A gender kifejezést először is meg kell különböztetni a sex kifejezéstől. Míg a sex a „férfi és női nemi testek közötti fizikai-biológiai különbségre“ (Metzler Lexikon 2002, 357) utal, addig a gender a társadalmi nemre: „Amit egy adott társadalmi-történelmi közösség férfiként vagy nőként érzékel és értelmez, az értelmező attribúciók eredménye“ (Metzler Lexikon 2002, 357).
A gender-kutatás
A gender fogalma tehát a nemi identitást nem veleszületettnek, hanem egy társadalmon belüli szociokulturális, történetileg-időhöz kötött konstrukciónak tekinti. Az úgynevezett gender-kutatások a nemek közötti viszonyt vizsgálják egy kultúra különböző területein. „Az alapfeltevés az, hogy a férfiasságot és a nőiességet alkotó funkciók, szerepek és jellemzők nem a férfiak és nők közötti biológiai különbségekből fakadnak kauzálisan, hanem társadalmi konstrukciók, és így megváltoztathatók. (Metzler Lexikon 2002, 141.) A kutatás fókusza a nőtudományról a gender studies felé tolódott el, így a „férfiasság“ is a kutatás tárgyává vált (vö. Metzler Lexikon 2002, 141-143).
Mivel a nyelv és a gondolkodás között nagyon szoros kapcsolat van, Kusterle szerint a kulturális kontextusokra és a társadalmi együttélésre gyakorolt hatások meghatározhatók (vö. Kusterle 2011, 66). Kusterle azt állítja, hogy a nyelv változása a világról alkotott kép megváltozásához vezet. Ha a nők nyelvi hátrányban vannak, akkor a társadalomban is hátrányt szenvednek (vö. Kusterle 2011, 80). „Egy megváltozott, nemek közötti egyenlőséget biztosító nyelvi rendszer viszont egy megváltozott, igazságos valósághoz vezet“ (Kusterle 2011, 80).
A nemek közötti egyenlőséget szolgáló nyelvi lehetőségek
A gender főnévből levezethető a gendern ige, amely a nők és férfiak egyenjogúságát jelöli a nyelvhasználatban. Diewald és Steinhauer számos lehetőséget kínál a gender-kiegyenlített nyelvhasználatra. Valószínűleg a legegyértelműbb változat a kiterjedt kettős megnevezés, amelyben mindkét nemet kifejezetten megszólítják. Ebben az esetben az összetétel egyes és többes számban is történhet az and kötőszó, az or kötőszó vagy egy kötőjel (pl. pupils) segítségével.
A nemesítésnek egy egyértelműbb és nyelvileg takarékosabb formája a kettős főnevek ún. takarékos írásmódja. Ez kifejezhető egy kötőjellel (kötőjellel) (pl. orvos, személyzet, személyzet), egy behúzott i-vel (pl. személyzet) vagy egy csillaggal (pl. személyzet). Ez utóbbi tekinthető korszerűbbnek, mivel jobban megfelel az aktuális transznemű és interszexuális vitáknak. „A nemek [már] nem bináris rendszerként értendők“ (Duden 2017, 46), de lehetséges további kategóriák is javasoltak.
Továbbá helyettesítő formák és átfogalmazások szolgálhatják a nemek közötti egyenlőséget szolgáló nyelvezetet. Ilyenek lehetnek például a többes számban álló alanyi igenevek vagy melléknevek (pl. diákok), a személynevek helyett az absztrakció (pl. kollégium a kollégák esetében) vagy a nemsemleges kifejezések (pl. der Mensch, die Person). Ezekkel a lehetőségekkel a női személyek nem csak szerepelnek – mint a generikus hímnem esetében, ahol a hímnemű alak vegyes csoportra is vonatkozik -, hanem kifejezetten meg is említik őket (vö. Duden 2017).