Civil társadalom

Civil társadalom

A civil társadalom kifejezés a társadalom olyan formájára utal, amelyet független, társadalmilag és politikailag elkötelezett polgárok jellemeznek (vö. Duden 2020). Ide tartozik például a klubokban, egyesületekben és egyházakban végzett tevékenység vagy a tisztségek vállalása. 

A civil társadalom az élő demokrácia sarokköve. A civil társadalom felhívja a figyelmet az aktuális társadalmi kihívásokra, amelyek véleménye szerint politikai szinten nem kapnak elegendő figyelmet. A civil társadalom „sötét oldala“ a kirekesztés, az embertelen viselkedés stb. révén antidemokratikus hatást is gyakorolhat. A felelős polgárok elengedhetetlenek egy működő és kritikus civil társadalomhoz.

3 perspektíva

A fogalom három nézőpontból is vizsgálható: egy normatív, egy cselekvésorientált és egy szereplő-központú nézőpontból.

1 A normatív perspektíva itt olyan civil társadalmat jelent, amely egy jobb jövőért vagy egy igazságosabb társadalomért küzd; ez a perspektíva mindenekelőtt a tekintélyelvű vagy diktatórikus rendszerek elleni küzdelemben érhető tetten.

2 A cselekvésorientált perspektíva ezzel szemben a társadalmon belüli társadalmi interakcióra vonatkozik. A civil társadalomnak például erőszakmentesnek, segítőkésznek és kompromisszumorientáltnak kell lennie. A civil társadalmon belül ezt az alapvető hozzáállást a politikailag létrehozott jogi keretek, például az emberi és alapvető jogok támogatják. Így egy olyan politikai kultúra része, amely ugyanazokat az értékeket osztja és képviseli.

3 A civil társadalom szereplő-központú szemléletében a hangsúly a családi vagy vállalati struktúrákon kívül, önállóan működő egyéneken vagy szervezeteken van. Ez a társadalmi kategóriáktól – mint például a piac, az állam és a magánszféra – elszakadva, egyesületekben, nem kormányzati szervezetekben (NGO-k), körökben, hálózatokban, szövetségekben vagy hasonló struktúrákban történik (vö. Bpb 2020).

Civil társadalom és hegemónia

A civil társadalom, società civile fogalma, amely gyakran normatív töltettel bír, Antonio Gramsci (1891-1837) olasz marxista értelmiségi által kapott fontos kritikai-elemző fordulatot: Egy társadalmi-gazdasági szempontból megosztott kapitalista társadalomban a civil társadalom szférája nem feltétlenül a demokratikus és társadalmi részvételnek a gazdaságtól és a politikától tisztán elkülönített menedékét jelenti, hanem – mint az első világháború végi forradalmi időszakban – „erődök és kazamaták robusztus láncolataként“ (Gramsci 1999, 874) is működhet, amely az államhatalommal együttműködve stabilizálja a fennálló uralmi viszonyokat, és tompítja, illetve gyengíti az emancipatív törekvéseket.

A civil társadalom tehát a politikai szférához hasonlóan nem semleges, hanem jelentős tér, amely kapcsolódik a társadalom egészének konfliktusos reprodukciójához, és szükségszerűen vitatott, ahol a társadalmi erők a kulturális hegemóniáért küzdenek: A hegemónia a kényszer alapú politikával szemben olyan „hatalmat jelöl, amely az emberek meggyőződésében gyökerezik, és nem pusztán elvontan legitimálja az uralmat, hanem beágyazza azt az uralkodók konszenzusába“ (Haug/Davidson 2004, 1-29). E felfogás szerint a valódi demokratizálódás döntő tényezője nem a civil társadalom puszta formális létezése, hanem a társadalomban betöltött – hegemón vagy ellenhegemón, ellenálló – funkciója.

Irodalom

Szövetségi Polgári Nevelési Ügynökség (2012): Die verschiedenen Dimensionen der Zivilgesellschaft, online: https://www.bpb.de/politik/grundfragen/deutsche-verhaeltnisse-eine-sozialkunde/138713/dimensionen (hozzáférés: 2020.09.18.).

Gramsci, Antonio (1999): Gefängnishefte. 4. kötet, Hamburg: Argument, 874. o.

Haug,Wolfgang Fritz/ Davidson, Alastair (2004): Hegemónia. In: Institute for Critical Theory Inkrit (szerk.): Historisch-kritisches Wörterbuch des Marxismus. 6/I. kötet. Hegemóniától az imperializmusig. Hamburg: Argument, sp. 1-29.