Metakommunikáció

A metakommunikáció az, amikor magáról a kommunikációról kommunikálunk. Más szóval, a kommunikációról kommunikálunk. Ez történhet például egy megjegyzés, egy részletesebb magyarázat vagy akár egy ironikus jelölés céljából történő nonverbális összekacsintás formájában. (vö. Glück, 428. o.) Ezek a kommunikációs formák már annyira internalizálódtak, hogy alig lehet megkülönböztetni őket egy normális beszélgetés menetétől, és folyékony átmenetek jellemzik őket (vö. Nünning, 490. o.). Céljuk a megértés folyamatának támogatása és a félreértések okainak feltárása.

Kommunikációs négyzet

Friedemann Schulz von Thun kommunikációs négyzete (más néven négyoldalú modell) a kommunikációs zavarok elemzéséhez kínál modellt. E modell szerint mind a küldő, mind a fogadó négyféleképpen érthet és érthet meg egy üzenetet:  Mint

– tényszerű információ (adatok, tények, körülmények)

– Önfeltárás (implicit vagy explicit kijelentések érzésekről, értékekről vagy tulajdonságokról).

– Relációs (a másik személyhez való viszonyulás)

– felhívás (cselekvésre való utasítás)

Metakommunikatív konfliktus akkor alakulhat ki, ha mindkét fél nem azonos szinten kommunikál. Például egy vallásos személy negatív kapcsolati jelzésként értelmezheti, ha a másik az önfeltáró szándékkal feltárja előtte ateista álláspontját. Ezzel szemben a hívő személy önfeltárását a másik vonzóan értelmezheti. Azzal a metakommunikatív reflexióval, hogy a két fél éppen melyik szinten áll, ez a félreértés feloldható.

A metakommunikáció tehát az implicit metaszenzitivitás explicit megfelelőjét képezi.

Irodalom

Glück, Helmut/Rödel, Michael (2016): Metzler Lexikon Sprache. 5. kiadás. Stuttgart: Metzler.

Nünning, Ansgar (2008): Metzler Lexikon Literatur- und Kulturtheorie. 4., frissített és bővített kiadás. Stuttgart: Metzler.

Schulz von Thun kommunikációs négyzete: https://www.schulz-von-thun.de/die-modelle/das-kommunikationsquadrat.