Bongo-Bongoizmus

A DIE ZEIT-nek adott interjújában Prof. Dr. Christoph Antweiler etnológus így magyarázza a bongo-bongoizmus fogalmát:

„Én is relativistaként nőttem fel a néprajztudományban. Különleges tudományos teljesítménynek számított bebizonyítani, hogy valami, amit mi természetesnek veszünk, nem létezik a bongó-bongó nép körében. Szakmai körökben „bongó-bongóizmusról“ beszélnek. A túlzott relativizmus sajnos ma a kultúrakutatásban a mainstream.“

Mi ebben a problémás?

Antweiler válasza: „Én meglehetősen apolitikus ember vagyok, és ezért is tartom helyesnek a kulturális relativizmus alapelvét: nem szabad ítélkeznünk, mert minden kultúra alapvetően egyenlő és önmagában koherens. De óva intek a túlzó kulturális relativizmustól, amely gyorsan átcsap kulturális rasszizmusba. A régi rasszizmus azt mondta: egy világban élünk, de különböző emberek vagyunk, a sárgák, a feketék, a vörösök és így tovább. Az ultrarelativizmus azt mondja: mindannyian emberek vagyunk, de teljesen különböző világokban, azaz kultúrákban élünk. Szélsőséges esetben aztán azt állítják, hogy a kultúrák összeegyeztethetetlenek, és nem tudnak egymással kommunikálni. Ez tudományosan megalapozatlan és politikailag veszélyes.“

Univerzumok

Kontrasztfogalomként említhető az úgynevezett adamismus. Ez arra a (főleg vallási) elképzelésre utal, hogy minden ember (isteni) eredetű (Ádám/Eve), és ezért alapvetően nagyon hasonló. Antweiler erre az univerzalizmus kifejezést használja.

Irodalom

Antweiler, Christoph (2009): Heimat Mensch. Ami mindannyiunkat összeköt. Hamburg: Murmann.

Antweiler, Christoph (2009): Interjú Christoph Antweilerrel [2019. június].