Blackfacing

A blackfacing azt jelenti, hogy egy fehér személyt fekete festékkel kisminkelnek, hogy más bőrszínűnek tűnjön. Ez a gyakorlat Németország-szerte elterjedt, és például színházi előadásokban, farsangi felvonulásokon vagy éneklőcsoportokban alkalmazzák. A vizuális változás mellett a feketézésnek politikai dimenziója is van, amely az elmúlt években heves diskurzust váltott ki (vö. Voss 2014, 103).

Gyarmati hagyomány
„A blackfacing / Blackface egy színházi és szórakoztató maszkírozás, amely a 19. századi USA-ból ered, de Európában is átvették az európai gyarmati uralom kezdetén.“ (Khabo Koepsell 2015, 48) Az úgynevezett „minstrel show-kban“ a fehér színészek fekete festékkel vagy szénnel sminkelték magukat, és „rasszista sztereotípiákat ábrázoltak a fekete lakosságról“. […] A fekete bőrszín a feketézés hagyományában mindig is a primitívséget és a szellemi korlátoltságot jelentette.“ (Khabo Koepsell 2015, 48) A kortárs blackfacing tehát a rasszista hagyományokat használja fel és reprodukálja azokat.

Blackfacing Németországban
Az elmúlt években rendkívül kritikusan vitatták meg azokat a németországi kulturális eseményeket, amelyeken a feketeképviseletet alkalmazták. Ilyen például a berlini Schlosspark Theater Ich bin nicht Rappaport (Nem vagyok Rappaport) című színházi produkciója 2012. január 5-én, vagy a ZDF 2013 decemberében bemutatott Wetten, dass…? című műsora, amelyben augsburgi polgárok Jim Knopfnak és Lukasnak, a mozdonyvezetőnek öltöztek be. Még ha a németországi blackfacing nem is áll közvetlenül az amerikai minstrel show-k hagyományában, és a fent említett példák felelőseinek szándéka nem tekinthető rasszistának, a blackfacing a gyarmati múlt által formált sztereotípiákon és rasszista elképzeléseken alapul.

A rasszizmus független a szándéktól

A színesbőrűek (pl. a Bühnenwatsch egyesület aktivistái) bírálják „a fehérek hatalmát a rasszizmus meghatározásában“ (Ganz 2012, 127), és rámutatnak, hogy a rasszizmus gyakran strukturális, és szándéktól függetlenül elkövethető. Hylton például megjegyezte, hogy Serena Williams teniszmérkőzésein a közönségben ülők feketére festették magukat, és megjegyezte: „Egyesek azzal érvelnek, hogy az arcfestés az autóversenyeken és más sport- és szabadidős rendezvényeken jó természetű és mindenki számára szórakoztató. Ezeknek az embereknek a blackfacing az ártalmatlan és ártalmatlan szórakozás kategóriájába tartozik. Egy másik olvasat szerint azonban a blackface előadás nem lehet semleges a fekete és a mioritizált etnikai közösségekre gyakorolt hatása szempontjából. Tagadhatatlan, hogy a fekete és a kisebbségi közösségek érzékenyek, és ezért sebezhetőek a blackface előadással szemben.“ (Hylton 2018, 11)