globalizáció

A globalizáció nem egy állapot, hanem egy folyamat, és úgy értelmezhető, mint „a „denacionalizáció“ egy formája, amely különböző területeket érint, például a kommunikációt, a kultúrát, a környezetet, a politikát és a gazdaságot“. (Starke/ Tosun 2019, 183.)

„A globalizáció a világméretű kölcsönös függőségi, csere- és függőségi folyamatokra utal. A kommunikációs és közlekedési eszközök különösen jelentősek a pénzügyi tőke, az áruk, a technológiák, az emberek és az eszmék világméretű áramlásában. Az, hogy ezek a kölcsönös függőségek és hatások világszerte érzékelhetőek és tudatosak a tudományban és a mindennapi életben, – a korábbi szupralokális kölcsönhatásokkal ellentétben – a globalizáció jelenlegi szakaszának lényeges jellemzője.“ ( Kreff et al. 2011, 126.) A transznacionális vagy transzkontinentális termelési láncok, a nemzetek globális összekapcsolódása, a nemzetállamok relatív jelentőségvesztése, valamint az egyetemes árucikké válás és kapitalizáció különösen fontosnak tűnik ebben az összefüggésben (vö. Auernheimer 2015, 17).

A globalizáció fázisai

A globalizációt különböző módon lehet fázisokra osztani:

– Globalizáció 1.0: a gyarmatosítás új korszaka (1492 és 1800 között).

– Globalizáció 2.0: iparosodás (1800-tól 2000-ig).

– Globalizáció 3.0: információs korszak (2000-től napjainkig).

Az első fázist a felfedezőutak, a világkereskedelem növekedése és a nyomdászat jellemzi. A második szakaszhoz tartozik az amerikai és a francia forradalom, valamint a gőzgép és a vasút feltalálása. A 3.0 globalizációra mindenekelőtt a világháló és a vezeték nélküli és vezetékes adatátvitel jellemző (vö. Mäder 2018, 6).

A globalizáció felosztásának egy másik változata a globalizáció gyarmatosítás előtti, gyarmati és jelenlegi szakaszainak megkülönböztetése (vö. Gingrich 2011, 126).

A globalizáció mint folyamat

A globalizáció egy

– perceptuális jelenség, ami azt jelenti, hogy a világ (reciprocitás) „láthatóvá“ válik, valamint hogy mindent mindenki és mindenki lát. Ezt a folyamatot elsősorban az elektronikus felerősödés jellemzi. Az emberek például más országok tájait érzékelik, vagy új kulturális hagyományokat ismerhetnek meg. Ez a „láthatóság“ az új migrációs mozgalmak egyik döntő oka.

– Interakciós jelenség: Egyre több interakció zajlik nemzetközi szinten. Ezek kölcsönösen befolyásolják egymást, és nemcsak az árukra és szolgáltatásokra terjednek ki, hanem a divatra, filmekre, művészetre, zenére, ételekre stb. is. Az olyan szokásokat, mint például az étkezés, átveszik vagy megváltoztatják. Az életterek kultúrái már nem korlátozódnak a saját államra, hanem más államok számára is hozzáférhetőek.

– Egymásba fonódó jelenség: Ha az interakciók struktúrái rögzülnek, akkor egy egymásba fonódó jelenség alakul ki. A domináns szereplők (pl. államok) elveszítik állami függetlenségüket, többé már nem önálló „entitások“ ( Prisching 2019, 403). Sőt, szuverenitásukat a folyamatok megkérdőjelezik (vö. ibid., 403).

5 A globalizáció dimenziói

Globális ökológiai hatások

– Környezetgazdaságtan: Az ökológiai válságok nemcsak az államot, hanem minden más országot is új kihívások elé állítanak. Például a természeti erőforrások szűkössége, a növekvő forgalom vagy akár az éghajlatváltozás minden állam számára problémát jelent, amelynek következményei globálisan elterjedtek (vö. Preyer 2018, 309).

– Ökológiai egyensúly: Meg kell teremteni az egyensúlyt és a koordinációt „a teljesítmény mint társadalmi norma iránti igény és a környezethasználat társadalmi egyensúlya“ ( ibid., 310) között.

Kulturális globalizáció

– Az értelmezések versenye: Más kultúrák hozzáférése „a megváltás ígéretével a tagokért versengő kulturális társulások globális piacát“ hozza létre. (ibid., 311)

– Globális diffúzió: Egy meglévő gyakorlat új formái újrakombinálódnak, így a globalizáció új szinkretizmushoz vezet (vö. ibid., 311).

Gazdasági globalizáció

– Piacnyitás: A gyártás, a szolgáltatások és a marketing hálózatba szervezése a globális szereplők által új piacnyitáshoz vezet (vö. ibid.).

– Hálózatépítés: A kommunikációs technológiai hálózatépítés globális. Feltételezik, hogy „a globális gazdasági rendszer szerkezetében és működésében gazdasági ágazatok, régiók és államok szegmenseiből áll“( ibid., 312).

Politikai globalizáció

– Globális kormányzás: Az olyan globális problémák, mint a betegségek vagy a környezetszennyezés, azt jelentik, hogy azokat nemzetközileg kell szabályozni. Ebben az összefüggésben a globális kormányzás nem egy világkormány, hanem egy „közvetett politika“ (Willke 2002 (FN 307)), amely a problémák kezelésével foglalkozik (vö. Preyer 2018, 314).

– Globális kormányzás: A globalizált társadalomban nincs olyan szereplő, aki átvehetné a globális kormányzás feladatait. Nem reális, hogy egy szereplő intézményesítse a jogalkotást (vö. ibid., 315).

A társadalmi kommunikáció globalizációja a modern kommunikációs technológiák révén

– Digitális médiahálózat: A digitalizáció az állami szervezetek ellenőrzése nélkül vezet az egymás közötti globális információcseréhez. Ez a csere „a társadalmi, de a történelem és a tudatosság megértésének megváltozásához“ vezethet (ibid., 316).

– Közvetített szektor: A modern kommunikációs technológiákat közvetített szektornak is nevezik, „amelyek révén a gazdasági szervezeti együttműködés, a kommunikációs struktúrák és a kölcsönös társadalmi megfigyelés új formái jönnek létre“. (ibid., 316.) Csak ezen keresztül alakul ki a kommunikáció globális rendszere (vö. ibid.).

Irodalom

Auernheimer, Georg (2015): A globalizáció dimenziói. Bevezetés. Schwalbach: Wochenschau Verlag.

Duden Wirtschaft von A bis Z (2016): Grundlagenwissen für Schule und Studium, Beruf und Alltag. 6. kiadás. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Kreff, Ferdinand et al. (2011): Lexikon der Globalisierung. Bielefeld: Transkript.

Mäder, Olaf B. (2018): Controlling klipp & klar. Wiesbaden: Springler Gabler.

Preyer, Gerhard (2018): A kortárs társadalom szociológiai elmélete I. Tagságelméleti tanulmányok. 2. kiadás. Wiesbaden: Springer VS.

Prisching, Mafred (2019): Globalizáció kulturális szociológiai szempontból. In: Moebius, Stephan/ Nungesser, Frithjof/ Scherke, Katharina (szerk.): Handbuch Kultursoziologie, vol. 3: Theorien – Methoden – Felder. Wiesbaden: Springer VS, 401-422.

Starke, Peter/ Tosun, Jale (2019): Globalizáció és diffúzió. In: Obinger, Herbert/ Schmidt, Manfred G. (szerk.): Handbuch Sozialpolitik. Wiesbaden: Springer VS, 181-203.

Willke, Helmut (2002): Dystopia. Tanulmányok a tudás válságáról a modern társadalmakban. Frankfurt am Main: Suhrkamp.