Alacsony kontextusú kultúra

A kontextus „azokat a körülményeket jelenti, amelyek között egy eseményt, helyzetet vagy elképzelést megértünk“. (vö. Oxford Dictionary 2018) A szó a latinból származik, és azt jelenti, hogy „összefoltozni“ vagy „kapcsolatot teremteni“ (Kittler et al. 2005, 67). A Low Context Culture kifejezés ebből származik. Olyan kultúrát ír le, amelynek megértéséhez általában kevés háttérinformációra van szükség ahhoz, hogy megfelelően viselkedjen. Más szóval olyan kultúráról van szó, amelyben az információk között könnyen lehet kapcsolatokat teremteni. Az alacsony kontextusú kultúra szorosan kapcsolódik a magas kontextusú kultúra kifejezéshez.

Háttér: Nyelv és mentális fogalmak

Az alacsony kontextusú kultúra fogalmát Edward Hall alkotta meg. Ő a nyelvből, mint az emberek és a külvilág közötti „kommunikációs csatornából“ indul ki. Mivel az emberek nap mint nap rengeteg különböző információt vesznek fel, bizonyos mentális rendszereket kell használniuk, amelyeket gyermekkoruk és későbbi életük során a szülői ház és a környezet révén sajátítottak el. Ez azért fontos, hogy a mindennapi interakciók során minél több információt minél gyorsabban fel tudjanak szívni, kategorizálni és értelmezni tudjanak. A már meglévő ismeretek mindig új információkkal kapcsolódnak össze. A már meglévő ismeretekbe való beágyazódás kontextualizálásként értelmezendő. Hofstede és Hofstede ebben az összefüggésben „az elme szoftveréről“ is beszél – egy mentális programról, amely a saját gondolkodási, érzési és cselekvési mintákat alakítja (vö. Hofstede/ Hofstede 2005, 3).

A mentális fogalmak átadása kódként is leírható. Ha egy kultúra nagyon jellegzetes kóddal rendelkezik, amelyben sok mindent kell internalizálni a kontextus megértéséhez, akkor azt magas kontextusú kultúrának nevezzük. Ide tartozik például Kína és Japán kultúrája, hiszen már csak az írott nyelv megértéséhez és felismeréséhez is szükség van bizonyos történelmi és természeti ismeretekre, valamint a szavak fonetikájára.

Ezzel szemben az alacsony kontextusú kultúrában, mint amilyen az USA-ban, Németországban és Skandináviában található, a kommunikáció sokkal egyértelműbb (vö. Hall 1976, 91 f.). Az ottani nyelvek rugalmasabbak és változékonyabbak a hangtan, a szókincs és a szintaxis tekintetében, és ezért sokkal alkalmazkodóbbak. Ez megkönnyíti az adott nyelvben és kultúrában kevésbé kidolgozott emberek számára, hogy megértsék és kommunikációs célokra használják azt. A sikeres kommunikációért való felelősség így jobban megoszlik az egyének között. Az alacsony kontextusú kultúrák azonban emiatt kevésbé gazdaságosak is, mivel hosszabb ideig tart kifejezni dolgokat (vö. Hall 1976, 113 f.).

A kultúra mint szelekciós folyamat

A kultúrán túl című művében Hall azt mondja: „A kultúra egyik funkciója, hogy egy erősen szelektív árnyékot képezzen az ember és a külvilág között“. (Hall 1976, 85.) Hall számára a kultúra tehát azon dolgok szelekciója, amelyekre a figyelemfolyamatainkat irányítjuk, de amelyeket (tudatosan vagy öntudatlanul) ki is zárunk vagy figyelmen kívül hagyunk. Az, hogy a figyelmi folyamatainkat hogyan irányítjuk, függ a tárgytól vagy tevékenységtől, a helyzettől, a társadalmi rendszerben elfoglalt státuszunktól, a korábbi tapasztalatoktól és az általános kultúrától (vö. Hall 1976, 87). Minél fontosabb a kontextus egy kultúra megértésében, annál nagyobb a tudatossága ezeknek a szelektív választási folyamatoknak.

A kultúra kifejezést ma elsősorban a társadalmi művelődésre használják, és például olyan területekre utal, mint az oktatás, az irodalom és a művészet. Ha azonban a kultúrát mentális szoftverként gondoljuk el, akkor különösen a gondolkodás, az érzés és a viselkedés mentális fogalmait is magában foglalja (vö. Hofstede/ Hofstede 2005, 3). Ide tartoznak például az olyan kisebb tipikus viselkedési formák, mint a köszönés, az étkezési szokások vagy a higiéniai előírások, de a különböző érzelmek, mint a szégyen, a szeretet, az öröm, a szomorúság stb. átélésének és kifejezésének képessége is (vö. Hofstede/ Hofstede 2005, 4 f.).

A kultúra mint kollektív jelenség

Hofstede és Hofstede szerint a szimbólumok, a hősök, a rítusok és az értékek négy aspektusa a legmeghatározóbb egy adott kultúra szempontjából. Ezek közé olyan kategóriák tartoznak, mint a nemzet, a vallás, a nem, a generáció és a társadalmi osztály. Ezek már fiatal korban megnyilvánulnak, és generációról generációra tovább reprodukálják magukat (vö. Hofstede/ Hofstede 2005, 9 f.): „A kultúra mindig kollektív jelenség, mivel legalább részben nem a génekből, hanem az azonos társadalmi környezetben élő vagy élt emberekkel osztozik.“  (Németül: „A kultúra mindig kollektív jelenség, mert legalább részben olyan emberekkel osztozik, akik ugyanabban a társadalmi környezetben élnek vagy éltek, és nem a génjeiből ered.“) (Hofstede/ Hofstede 2005, 4.) A kultúra tehát a külső környezettől függ, nem pedig az öröklődéstől.

Hall felosztását magas és alacsony kontextusú kultúrára kritizálták, különösen az utóbbi időben. A kritika a bipolarizáció, a túlzott általánosítás és az empirikus bizonyítékok hiánya miatt fogalmazódik meg. Emellett a koncepciót egyesek elavultnak kritizálják, mivel egyre inkább globalizált és gyorsan változó korban élünk (vö. Kittler et al. 2005, 67).

Irodalom

Hall, Edward T. (1976): Túl a kultúrán. New York: Anchor Books.

Hofstede, Geert/ Hofstede, Gert Jan (2005): Cultures and Organizations. Az elme szoftvere. A kultúrák közötti együttműködés és annak jelentősége a túlélés szempontjából. New York: Mc Graw-Hill.

Kittler, Markus G./ Rygl, David/ Mackinnon, Alex (2011): Beyond Culture or Beyond Control? A Hall-féle High-/Low-Context koncepció használatának felülvizsgálata. In: International Journal of Cross Cultural Management 11 (1). Stirling/ Erlangen-Nürnberg, 67. http://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/1470595811398797?journalCode=ccma [28.06.2018].

Oxford Dictionary. „Culture“. https://en.oxforddictionaries.com/definition/culture [2018.06.25.].