Asszimiláció

Az asszimiláció kifejezés alatt egy állapot közelítését vagy beolvasztását értjük. A latin assimilatio szóból az vezethető le, hogy valamit hasonlóvá tesznek vagy adaptálnak (vö. Duden 2013). Ez az asszimiláció számos kontextusban megtalálható. A kifejezés például az akklimatizálódás során említhető. A távoli országokba utazó embereknek először alkalmazkodniuk kell az új külső körülményekhez. Ez magában foglalja az időváltozást, a hőmérsékletet és a fényviszonyokat (vö. Spektrum.de 2018). Az asszimiláció a nyelvészet, a biológia, a tanulási pszichológia és a kultúra összefüggésében is megtalálható.

Asszimiláció a tanulási pszichológia kontextusában

Jean Piaget elméletében a gyermekek kognitív fejlődésével foglalkozott. Ennek során két tömör folyamattal foglalkozik. Egyrészt leírja az akkomodációt, amely a tanulási viselkedés megváltoztatásának képességét írja le. Másodszor, az asszimiláció az új tapasztalatok beépítése a meglévő sémákba. A már meglévő ismereteket arra használjuk, hogy az új külső ingereket ismert mintákba soroljuk, és bizonyos helyzeteket hasonlónak tüntessünk fel. Ennek során az észlelés olyan mértékben megváltoztatható, hogy az adott helyzetet el lehet sajátítani (vö. Hoppe-Graff 2014, 150-152).

Az asszimilációra példa az a gyermek, aki először szeretne medicinlabdát rúgni egy kapuba. A gyermeknek már van tapasztalata a labdarúgásról azáltal, hogy a labdát lábbal rúgja. Ennek eredményeképpen a labda a tulajdonságai miatt a kívánt célpontba repül. A gyermek tudja, hogy a labdát az ereje mozgatta. A korábbi tapasztalatok alapján a gyermek fokozatosan módosítja a medicinlabdára kifejtett erő alkalmazását, hogy az egy rúgás után elérje a célt.

Asszimiláció kulturális kontextusban

Az alkalmazkodáshoz hasonlóan az asszimiláció is kulturális kontextusban található. Pontosabban „a kisebbségi társadalom tagjainak a többségi társadalom normáihoz, előírásaihoz, magatartási kódexeihez és normáihoz való alkalmazkodását“ jelenti (Hoesch 2018, 82). Itt gyakran a kulturális, vallási és etnikai identitás feladását jelentik. Az asszimilációkutatásban ez a negatívan konnotált nézet ellentmondásos, és jelenleg nincs pontosabb megoldása. Az asszimilációs politikák azonban valósak, mivel a népességcsoportokat gyakran erőszakkal asszimilálják (vö. Hoesch 2018, 82 f.).

Az asszimiláció következésképpen negatív konnotációt kap. Ezért a nyilvános vitákban gyakran beszélnek integrációról, holott az asszimilációs folyamatot értik alatta. A politikai akarat által kikényszerített asszimilációra gyakran találunk példákat. A kanadai kormány például „1874 és az 1970-es évek között mintegy 150 000 inuit és métis gyermeket kényszerített bentlakásos iskolákba“ (Hoesch 2018, 83), így ezek a gyermekek elszakadtak családjuktól és elszigetelődtek származási kultúrájuktól.