Befogadás

A befogadásnak különböző meghatározásai vagy területei vannak. A szó latin eredetére utalva az inklúzió az includo „bezárni, körülzárni“ szóból származik (vö. Pons). Az inklúziót a kirekesztés ellentétének vagy az integráció fogalmának kiterjesztésének tekintik (vö. Rohrmann 2014, 163).

Integráció és kirekesztés

A Duden szótár szerint a kirekesztés kizárásra vagy kizárásra utal. Az integráció a különböző személyek vagy csoportok társadalmi és kulturális egységbe való bevonását vagy összekapcsolását jelenti. Az integrációt a befogadás szinonimájaként is használják, mivel ez utóbbi a múltban nem volt annyira jelen. Mindazonáltal jelentős különbségek vannak. Bár az integráció befogadást jelent, mégis megmarad egy bizonyos távolság, amely megkülönbözteti a bizonyos jellemzőkkel rendelkező egyéneket másoktól. Különbség van a „normális“ és a „más“ típus között (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 146). Az inkluzív iskola például befogadja a sérült gyermekeket, de nem alkalmazkodik a speciális igényeikhez (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145 f.).

Az inklúzió viszont azt jelenti, hogy minden egyént befogadunk – függetlenül attól, hogy milyen nemű vagy etnikai hovatartozású, vagy hogy fizikailag vagy szellemileg sérült. Egy heterogén társadalomban mindenki egyenlő. Nincs a társadalom által felállított „normális“ vagy „más“ típus. Az iskola példáján ez azt jelenti, hogy a régi, hagyományos struktúrákat lebontják, és mindenki szükségleteivel egyénileg foglalkoznak (vö. Grimm/ Meyer/ Volkmann 2015, 145).

Inklúzió és pedagógia

Az inklúziós pedagógia arról szól, hogy a fogyatékossággal élő és nem élő gyermekek együtt tanulnak a hagyományos óvodákban és iskolákban. Ezt ki kell terjeszteni a felnőttkori együttmunkálkodásra is. De vajon a szellemi vagy fizikai fogyatékossággal élő gyermekek ugyanúgy tanulhatnak-e, mint a nem fogyatékos gyermekek?

Feuser a pedagógiát inkluzív pedagógiaként határozza meg, amely tanít, nevel és képez – igazságot szolgáltatva minden egyes embernek, anélkül, hogy kirekesztené vagy marginalizálná a tanulókat (vö. Feuser 2005, 134). Egy fogyatékkal élő gyermek számára nem jelent inklúziót a többségi iskolába való puszta bejárás, mivel csak külsőleg integrálódik, de belsőleg (pszichológiailag/mentálisan) továbbra is kirekesztett marad. Feuser a gyermek feje körüli Guarino-ketrecet idézi ennek képi példájaként (vö. Feuser 2005, 168 ff.).

Következésképpen a tanulók heterogén emberek egy integratív egységben, akik egymással együttműködve tanulnak (vö. Feuser 2005, 173). Összefoglalva, az integratív vagy inkluzív általános pedagógia tehát azt jelenti, hogy „minden gyermek és tanuló a maga fejlődési szintjén, pillanatnyi észlelési, gondolkodási és cselekvési kompetenciáinak megfelelően játszik, tanul és dolgozik egymással együttműködve, a „következő fejlődési zóna“ felé orientálódva egy közös tárgyon és egy közös tárggyal“ (Feuser 2005, 174).

Inklúzió a szociológiában

A nemzet fogalma különösen a 19. és a 20. században nyert jelentőséget, amikor – különösen Németországgal kapcsolatban – felerősödtek és végül érvényesültek az egységes és egységes államra irányuló törekvések és vágyakozások. A fejedelemségek foltozódásától Németország mint nemzet felé kellett elmozdulni.

Ebben az értelemben a nemzetnek a nyelvre és a közös kultúrára alapozott befogadó funkciója van, a nagy egészbe való beilleszkedés vagy egyesülés révén.

Ugyanakkor a nemzetnek kizárólagos jellege is van, más államok/nemzetek kizárására szolgál, ami a fogalom sikerének alapja (vö. Stichweh 2005, 42 f.). A nemzet fogalma azonban nem mindig volt kizárólagos jellegű a bevándorlással szemben, hanem a múltban és napjainkban is más államok elhatárolására szolgált, ugyanakkor az alattvalók számára az állammal szemben kötelezettségi jellegű volt.

A kora újkorban a bevándorlás kívánatos volt; új alattvalók és ezáltal új erőforrások megszerzésének tekintették. A kivándorlást viszont erősen visszariasztották (vö. Stichweh 2005, 41). A 19. és a 20. századtól kezdve ez megváltozott. A kivándorlás joga egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a bevándorlás azonban a nemzetiszocialista eszmék térnyerése, valamint a tér és az erőforrások növekvő szűkösségének tudata miatt egyre nehezebbé vált (vö. Stichweh 2005, 152).

Ez egy nemzetállamokból álló globális társadalom kialakulásához vezetett, amely belülről jóléti államra törekszik, de kívülről szándékosan egyensúlytalanságot teremt, hogy elkülönüljön és versenyezzen egymással. A migránsok ezért ebből a jóléti államból minden egyes egyén számára fenyegetést jelentenek a jólétből való részesedése szempontjából. Ezt a jóléti bezárkózást erősíti a kultúra és a tagság etnicizálódása, ami a bezárkózási tendenciát hangsúlyozza (vö. Stichweh 2005, 152 f.).

Másfelől az állam a nemzeti egység rezonanciája, a teljes befogadás lehetősége, nem feltétlenül társadalmi, hanem jogi alapon, mint például a válójog kiterjesztése az 1960-as években, egyenlő választójog mindenki számára vagy a tankötelezettség és a katonai szolgálat. Ezt kezdetben a befogadás szakasza követte, amely lehetővé tette a részvételt. A további menetben, mint napjainkban, amikor a részvételt szintén kényszernek érzékelik, mert az egyén háttérbe szorul, a nem-részvétel szabadsága felé mutató tendencia figyelhető meg. Ennek következtében a nemzet fogalma további jelentőségét veszti (vö. Stichweh 2005, 43).

Egyenlő munkáért egyenlő bért – gazdasági kirekesztés

A gazdasági kirekesztés magán- és társadalmi életre gyakorolt hatásait a munkaerőpiacon a nemek szerinti bérezés példáján keresztül mutatjuk be.

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a gazdasági kirekesztés nem a hatékonyság hiányán, hanem a hatalom és az erőforrások elosztásának társadalmi következményein alapul (vö. Schönpflug 2009, 88).

A nemek közötti viszonyok olyan társadalmi hierarchiákból alakultak ki, amelyek a köz- és magántevékenységek, azaz a jövedelemszerző és a háztartási munka szétválasztásában szilárdultak meg. És még ha a nők fel is tudnak szabadulni a háztartási munka feladatai alól, gyakran ez csak részmunkaidőben történik, gyakran azonosítják őket az anya vagy a gondozó szerepével, ami befolyásolja a szakmai területüket. Továbbá a nők ki vannak zárva a tudomány, a politika és a gazdaság magas jövedelmű, minden befolyástól és hatalomtól mentes pozícióiból (vö. Hanappi- Egger/ Hofmann 2005). Így a nők életmódjukban és autonómiájukban korlátozottak maradnak a magasabb gazdasági pozíciókkal társadalmilag együtt járó elismerés hiánya miatt.

Összefoglalva, a kirekesztés az oka a befogadás szükségességének.

Irodalom

Duden. Duden Online szótár. https://www.duden.de/suchen/dudenonline/integration [2018.12.16.].

Duden (2006): Die deutsche Rechtschreibung. 24. kiadás. Mannheim: Bibliographisches Institut.

Feuser, Georg (2005): Fogyatékos gyermekek és fiatalok. Integráció és szegregáció között. 2. kiadás. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft.

Grimm, Nancy/ Meyer, Michael/ Volkmann, Laurenz (2015): Az angol nyelv tanítása. Tübingen: Narr Francke Attempto.

Isop, Utta/ Ratkovic, Viktorija (szerk.) (2011): Living Differences. Kultúratudományi és nemi kritikai perspektívák a befogadásról és kirekesztésről. Bielefeld: transcript.

Pons. Online szótár. https://de.pons.com/%C3%BCbersetzung? q=includo&l=dela&in=la&lf=la [2018.12.16.].

Rohrmann, Eckard (2014): Inklúzió? Inklúzió! Kritikai megjegyzések a jelenlegi inklúziós vitáról és a mérsékelt inklúzió fogalmáról. In: Soz Passagen 6, 161-166.

Stichweh, Rudolf (2005): Inklusion und Exklusion. Társadalomelméleti tanulmányok. Bielefeld: transcript.