Akkulturáció

Az akkulturáció kifejezés a latin ad „hozzá“ és cultura „kultúra“ kifejezésekből tevődik össze, és így egy kultúrába való bevezetésként fordítható (vö. Ammon 2010, 55). A gyarmatosítás idején a brit és észak-amerikai kulturális antropológusok vezették be a két idegen kultúra közötti érintkezés következményeinek leírására. Az akkulturáció egy korábban idegen kultúra elemeinek egy egyén, egy csoport vagy egy társadalom általi átvételét jelenti. Átvehetők ismeretek, értékek, normák, intuíciók, készségek, technikák, szokások, identifikációk, meggyőződések, cselekvési hajlandóság, tényleges viselkedés, de mindenekelőtt a nyelv. Ez egy olyan tanulási folyamat, amelyet a belsővé válás, az utánzás és a modellből való tanulás jellemez, és amelyet elsősorban hódítás, gyarmatosítás, migráció, turizmus, tudományos kapcsolatok vagy kereskedelmi kapcsolatok váltanak ki. Az akkulturációhoz kötelező az idegen kultúrákkal való közvetlen kapcsolatfelvétel.

Az akkulturáció típusai

Az akkulturáció négy típusát különböztetjük meg: egyoldalú, kölcsönös, teljes és részleges akkulturáció. Míg az egyoldalú akkulturáció csak az idegen kultúra egyoldalú átvételét írja le, addig a kölcsönös akkulturáció az idegen kultúra kétoldalú átvételét jelenti. További különbséget teszünk a teljes akkulturáció között, amikor az egyik kultúra átveszi a másik, idegen kultúra minden elemét, és az eredmény az asszimiláció, és a részleges akkulturáció között, amikor az idegen kultúrának csak részleges elemei épülnek be a meglévő kultúrába. A részleges akkulturáció során gyakran kompartmentalizációra kerül sor, azaz bizonyos területek elemeinek integrálására.

Az akkulturáció megkülönböztethető továbbá kognitív, szociális, strukturális és identifikációs dimenzió tekintetében. A kognitív dimenzió magában foglalja az ismeretek és készségek elsajátítását, a társadalmi dimenzió a kultúrák közötti társadalmi kapcsolatok kialakítását, a strukturális dimenzió bizonyos pozíciók elfoglalását a társadalomban, az identifikációs dimenzió pedig az értékek és identifikációk átvételét (vö. Esser 2018, 4).

Esser szerint a multikulturális társadalmak a sikertelen asszimiláció és így a sikertelen akkulturációs folyamatok eredménye: „Az etnikai rétegződés és etnikai munkamegosztás nélküli integráció mindig feltételez egy bizonyos strukturális asszimilációt és ehhez kapcsolódóan más területeken zajló akkulturációs folyamatokat“ (Esser 2018, 5).

Esser szerint az etnikai konfliktusok elsősorban a kulturális érintkezésre adott reakcióként keletkeznek, amikor egy adott társadalmi szervezet a kultúra bizonyos elemeinek meglététől függ, és amikor a csoport vagy a társadalom kulturális identitása az akkulturációval elveszne (vö. Esser 2018, 6).

Irodalom

Ammon, Ulrich (2010): Akkulturation. In: Glück, Helmut (Hrsg.): Metzler Lexikon Sprache. 4. Aufl. Stuttgart: J. B. Metzler.

Esser, Hartmut (2018): Akkulturation. In: Kopp, Johannes/ Steinbach, Anja (Hrsg.): Grundbegriffe der Soziologie. 12. Aufl. Wiesbaden: Springer.