Mítosz

A mítosz kifejezés az ógörög mýthosz „mese, szó, beszéd, legenda, mese“ szóból származik, és erősen szimbolikus jelentéssel bír (vö. Duden 2015, 1113).
A mítoszra nehéz olyan definíciót találni, amely minden tudományág számára kielégítő, hiszen a mítoszt nem az üzenete tárgya határozza meg, hanem az, ahogyan azt kifejezi. A mítosznak vannak formai korlátai, de a tartalmának nem. Az eredeti, szóbeli elbeszéléseken keresztül továbbadott mítosz a saját létről, a társadalomról és a természetről szerzett elemi tapasztalatokat kapcsolja össze egy fiktív, érzelmi, szimbolikus világszerkezetté (vö. Brandt 2004, 10 f.).
A mítosz egy kommunikációs rendszer, egy üzenet. Ebből következően a mítosz nem lehet tárgy, fogalom vagy eszme. Sokkal inkább egy jelentésmód, egy forma (vö. Barthes 2010, 251). A kommunikáció rendszere révén minden, ami egy diskurzusba bekerül, mítosszá válhat. Ebben a tekintetben a mítoszt nem az üzenete határozza meg, hanem a kifejezés módja (vö. Barthes 2010, 251). A mítosz egyrészt olyan fiktív szövegként értelmezhető, amely az igazságot ábrázolja, másrészt olyan fiktív és valószínűtlen elbeszélésként, amely a korai emberiség tudását és történeteit kódolt formában közli (vö. Barthes 2010, 252). A mítoszok a kultúra alapjait mutatják, és többnyire poliszémikusak vagy polifunkcionálisak. Az emberi élet központi szakaszainak tematizálásával, teológiai és politikai kijelentések terjesztésével magyarázzák és befolyásolják a világot. A mítoszok a varázsigék, mesék és legendák mellett rítusokban és ünnepeken is megjelennek. A tudományos diskurzusokban azonban kerüljük a mítosz kifejezés hétköznapi nyelvi használatát (vö. Waechter 2010).

A modern mítosz
A modernitásban minden mítosszá válhat. A Metzler Lexikon moderner Mythen című művében a modernitásban keletkezett mítoszokat megnevezik és jellemzik. A mítoszon a kulturális emlékezet szempontjából az egyéni jelentés szubjektív felfogását értik, pl:
– történelmi személyek (pl. Willy Brandt, Marilyn Monroe).
– fiktív alakok (pl. Asterix, Don Quijote).
– események (pl. 68-as mozgalom, a Titanic elsüllyedése).
– Helyek (pl. Alpok, Drezda)
– Eszmék/fogalmak (pl. szabadság, örök fiatalság)
– Intézmények (pl. titkosszolgálatok, maffia)
Modern mítoszra példa például Pippi Hosszúharisnya. Ez a figura az örök gyermeket jelképezi, és a remény hordozójának funkciója van. Pippihez a paradicsom mítosza kapcsolódik, hiszen Pippi Hosszúharisnya egy paradicsomszerű, kényszerektől mentes állapotban él, amelyet a barátság, a vágy, a boldogság és a fantázia határoz meg (vö. Wodianka, Ebert 2014, 296-297).

Idézetek
„A mítoszok olyan történetek, amelyeket minden kor és kultúra emberei mesélnek egymásnak látszólag megmagyarázhatatlan jelenségek láttán, amelyek egyszerre ijesztőek és csábítóak: [a] mitikus elbeszélés száműzi témájának ijesztő idegenségét, de leginkább megőrzi a megmagyarázhatatlanságban rejlő lenyűgöző ambivalenciát“.“ (Münker és Roesler 1997, 8)
„A mítosz semmit sem rejt el és semmit sem állít ki. Deformál. A mítosz nem hazugság és nem vallomás. Ez egy deformáció.“ (Roland Barthes, 1957)
„A mítosz tanulmányozása a tudomány sokféle ágának érintkezési pontjává vált: […] történészek és szociológusok, irodalomtudósok és grammatikusok, germanisták és romanisták, keltakutatók és szlavisták, mindannyian beszélnek róla, mindegyikük egymás között. A mitológia sincs biztonságban a logikusoktól és a pszichológusoktól, a metafizikusoktól és az episztemológusoktól – nem is beszélve a vendégekről, a teozófusokról, a mai asztrológusokról vagy a tudósokról“. (Malinowski, 1926)

Irodalom
Barthes, Roland (2010): A mindennapi élet mítoszai. Berlin: Suhrkamp.
Brandt, Reinhard (2014): Mítosz és mitológia. In: Brandt, Schmidt (szerk.): Mítosz és mitológia. Berlin: Akademie.
Duden (2015): Deutsches Universalwörterbuch. 8. szerk. Berlin: Duden.
Malinowski, Bronislaw (1926): A mítosz szerepe az életben. In: ders. (szerk.): Írások az antropológiáról. Frankfurt am Main.
Münker, Stefan/ Roesler, Alexander (1997): Előszó. In: Münker, Stefan/ Roesler, Alexander (szerk.): Mythos Internet. Frankfurt am Main: Suhrkamp.
Waechter, Matthias (2010): Mythos. In: Docupedia-Zeitgeschichte, Zentrum für Zeithistorische Forschung Potsdam. https://zeitgeschichte-digital.de/doks/frontdoor/deliver/index/docId/581/file/docupedia_waechter_mythos_v1_de_2010.pdf [09.05.19].
Wodianka, Stephanie/ Ebert, Juliane (2014): Metzler Lexikon moderner Mythen: Figuren, Konzepte, Ereignisse. Stuttgart: J. B. Metzler.