Kulturális emlékezet

Assmann és Assmann a kulturális emlékezetet a kultúratudományok szemszögéből úgy határozzák meg, mint „a bennünk élő hagyományt, […] azokat a szövegeket, képeket és rítusokat, amelyek generációk, évszázadok, sőt egyes esetekben évezredek ismétlődésében edződtek meg, és amelyek formálják idő- és történelemtudatunkat, önmagunkról és a világról alkotott képünket“. (Assmann, J. 2006, 70.)

Az emlékezet hármasa

Ez a kifejezés, amelyet elsősorban a kultúratudományok emlékezetről szóló diskurzusában használnak, egy fogalmi triász része, amely Aleida Assmann szerint az emlékezet alapvetően különböző formáit írja le:

– az egyéni emlékezet

– (társadalmi) kommunikatív emlékezet

– kulturális emlékezet (vö. Assmann, A. 2006, 13).

Az emlékezet formái

Míg az egyén egyéni emlékezetét implicit és explicit, azaz önéletrajzi emlékek egyaránt betöltik, addig a kollektív emlékezetben, azaz a családban, egy társadalmi csoportban vagy a társadalom egészében az emlékek a másokkal való interakció révén is megőrződnek. A kommunikatív, azaz szóbeli hagyományok nemzedékről nemzedékre szállnak.

Maurice Halbwachs francia szociológus a következőképpen írja le az egyéni emlékezet és a társadalom kapcsolatát: „Legtöbbször azért emlékszem, mert mások sürgetnek rá, mert az ő emlékezetük az enyémet segíti, mert az enyém az övékre támaszkodik. Legalábbis ezekben az esetekben az emlékezésben nincs semmi titokzatos“ (Halbwachs 1966, 20 f.).

Azonban „emlékezetünk nemcsak szociálisan, hanem kulturálisan is <<beágyazott>>“ (Assmann, J. 2006, 69). Szövegek, képek, dolgok, szimbólumok és rítusok alkotják a kulturális emlékezetet, és kulturális identitásunk alapját képezik. E kulturális hagyományok hordozói a „külsőleg[e] tárolt médiumok és kulturálisan[e] gyakorlatok“ (Assmann, A. 2006, 19), amelyek megőrzik a nyelvet, a képeket, a hangokat és a hangokat. Hiszen „csak a tárolóhelyek és a médiumok teszik a kommunikatív emlékezetet valóban kulturális emlékezetté“. (Reichwein 2018)

Történelem és identitás

De hogyan határozzuk meg, hogy mire emlékszünk és mit felejtünk? AfD-s körök „180 fokos fordulatot követelnek az emlékezetpolitikában“, és a holokausztot „madárfészekként“ marginalizálják. Elítélik a németek úgynevezett „bűntudatkultuszát“, és ezzel egyre inkább megkérdőjelezik a kulturális emlékezetet.

Világossá válik, hogy a kulturális emlékezet nem statikus. Dinamikának és változásoknak van kitéve, amelyeket a társadalom egészében meg kell vitatni és ki kell tárgyalni. Hiszen „az, hogy mire emlékeznek és mit felejtenek el, nagymértékben formálódik, szerveződik és rekonstruálódik“ (Reichwein 2018).

Irodalom

Assmann, Aleida (2006): Memory Spaces (Emlékezeti terek). A kulturális emlékezet formái és átalakulásai. 3. kiadás. Beck: München.

Assmann, Jan (2006): Thomas Mann és Egyiptom. Mítosz és monoteizmus a József-regényekben. Beck: München.

Halbwachs, Maurice (1985): Az emlékezet és társadalmi feltételei. Suhrkamp: Berlin.

Reichwein, Marc (2018): https://www.welt.de/kultur/literarischewelt/article177671164/Nation-und-Erinnerung-So-funktioniert-das-kulturelle-Gedaechtnis.html [2018.11.13.].