Egzotikum

Az egzotikum kifejezés a szociológiában, az irodalomban és a művészetben, valamint a nyelvészetben is megtalálható. A szociológiában, valamint az irodalomban és a művészetben az egzotizmus kifejezés „az idegenhez való nyílt viszonyulásra“ (von Beyme 2008, 8. o.) utal, különösen az idegen kultúrákkal szemben. A szó a görög exotikós melléknévből származik, és jelentése „idegen“, „idegen“ (Kuske/Czerny 1999, 616. o.).

Posztkoloniális tanulmányok

A kifejezést először 1599-ben használták, amint azt a posztkoloniális tanulmányok mutatják (von Beyme 2008, 7. o.). Alapgondolata, hogy az adott más kultúrát „távolinak – legyen az időben, térben vagy társadalmilag – és a saját kultúrától eltérőnek“ (Kuske/Czerny 1999, 616. o.) érzékelik. Ez az attitűd egyrészt „a saját kultúra elhatárolódásával jár együtt az állítólagosan idegen kultúrától“ (ibid.). Másrészt a másik kultúrát egyéni nézőpontból szemléli. Ily módon tükröződik a mindenkori „saját valóság, […] vágyak és álmok, valamint azok a kudarcok, amelyeket az adott társadalom megkövetel tagjaitól“. (ibid.)

Sztereotipizálás

Általában csak az idegen kultúra sajátos jellemzőit veszik figyelembe és hangsúlyozzák, például „pálmafákat, homokos tengerpartokat, emberektől hemzsegő bazárokat, fejkendős nőket vagy „szakállas fanatikusokat““ (ibid.). A sztereotípiák miatt a másik kultúrához való elfogulatlan hozzáférés megtagadódik, és nem kerülhet sor intenzív foglalkozásra vagy akár reflexióra.

Történelmileg az európai egzotikum különösen jelentős volt etnocentrikus formájában. Itt szorosan kapcsolódott a gyarmatosításhoz. Az európai hatalmi fölényt azzal indokolták, hogy ők állítólag „a társadalom kulturálisan magasabb fejlettségi szintjén“ álltak (uo., 617. o.).

Ambivalencia

A fogalmat az ambivalencia jellemzi. Egyrészt ugyanis magában foglalja „az idegen iránti rajongás pozitív oldalát, amely megértést és rokonszenvet ébresztett“ (von Beyme 2008, 7. o.). Másrészt mindenekelőtt „az előítéletek, az eurocentrizmus, az imperializmus, a rasszizmus és a szexizmus negatív oldalát“ (uo.).

Történelmi fejlődés

Von Beyme az egzotizmus történelmi fázisait összesen négy fejlődési szakaszra osztja: premodernizmus, imperializmus, klasszikus modernizmus és posztmodernizmus. (ibid., 9f. o.) „Az egzotikum iránti rajongás hosszú múltra tekint vissza, és a más kontinensek „idegen“ iránt tanúsított rendkívül hierarchikus felfogástól egy olyan egyenlőségfelfogásig fejlődött, amely még a kultúrák hibridizációját és kreolizációját is kilátásba helyezte“. (ibid., 7. o.)

A sajátokkal való foglalkozás

Az idegennel való foglalkozás egyúttal magában foglalhatja a „sajátokkal, a saját szükségleteinkkel és körülményeinkkel való foglalkozást“ (Maschke 1996, 9. o.). Maschke szerint a más kultúrákból való tanulásra való képesség és hajlandóság a saját horizont pozitív tágításának tekinthető, amelyen keresztül „a saját személyes és társadalmi rendezési mintáinkra reflektálhatunk“ (ibid.). „Az ember a kultúra alternatív lehetőségeit keresi, azaz más világfelfogásokat, értékeket, attitűdöket vagy a társadalmi viselkedés, kapcsolatok és szerveződés más formáit. Gyakran az idegen átértékelődést tapasztal, és eközben szerepmodell-jelleget nyer“. (ibid.)

Nyelvészet

A nyelvészetben az egzotikum kifejezés egy szó kölcsönzésére utal. Ez a kölcsönzött szó az adományozó nyelvben olyan „dolgokat és szokásokat“ (Schmöe 2016, 192. o.) jelöl, amelyek az adott kultúrára jellemzőek, és „nem részei a befogadó nyelv kulturális hagyományának“ (ibid.). Ezeknek az egzotizmusoknak a használatakor a származási kultúra jellegzetes dolgához való kapcsolódás a döntő. Erre példa a maláj sarong szó, amely németül csípőszoknyát jelent, valamint az orosz balalaika vagy az angol cowboy (ibid.).

Amint az idegen dolog vagy szokás beépül az átvevő nyelv nyelvi rendszerébe, az egzotikum kifejezés már nem megfelelő. Erre példa a finn szauna szó németül. (Vö. ibid.)

Irodalom

Schmöe, Friederike (2016): Exotizmus. In: Helmut Glück u. Michael Rödel (szerk.): Metzler Lexikon Sprache, 5. kiadás. Stuttgart: J. B. Metzler, 192. o.

Kuske, Silvia és Astrid Czerny (1999): Orientalizmus/ egzotikum. In: Christoph Auffarth, Jutta Bernard, Hubert Mohr et. al. (szerk.): Metzler Lexikon Religion. Stuttgart: J. B. Metzler, pp. 616 – 619. Elektronikus forrás elérhető: https://doi.org/10.1007/978-3-476-03703-9_197.

Maschke, Annegret (1996): Egzotikum vagy interkulturális tanulás. Etnológiai perspektívák a New Age és a pszichoterápia területén. Szerkesztette: Nemzetközi Összehasonlító Kulturális Terápiakutató Intézet. Berlin: VWB Verlag für Wissenschaft und Bildung. (= Kutatási jelentések a transzkulturális orvoslásról és pszichoterápiáról, 3. kötet).

von Beyme, Klaus (2008): The Fascination of the Exotic. Egzotikum, rasszizmus és szexizmus a művészetben. München: Wilhelm Fink.