A civilizációk összecsapása

A „civilizációk összecsapása“ kifejezés Samuel P. Huntington amerikai politológus és szociológus egyik cikkéből származik. A cikk 1993-ban a Foreign Affairs című folyóiratban jelent meg The Clash of Civilizations? kérdő címmel. Három évvel később jelent meg a Clash of Civilisations (A civilizációk összecsapása) című, azonos című mű. The Reshaping of World Politics in the 21st Century (A világpolitika átformálása a 21. században) című könyv, amely ezt követően ellentmondásos nemzetközi vitákat váltott ki. Huntington azon a véleményen van, hogy a jövőbeni konfliktusok oka már nem ideológiai vagy gazdasági jellegű lesz, hanem a civilizációk összecsapásában keresendő (vö. Caglar 1997).

8 Kulturális körök

Az azonosulás kontextusát a kulturális körök vagy civilizációk alkotják, amelyeket Huntington a következőképpen ír le: „mind a közös objektív elemek, mint a nyelv, a történelem, a vallás, a szokások, az intézmények, mind az emberek szubjektív azonosulása által meghatározottak“. (Huntington 1996, 28) Történészek és etnológusok kutatásai révén Huntington nyolc kultúrkörre vagy civilizációra osztja a világot (vö. Huntington 1996, 28). Az azonosított kulturális csoportok a következők: nyugati, konfuciánus, japán, hindu, iszlám, szláv-ortodox, latin-amerikai és afrikai (vö. Huntington 1996, 40).

A civilizációk összecsapása

Huntington arra hivatkozva, hogy a kulturális különbségek a történelem leghosszabb és legvéresebb konfliktusaihoz vezettek (vö. Metzinger 2000, 18), előadja központi tézisét: „A nemzetállamok maradnak a világ legerősebb szereplői, de a világpolitika alapvető konfliktusai különböző kultúrákhoz tartozó nemzetek és csoportosulások között fognak zajlani. A civilizációk összecsapása fogja uralni a világpolitikát“. (Huntington 1993, 1)

Huntington szerint a Nyugat túlélése ebben a meghatározott többpólusú és multikulturális világrendben attól függ, hogy Amerika újra tudatára ébred-e nyugati identitásának. Az is elengedhetetlen, hogy a nyugati civilizációk tagjai felismerjék, hogy kultúrájuk egyedülálló, de nem egyetemes (vö. Metzinger 2000, 18). A Nyugat még mindig az egyik legerősebb kulturális csoport, de hatalma más kulturális csoportokhoz képest csökkenőben van (vö. Huntington 1996, 28).

Világrend és konfliktusok

A Nyugat olyan belső problémákkal küzd, mint a nemzeti deficit vagy az alacsony gazdasági növekedés, ezért a gazdasági hatalom Kelet-Ázsia felé tolódik (vö. Huntington 1996, 128). A kultúrák egyensúlya megváltozott, az indiai gazdaság a startvonalban van, az iszlám világ pedig ellenséges a Nyugattal szemben (vö. Huntington 1996, 118).

Huntington azzal támasztja alá téziseit, hogy a modernizáció nem azonos a nyugatiasodással (vö. Huntington 1996, 113). A nem nyugati államok modernizációja ellenáll a nyugatiasodásnak azzal, hogy saját kulturális értékeiket helyezi előtérbe (vö. Metzinger 2000, 17).

A jövőbeli világrendet a különböző fejlődési tendenciák fogják alakítani, mivel a világ többpólusúvá és multikulturálissá vált (vö. Metzinger 2000, 17). Link ellentmond Huntingtonnak, amikor azt állítja, hogy a különbözőségeknek nem feltétlenül kell háborúkhoz vezetniük. Ennek ellenére sok konfliktusra kell számítani (vö. Link 2001, 38).

Irodalom

Gazi, Caglar (1997): A civilizációk háborújának mítosza. A Nyugat a világ többi része ellen. München: Marino.

Huntington, Samuel Philips (1996): A civilizációk összecsapása. A világpolitika átalakítása a 21. században. 5. kiadás. München/Bécs: Europa.

Huntington, Samuel Philips (1993): https://www.zeit.de/1993/33/im-kampf-der-kulturen [2018.06.14.].

Link, Werner (2001): A világpolitika újrarendeződése. A globális politika alapproblémái a 21. század küszöbén. 3. kiadás.  München: Beck.

Metzinger, Udo M. (2000): A Huntington-vita. A Huntington „civilizációk összecsapásáról“ szóló vita az újságírásban. Köln: SH.