Emic vs. etic

Az emic és etic kifejezések az etnolingvisztikából származnak. Két ellentétes, tudományos-módszertani kutatási szemléletet írnak le. A társadalomtudományokban, valamint az összehasonlító és interkulturális kutatásokban a kutatók szintén alkalmazhatnak emikus vagy etikus megközelítést.

Külső és belső perspektíva

Az emic perspektíva egy kulturálisan megfelelő belső szemléleten alapul – a jelenségeket az érintettek szemszögéből próbálja szemlélni, így teremtve meg a „perspektivitás“ bölcsészettudományi ideálját. Az emikus megközelítés a kultúrán belül a funkcionálisan releváns szempontokat kívánja feltárni.

Az etikus megközelítésben ezzel szemben a kutatók a vizsgált kultúrán kívüli nézőpontot vesznek fel, és megpróbálnak megfelelni az „objektivitás“ természettudományos eszményének. Ily módon univerzálisan érvényes összehasonlítási standardokat akarnak találni (vö. Helfrich-Hölter 2013, 27).

A fogalmak kialakulásáról

A két kifejezést először Kenneth Pike amerikai nyelvész és antropológus használta a Language in Relation to a Unified Theory of a Structure of Human Behavior (1967) című könyvében. A német emisch és etisch szavak az angol emic és etic kifejezésekből származtak. Ezek a nyelvészetből származnak – a fonetika olyan hangtani jellemzőket ír le, amelyekkel minden nyelv hangkészlete leírható, míg a fonetika azokat a hangtani jellemzőket azonosítja, amelyek hozzájárulnak a jelentés megkülönböztetéséhez a vizsgált nyelven belül. Később ezt a fogalompárt Harris vette át és módosította.

Az etikai megközelítés célja a kultúrának az egyéni cselekvésre és gondolkodásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Úgy tekintik, mint egy „független“ változót, pl. az iskolai körülmények vagy az oktatási stílusok formájában, amely befolyásolja a „függő“ változókat (tanulás, cselekvés).

Az emikai megközelítés szerint azonban a kultúra az egyénen belüli tényező, azaz az emberi gondolkodás és cselekvés szerves része.

A megközelítések közötti különbségek

A két megközelítés az egyes cselekvések okaihoz, okozataihoz is köthető. A cselekvés okainak nem feltétlenül kell, hogy az érintett személy számára tudatosak legyenek, így az etikus szemléletből is vizsgálhatók. Ha viszont a saját cselekedetek és gondolkodás okait maga az érintett személy magyarázza, akkor az emikus perspektívából kutat.

Lohmeier a következő példát hozza az emikus megközelítésre: egy katolikus északír személy a hazájában lévő bajokat vizsgálja, és a kutatott területhez tartozik. Ezzel szemben egy protestáns észak-német, aki hasonló projektet folytat egy észak-írországi katolikus városban, az etikus megközelítés példája lenne (vö. Lohmeier 2017, 31).

Emic vs. etic?

Az etikus és emikus perspektívák nem zárják ki egymást, inkább kiegészítik egymást. Jacobs és Helfrich-Hölter Berryre hivatkozik: „Két kultúra összehasonlító etikus vizsgálatához mindkettőt emikailag kell elemezni. Nézete szerint egy összehasonlító kulturális vizsgálat kezdetén a kutatók egy olyan fogalmat követnek, amely a saját kultúrájukból ered, azaz emikus (vö. Jacobs 2000; Helfrich-Hölter 2013).

A ráerőltetett-etikus megközelítés miatt az egyik kultúrából a másikba átvitt megfigyelések révén az idegen kultúrán belül is emikussá válik a fogalom. Egy módosítás révén az idegen kultúra számára is létrejöhet egy emic-fogalom, így az emic-vizsgálatok mindkét kultúrában párhuzamosan folynak. Ha a vizsgált fogalmak átfedik egymást, akkor interkulturális összehasonlítás válik lehetővé (vö. Jacobs 2000, 132).

Irodalom

Harris, Marvin (1976): Az emic/etic megkülönböztetés története és jelentősége. In: Annual Review of Anthropology. 5th ed. New York: Columbia University, 329-350.

Helfrich-Hölter, Hede (2013): Összehasonlító kultúrpszichológia. Wiesbaden: Springer.

Jacobs, Gabriele (2000): Kulturális különbségek az európai vezetők igazságérzetében: összehasonlító tanulmány a bankszektorban hozott személyzeti döntésekről. Münster: LIT.

Lohmeier, Christine (2017): Az „elszármazottak“ és a „közülünk való“ között: reflexiók az etikus és emikus pozicionálásról a kutatási területen. In: Scheu, Andreas M. (szerk.): A kvalitatív adatok értékelése: stratégiák, eljárások és módszerek a nem szabványosított adatok értelmezéséhez a kommunikációkutatásban. Münster: Springer, 29-39.

Pike, Kenneth (1967): Language in Relation to a Unified Theory of the Structure of the Human Behavior. Hága [et al:] Mouton.