Értékek

Értékek útmutató. Az értékek identitásképzőek. „Ahhoz ugyanis, hogy valaki önként és szabadon elismerje és elfogadja az idegen értékeket, rendelkeznie kell a sajátjaival. (Schopenhauer 1819)

Az értékek meggyőződésként vagy iránymutatásként értelmezhetők. Gerhard Maletzke kommunikációkutató és pszichológus szerint „[értékorientációk] állnak gondolkodásunk, megélésünk, cselekvésünk hátterében […]. Ezek az orientációk a szocializációs folyamat során generációról generációra öröklődnek, amelyek megváltoztatása a társadalmi változások kontextusában igenis lehetséges“. (Maletzke 1996, 80)

Kulturális strukturális jellemzők

Az értékek olyan összefüggő hálózatként működnek, amelyhez igazodni kell. A különbség az adott kultúra egyéni súlyozásában rejlik (vö. Maletzke 1996, 80). Továbbá Maletzke Interkulturális kommunikáció című művében az értékorientációkat „kulturális strukturális jellemzőként írja le, [amelynek] az emberek csak akkor válnak tudatára, amikor más kultúrákból származó, saját értékorientációjú emberekkel találkoznak“. (Maletzke 1996, 80.) Ezt kiegészítve Edith Broszinsky-Schwabe kultúrakutató az értékeket úgy foglalja össze, mint „az egyéni vagy közösségi élet céljairól szóló elképzeléseket, [amelyek] attitűdöket, cselekvéseket és terveket váltanak ki“. (Broszinsky-Schwabe 2011, 177.)

Lutz H. Eckensberger az Értékek és erkölcs című cikkében rámutat, hogy az értékfogalmak a fejlődéslélektan szempontjából magyarázhatók. Már Jean „Piaget (1954) a kogníciók, az érzelmek és az értékelések közötti kapcsolat éles elemzésében megmutatja, hogy ezek a fejlődéslélektan szempontjából egymásra utalnak. […] A műveleti reverzibilitás (‚konkrét műveletekʻ) teszi lehetővé a normatív érzéseket, és ezekből táplálkozik; ez felel meg az értéktartalmaknak.“ (Eckensberger 2007, 511)

Változó értékek

Maletzke szerint bár az értékorientációk általában állandóak, mégis megjegyzi, hogy a kultúrákhoz hasonlóan az értékek is fokozatosan változnak és átalakulnak az idők folyamán (vö. Maletzke 1996, 89). Ez nyilvánvaló a „fiatalabb generációban, [amely] a nagyobb aktivitás, a kreativitás és az önrendelkezés irányába mutató tendenciát mutat. A spontaneitás, az élmény, a szabadság, a személyes kommunikáció egyre fontosabbá válik, míg a szabványosított és megszokott viselkedés visszaszorul“. (Maletzke 1996, 89.) Ezzel szemben a harmadik világban ezzel párhuzamosan értékorientáció-változás figyelhető meg. Maletzke elsősorban a technológia, a média és a modern társadalmi struktúrák beáramlását kritizálja, amelyek olyan nyugati értékeket foglalnak magukba, mint „a szorgalom, a rend, a pontosság [és] a megbízhatóság“ (Maletzke 1996, 89), és ezzel „tönkreteszik“ a hagyományos kulturális formákat. Az ehhez hasonló változások „világszerte kulturális asszimilációhoz, ‚amerikanizálódáshozʻ vagy ’nyugatiasodáshozʻ vezetnek“. (Maletzke 1996, 90)

Értékfogalmak és félreértések

Broszinsky-Schwabe Interkulturális kommunikáció című könyvében tisztázza, hogy az értékek szorosan kapcsolódnak az identitás kialakulásához, és a különböző kultúrák jellemzői jellemzik őket. A szerző különbséget tesz anyagi (gazdagság, pénz, birtoklás), társadalmi (család, közösség), erkölcsi/etikai (becsület, büszkeség, igazságosság) és vallási értékek (vallási elvek, mulasztások) között.

Jelentősek az egyes kultúrák eltérő értékei. Például a nyugati kultúrákban inkább az anyagias életmód jellemző, míg az iszlám régiókban az etikai és vallási értékek a legfontosabbak. Amikor a különböző kultúrákból származó emberek kommunikálnak vagy együtt cselekszenek, az eltérő értékorientációk miatt félreértések vagy akár komoly konfliktusok is kialakulhatnak (vö. Broszinsky-Schwabe 2001, 177).

Az értékek intézményes átadása

Broszinsky-Schwabe azt is kifejti, hogy az értékeket milyen mértékben közvetítik a különböző intézmények. Az alapvető értékeket a családon vagy egy társadalmi közösségen belül adják tovább. Az állam viszont a nemzeti értékek (hazaszeretet, haza védelme) átadására törekszik az oktatási intézményeken keresztül. Továbbá az ideológiai szándékú társadalmak (determinizmus, pozitivizmus, nihilizmus stb.) kedvező vagy kedvezőtlen, erőszakos értékeket képviselnek és terjesztenek. Az értékek közvetítésének utolsó nagy intézményeként az egyház említhető (vö. Broszinsky-Schwabe Jahr, 178 f.). Bronzinsky-Schwabe szerint a vallások a hagyományaikkal hatással vannak a világ sok millió emberének különböző „céljaira és életgyakorlatára. Ezek az értékorientációk határozzák meg a természetfeletti hatalmakkal, a természettel és az embertársakkal szembeni viselkedést“. (Broszinsky- Schwabe 2011, 179.)

Irodalom

Broszinsky-Schwabe, Edith (2011): Interkulturális kommunikáció. Félreértések – megértés. Wiesbaden: Springer.

Eckensberger, Lutz H. (2007): Értékek és erkölcs. In: Straub, Jürgen/ Weidemann, Arne/ Weidemann, Doris (szerk.): Handbuch interkulturelle Kommunikation und Kompetenz. Alapfogalmak – elméletek – alkalmazási területek. Stuttgart: Metzler, 505-515.

Maletzke, Gerhard (1996): Interkulturális kommunikáció. A különböző kultúrájú emberek közötti interakcióról. Opladen: Westdeutscher.

Schopenhauer, Arthur (1819): A világ mint akarat és képzelet. Lipcse: Brockhaus.