Bennszülött tudás

Az őshonos tudás, amelyet a szakirodalomban gyakran hagyományos tudásként említenek, „a biológiai sokféleség gyógyászati vagy egyéb hasznos tulajdonságaira vonatkozó, gyakran egy adott közösségben vagy több közösségben generációk óta meglévő, és e csoportok kulturális identitásának részét képező tudást“ (von Hahn 2004:,7 f.). Az őshonos szó a latin indu- „egy“ és -genus „született“ szóból származik (vö. Duden Online). Összeolvasva tehát az indigenous a bennszülöttet jelenti. Nem ismert az őshonos tudás területének és a használatához kapcsolódó jogoknak egységes, és mindenekelőtt jogi meghatározása. Mindazonáltal alapvetően az „orvostudomány, mezőgazdaság, vallás, rítusok és még sok más területre“ (Deacon 2012) vonatkozik.

Hagyományosan gyökerező – egy körforgás

Az őshonos tudás olyan hagyományos tudásanyagnak tekinthető, amelyet az őshonos népek évtizedek alatt, megfigyelés és tapasztalat útján halmoztak fel. Fontos szerepet játszik a mindennapi életben és különösen a tevékenységek során, mivel tudásgyűjteményként befolyásolhatja a döntéseket (vö. ibid., 11). Ez a folyamat egy körforgáshoz hasonlítható, amennyiben a megtanult tudás újra és újra átadódik a következő generációknak (vö. Homann 2005, 24). A folyamatos átadás formája kedvez a tanultak terjesztésének és egyben adaptálásának is. Ennek fő oka, hogy az átadás nagyrészt szóbeli, és a tartalom a nyelv segítségével változtatható (vö. von Hahn 2004, 9).

A konstruktivista megközelítés szerint a hagyományos tudás, akárcsak az egyén általános tudása, folyamatosan változik, és rugalmas konstrukciónak tekinthető. A meglévő környezeti feltételek úgy hatnak rá, hogy az a mindenkori körülményekhez igazodik. Következésképpen az őshonos tudás nem egy merev entitás, hanem egy változékony fogalom, amely több évszázadon keresztül is létezhet, de mindig megőrzi eredeti formájának egy részét.

A „kulturális integritás megőrzése“ (ibid.) az őshonos népek törekvése. A változékonyság miatt szükséges, hogy bizonyos mennyiségű hagyományt megőrizzünk és megvédjünk. „A hagyományos tudás egy adott földrajzi és kulturális kontextushoz kötődik, így a tudás nem könnyen hasznosítható az adott közösségen kívül“ (ibid., 14). Az életmódhoz és egyúttal egy helyhez való földrajzi kötöttség azzal a következménnyel jár, hogy az őshonos tudás csak korlátozottan alkalmazhatóvá vagy akár használhatatlanná válik. Az ilyen tudás jelentős része az őslakosok körében található, akik általában egy népességen belül a kisebbségekhez tartoznak. Ők szoros kapcsolatban állnak a környezetükkel.

Állapot a népességen belül

Az őshonos tudás a hagyományos ismeretek gyűjteményét jelenti a lakosság számára, amely egyre nagyobb jelentőséggel bír, különösen a gyógyszeriparban. Hasonlóképpen ez más területekre is áttevődik. Az általános lakosság számára jelentkező előnyök mellett azonban az őslakos közösségek számára problémák is felmerülnek. Nincs lehetőségük arra, hogy tudásukat szabadalmaztassák, ami azt jelenti, hogy az nem tekinthető korlátozott tudásjavaknak, és kizsákmányoláshoz vezethet.

Irodalom

Deacon, Harriet (2012): A történelem újrafelfedezése – szellemi kulturális örökség Dél-Afrikában.

URL: http://www.goethe.de/ins/za/prj/wom/inw/deindex.htm [2019. AUG. 02.].

Dudenredaktion (o. J.): „őshonos“ a Duden online. https://www.duden.de/rechtschreibung/indigen#herkunft [2019.08.06. 06.].

Hahn, Anja von (2004): Az őshonos és helyi közösségek hagyományos tudása a szellemi tulajdonjogok és a közszféra között. Beiträge zum ausländischen öffentlichen Recht und Völkerrecht 170. Berlin/ Heidelberg: Springer.

Homann, Sabine (2005): A borana pásztorok őshonos tudása a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban: esettanulmány Dél-Etiópiából. Göttingen: Cuvillier.