Cicahívás

A catcalling egy angol kifejezés, amely a német nyelvterületen a nyilvános helyeken történő „verbális szexuális zaklatást“ jelenti (Ismail 2020). Angolul az utcai zaklatás kifejezést is gyakran használják a catcalling jelenségére, bár ide tartoznak a nyilvános helyen történő fizikai támadások is (vö. DelGreco/Ebesu Hubbard/Denes 2021, 1403).

A catcalling olyan verbális és paraverbális kijelentéseket ír le, amelyek az érintett személyt szexualizálják és/vagy fizikai tulajdonságokra utalnak. Ilyenek például az olyan kijelentések, mint: „Mosolyogj, fiatal nő!“, „Ne légy ilyen, ebben a ruhában könyörögsz érte!“, „Kanos seggűek, ti puncik!“ vagy „Olyan szép vagy, mint az autóm!“. (vö. CatcallsOfHildesheim 2020)

Szexuális zaklatás, utcai zaklatás, cicahívás

A szexuális zaklatás, az utcai zaklatás, az idegen zaklatás és a macskahívás nem különíthető el egyértelműen egymástól. Míg a szexuális zaklatás magában foglalja a fizikai támadásokat is, addig az utcai zaklatás inkább a zaklatás helyére, azaz a nyilvános térre vonatkozik. Az idegen zaklatás ezzel szemben az elkövető és az áldozat közötti nem létező kapcsolatot határozza meg. A szexuális zaklatás olyan gyűjtőfogalomként funkcionál, amely alá az utcai zaklatás, a cicahívás és az idegen zaklatás is besorolható.

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy ilyen összefüggésekben jobb, ha nem szexuális zaklatásról, hanem szexualizált zaklatásról beszélünk. Ennek hátterében az áll, hogy elsősorban nem a szexualitásról, hanem a zaklatásról van szó, azonban a „szexuális zaklatás“ kifejezés az általános használatban elterjedtebb.

Az elkövetők motivációja és felfogása

A catcalling elkövetőinek különböző indítékai vannak.

Mind az úgynevezett személyi tényezők, mind a szituációs tényezők jelentős szerepet játszanak (vö. Wesselmann/Kelly 2010, 452). A szituációs tényezők közé Wesselmann/Kelly a csoportspecifikus normakonvenciókat és az elkövetők azon érzését sorolja, hogy egy csoportban névtelenül és deindividuálisan cselekedhetnek (uo., 453). Emellett a csoporthoz tartozás erős érzése csökkenti a gátlási küszöböt a társak zaklatására (ibid., 457). A személyes tényezőket bonyolultabb meghatározni, és súlyozásuk még nem tisztázott egyértelműen. DelGreco/Ebesu Hubbard/ Denes a hatalomvesztést említik a zaklatás belső motivációjaként a túlnyomórészt férfi elkövetők körében; vagyis hogy az elkövetők gyakran az általuk érzékelt hatalmi deficitet próbálják kompenzálni a zaklatással, hogy egyúttal felsőbbrendűnek érezzék magukat az érintettekkel szemben (DelGreco/Ebesu Hubbard/ Denes 2021, 1419).

A férfi elkövetők önértékelésében a zaklatást gyakran nem így értékelik: a cicahívást ezek a férfiak inkább pozitív bókként értelmezik, amely a megbecsülést és a szeretetet hivatott kifejezni.

Következmények az elkövetők számára – Következmények az áldozatok számára

Az utcai zaklatásnak vannak a szexualizált zaklatással átfedő jellemzői, mint például a nemspecifikus jelleg (vö. DelGreco/Ebesu Hubbard/Denes 2021, 1420). Mindazonáltal a szexualizált zaklatást jogi szempontból gyakran másképp kezelik, mint ahogyan azt társadalmi szempontból/szuggesztióból tekintik (vö. Fileborn., 224). Egyes országokban léteznek olyan törvények és törvénytervezetek, amelyek védik a munkavállalókat és a diákokat a szexualizált erőszak esetén, de az utcai zaklatás esetében kevesebb jogi alap van (vö. Sonntag 2020).

Az utcai zaklatás és különösen a cicahívás bűncselekményei esetében tehát a jelenlegi jogalap szerint korlátozottak a jogi cselekvési lehetőségek.

Másrészt az érintettek nagymértékben megszenvedik a rájuk irányuló kéretlen figyelmet. Az áldozatok egy része, hogy megpróbáljon megbirkózni ezzel, hajlamos önobjektivizáló magatartást tanúsítani és/vagy étkezési zavarokat kialakítani, mivel a nemkívánatos megjegyzések gyakran utalnak az áldozatok testére és szexualizálják azt, így a saját testükre vonatkozó ilyen szemléletet az áldozatok is átveszik (Fairchild 2008, 355).

A kutatás egyes területein ma már azt feltételezik, hogy az ebből eredő negatív következmények, mint például a depresszió vagy az étkezési zavarok, még azt is indokolják, hogy az utcai zaklatást és különösen az idegenek zaklatását a nőkkel és a nőként olvasottakkal szembeni megkülönböztetés külön formájaként ismerjék el (uo.).

A krétás zaklatás: Kréta vissza

A cicahívás és az utcai zaklatás nemzetközi szintű probléma, és a tanulmányok szerint világszerte a nők legalább 65%-át (esetenként akár 90%-át) érintette már és/vagy érinti az utcai zaklatás (vö. DelGreco/Ebesu Hubbard/ Denes 2021, 1403).

Bár ezek a cselekmények naponta történnek a közterületeken, gyakran csak néhány másodpercig tartanak, és ezért nem mindig könnyen felfoghatók. Itt lépnek a képbe a Chalk Back nevű kollektíva aktivistái. A Chalk Back egy fiatalok által vezetett nemzetközi mozgalom. Az aktivisták krétaművészettel küzdenek a köztereken a cicahívás és az utcai zaklatás ellen, azáltal, hogy kereskedelmi utcai krétával dokumentálják az ilyen tapasztalatokat a helyszínen – ott, ahol azok megtörténtek (ibid.). Ezzel visszahódítják a teret az érintettek számára, akik az élmények miatt esetleg elkezdik kerülni a helyeket, és mindenki számára láthatóvá teszik a zaklatást – miközben az egyébként azonnal elhalványul és láthatatlanná válik a nagyközönség számára, amint kimondják.

Hogy a lemosható krétával némi maradandóságot adjanak az akciónak, a közösségi médiában, különösen az Instagramon osztják meg a krétaművészetükről készült fotókat.

Ezzel vitákat kezdeményeznek a nyilvános helyeken, valamint a közösségi hálózatokon a cicahívásról és a zaklatásról, és felhívják a figyelmet a problémára, többek között workshopokon is. A @catcallsofnyc Instagram-fiók alapján az egyes Chalk Back fiókok neve @catcallsof*location*. A Chalk Back-tevékenységek már 6 kontinensen, 49 országban és több mint 150 városban követhetők nyomon.